1. számú melléklet.

Besztercebányára érve, Görgey fontolóra vette a további teendőket s ekkor jött rá, hogy akarva nem akarva, mégis csak Mészáros hadügyminiszter parancsa szellemében kell eljárnia s hadtestét úgyszólván az egyedüli menedékhelyre, a felső Tiszához kell visszavezetnie. Ez a parancs a felsődunai hadtestnek a Klapka hadtesthez való közvetlen csatlakozást hagyta meg, mihez legrövidebb út a bányavárosokból Zólyom–Losoncon át vezetett; csakhogy azt a győztes ellenség közelségére való tekintettel most már nem igen volt tanácsos választani. Ehelyett nyitva állottak még a felső Garam völgyéből Tiszolcon, Jolsván és esetleg Rozsnyón át a Sajó–Tisza völgyébe vezető útak, amelyeknek felhasználásával, bár esetleg ütközet árán, de mielőbbi egyesülés Klapkával mégis biztosítottnak volt tekinthető. Ámde Görgey úgy látszik, ép ezt nem akarta s miután valamint eddig, úgy most is leginkább az lebegett szeme előtt, hogy mennél tovább saját szakállára operálhasson, az említett útirányok helyett inkább a Garam- és Vág-völgyi útak felhasználásával a Szepességnek vette irányát, nem is törődve azzal, hogy ezáltal anélkül, hogy bárhonnan támogatásra számíthatna, két tűz, Schlick és az őt közvetlenül üldöző ellenség közé ékeli be magát.

Január 24-én Görgey hadtestét két oszlopra osztotta; az Aulich és Kmety hadosztályokból továbbá Simonyi hadoszlopából és a főhadiszállásból állónak a Stureci szoroson át a felső Vág völgyébe s innen Szent-Miklóson át Poprádra, a Guyon és Piller hadosztályokból alakítottnak pedig a Garam völgyében Breznóbányán, Pohorellán, a Telgárti hágón és Stracenán át a Hernád völgyébe Káposztafalvára kellett előnyomulnia. Mindkét oszlopot hátvéd gyanánt – legalább Görgey művében hosszasan bizonyítgatva, egészen komolyan annak nevezi – nagyrészt a bányavárosokban összeszedett államjavakkal megrakott hosszú kocsisor követte és pedig az északit nagymennyiségű készpénzkészlet, továbbá arany- és ezüstrudak, a déli öltözeti és felszerelési cikkek, fegyverzet, továbbá réz, ón, kávé, cukor stb. Január 25. és 26-án az északi oszlop a legnagyobb erőmegfeszítés árán, 20 fok Reaumur hidegben kelt át a 3000 lábnál magasabban fekvő hó és jégborította Stureci szoroson, mialatt a déli oszlop Breznóbányát érte el, maguk mögött az útat fatorlaszok alkalmazása és a hídak szétrombolása által járhatlanná tevén. Január 27-én az északi hadoszlop Rózsahegyet, ahol Görgey másnap pihenőt tartott, 29-én pedig Szent-Miklóst érte el. Rózsahegyen a főhadiszálláson Windischgrätznek egy küldöttje azon megbízással jelentkezett Görgeynél, miszerint a herceg azon esetre, ha Görgey a feldunai hadtestet táborába átvezeti, számára amnesztiát és Ausztria határán kívül élethossziglan gondmentes életet biztosít. Erre válaszul Görgey állítása szerint váci proklamációjának egy példányát küldötte meg a hercegnek. Rózsahegyről a további előnyomulás Poprádig kisebb menetekben hajtatott végre, mely várost a hadoszlop, február 2-án érte el; ugyanazon napon a déli oszlop élén menetelő Guyon hadosztály Iglóig jutott.