1. számú vázlat.

A magyar feldunai hadtest szepességi útja alatt Schlick hadtestéből, melynek zöme Tokaj tájékán Klapka hadtestével állott szemben, Lőcsén Kiesewetter őrnagy alatt 4 gyalog, 1/2 lovas század és 1/2 röppentyű üteg volt előretolva. Nevezett őrnagy január 29-én értesült Görgey előnyomulásáról s azt rögtön jelentette Schlicknek, aki bár a jelentésben foglaltakat túlzott híreszteléseknek vélte, Kiesewetternek január 31-éről kelt második jelentésére, mely szerint előcsapatait az ellenség máris visszavetette, azonnal intézkedett, miszerint Deym tábornok Kassáról 1 Parma ezredbeli zászlóaljjal, 3 ottočani századdal, 1/2 lovas századdal és 4 löveggel Kiesewetter támogatására február 2-án Margitfalvára, onnan pedig másnap Lőcsére meneteljen. Egyidejűleg Eperjesre, ahol a Branyiszkó megszállására előretolt 2 gyalog századon és 2 lövegen kívül csupán csak az éppen alakult Szirmay-féle szabadcsapat állott, még 3 ottočani század és 2 löveg rendeltett ki.

Kiesewetter őrnagy abban a hiszemben, hogy Iglóra február 2-án csak gyenge ellenséges osztag vonult be, az ellen éjjeli rajtaütés keresztülvitelét határozta el s e célból még ugyanaznap este 11 órakor összes csapataival elindult Igló felé, mely előtt éjjeli 1 óra tájban megjelenve, az összes lovassággal, 3 század gyalogsággal és 2 löveggel a főúton hatolt be a városba, 1 századot 1 löveggel pedig annak keleti szegélye ellen rendelt ki. A vállalat ama hanyagságnál fogva, mellyel Guyon hadosztályánál az előörsi és biztonsági szolgálatot kezelték, annyiban teljesen sikerültnek mondható, amennyiben Kiesewetter észrevétlenül egészen a város közepéig hatolt s itt tulajdonképeni munkájához fogva, az álmukból felvert magyar csapatok között iszonyatos zavart okozott, a főtéren felállítva volt 7 löveget pedig azonnal hatalmába ejtette. Ámde Guyon csapatai csakhamar felocsúdnak első zavarukból s oly határozottan vetik reá magukat a maroknyi ellenségre, hogy az nemcsak az előbb elfoglalt, hanem még saját ágyúit is, tovább 4 halottat, 30 sebesültet és 21 lovat a harc színhelyén visszahagyva, sietve Szepesváraljára menekült, honnan február 3-án a Branyiszkói szorosba húzódott vissza, ahova a vállalat szerencsétlen kimeneteléről értesült Deym is bevonult, a kluknói szoros védelmére csupán az ottočani 3 századot hagyván hátra. Guyonnak az éjjeli vállalat alatt szenvedett vesztesége mintegy 45–50 főre rugott.