Csorics altábornagy elhatározásához képest január 20-án étkezés után elindult Léváról s a Wyss-dandárral Bakabányáig, a Jablonowsky-dandárral és a tüzértartalékkal Báthig jutott előre. A január 21-én intézendő támadás alkalmával a főerőnek az országúton kellett előnyomulnia; ettől jobbra Marochini századosnak 3 századdal Gyékésen át a Wartha hegy felé, még odébb jobbra Pott vezérkari ezredesnek 1 1/2 zászlóaljjal és három röppentyű löveggel Almás–Pocsuvadlon át s végül a legszélső jobb szárnyon Colloredo herceg tábornoknak 7 gyalog, 1 lovas századdal és 1/2 hatfontos üteggel Németi–Preitsdorfon át kellett a főtámadással összhangzásban a Szélaknánál jelentett ellenség balszárnya ellen működni. Az országúttól balra Collery ezredes 4 gyalog századdal, 3 utászszakasszal és 1 lovas szakasszal St.-Benedekről Zsarnócon át Hámor felé az ellenség jobb szárnya és háta ellen rendeltet ki. Végül Götz tábornok is felszólíttatott, hogy Mosóc felől, – a Simunics által 10 gyalog és 1 lovas századdal és 9 löveggel, Oszlan–Privigye–Handlován át kiküldött Sossay tábornok pedig, hogy ugyanaznapon az előbbivel összhangzásban Körmöcbánya ellen támadólag nyomuljon előre.
Guyon, kinek parancsa volt, hogy magát hadosztályával Szélaknánál a legvégsőkig tartsa, az ellenség közeledtének hirére a 12., 23. és 33. honvéd zászlóaljakkal, 1 huszár századdal és 1 üteggel a Wartha hegyet s egyáltalában a délfelől jövő összes közlekedési vonalakat szállotta meg s tartalékát Szélaknánál állította fel.
Csorics 5 órányi fáradságos menet után déltájban érte el Steinbachnál a Selmeci szoros bejáratát, ahol a Jablonowsky-dandárt, lovasságát és tüzérségének nagyobb részét visszahagyva, a többi csapatokkal azonnal támadólag nyomult előre. Guyon előcsapatjai az ellenséges túlerő elől csakhamar a Szélakna melletti főállásba kényszerültek visszahúzódni, melynek birtokáért több órai makacs küzdelem keletkezett. Guyon az őt jellemző heroikus bátorsággal állott ellen az ellenség előnyomulásának, kinek minden talpalatnyi földet véres verejtékkel kellett magának megszereznie; délután 3 órától késő estig tartott a Szélakna birtokáért vivot kemény tusa, midő végre Guyon magát Pott erzedes oszlopa által balodalában megkerülve látván, csapatjaival harcolva Selmecbányára huzódott vissza.
Csorics a közvetlenül vezénylete alatt álló csapatjaival, valamint az ütközet eldöntésére még befolyást gyakorolt előbb említett jobb oldaloszloppal Szélaknánál éjjelezett, Colloredo ellenben mindössze Némethiig jutott. Collery erzedes parancsához hiven, Zsarnócon át Hámor felé előnyomulva, ezen helység és Hodrics között Guyonnak egyik oladloszlopára bukkant, mely Colloredonak a további előnyomulást Selmec felé meghiusította.
Görgey 20-án Zólyomban értesült arról, hogy Zsarnóc felé egy ellenséges hadoszlop van előnyomulóban; erről Guyont értesítve, parancsot küldött a Piller hadosztálynak, miszerint az utóbb említett helység felé előnyomulva, Guyon jobb oldalát biztosítsa. Ámde Piller 21-én csak akkor érkezett Zsarnócra, midőn már Collery a hámor–hodricsi szorosba elvonult s ott a Guyon tartalékából kirendelt osztaggal harcba bocsátkozott. Piller, ahelyett, hogy Colleryt követve, azt két tüz közé szorította volna, megállapodott Zsarnócon. Görgey január 21-én este ideérkezve, másnap a 1 1/2 zászlóalj, 1 lovas zsázad és 1 ütegből álló s csak néhány nappal előbb volt vezérkari főnöke, Pusztelnik alezredes parancsnoksága alá helyezett dandárral támadólag nyomult előre Collery ellen, aki ép azon buzgólkodott, hogy Guyon jobb oldalkülönítményét, mely ellen előtte való napon célt nem érhetett, Selmec felé visszavesse. Azonban alig vette fel az utóbbival a harcot, midőn hire érkezik, hogy hátában egy erősebb oszlop élén maga Görgey áll. Collery gyorsan feltalálta magát s Guyon ellenében csupán 2 századot hagyva, ereje fenmaradó részével arcot vált s hősies elszántsággal nekimegy Pusztelnik hadoszlopának s alig veszi fel ezzel a harcot, midőn a már 21-én Csorics altábornagytól kérelmezett erősbítés, a 2-ik Nassau ezredbeli zászlóalj éppen kapóra Pusztelnik jobb oldalában jelenik meg s meglepőleg a magyar ütegre vetvén magát, 5 löveget azonnal harcon kívül helyez. Pusztelnik a nógrádi önkéntesek élén ágyuinak megmentése érdekében ellentámadást kísérel meg, de csakhamar 3 golyó által halálosan megsebesítve ő maga is foglyul esik. Erre a zavar és rendetlenséga magyarok körében tetőpontját éri el s Görgey egy ideig kétségbe esve szemléli fejvesztett hadának megfutamlását, majd belátván hogy személyes jelenléte sem használ többé, ő maga is a futamlók tömkelegébe vegyül. Miután a Piller hadosztályt még ugyanaznap Szent-Keresztnél nagyjából összeszedni sikerült, másnap Besztercebányára vonult vissza. Collery ezredes, miután arról, hogy 22-én Csorics a Guyon által még az elmult éj folyamán elhagyott Selmecet megszállotta, tudomása nem volt, – dicsőségteljes fegyverténye után a Garam völgyébe Rudnóig vonult vissza; innen 23-án újból Hodricsig nyomult előre hogy 24-én Selmecen hadosztályához csatlakozzék, ahova Colloredo herceg oszlopával január 22-én szintén bevonulván, Csorics hadosztálya ujból együtt volt s előőrseit Bélabányáig tolta előre.
Görgey vesztesége a január 21. és 22-én vivott ütözetekben a halottakat, sebesülteket és foglyokat együttvéve, a 700 főt is meghaladta, azonkivül 10 löveg, több lőszer- és málhakocsi került az ellenség kezébe; a császáriak vesztesége ellenben ehhez képest elenyészően csekélynek mondható.
Görgeyt a két napi erős lecke a bányavárosok milőbbi elhagyására birta, mi célból hadosztályát január 25-én Besztercebányán, ahol Beniczky is hozzácsatlakozott mintegy 4000 emberével, egyesítette; ez pedig a fennforgó viszonyok között már nem is volt igen könnyű feladat. A Körmöcön álló Aulich hadosztály, hogy Besztercebányát elérje, vagy a Szent Kereszt–Bucsán át, vagy a Mosócon át vezető útat használhatta; előbbi azonban már Götz tábornok birtokában volt, aki Csorics ama felszólításának, hogy 21-én Körmöcbánya felé támadólag nyomuljon előre, azon oknál fogva nem felelt meg, mivel Sossay tábornok, akivel egyetértőleg kellett működnie, Simunics által visszahivatván nem érkezett be; a másik útvonalat Szent-Kereszten át pedig már Csorics veszélyeztette. Nem maradt tehát más hátra, mint az Aulich hadosztályt a legrövidebb irányban a Szkalka hegyen át egy régi hegyi ösvény felhasználásával Besztercebányára meneteltetni, mi célból azonban előbb egy még II. Rákóczy Ferenc hada által használt, de azóta ismét bedőlt alagútat járhatóvá kellett tenni. Hasonlóan váratlan akadályokra bukkantak a Guyon és Piller hadosztályok is, miután a január 24. és 25-ike közti éjjel hirtelenül meglágyult idő következtében a Garam kicsapott medréből s az útat Bucsa és Besztercebánya között több helyütt elöntötte; szerencsére azonban az ellenség nem üldözött.
Csorics január 22., 23. és 24-én Selmecen maradt s miután itt Windischgrätznek 22-ikéről kelt parancsát megkapta, Jablonowsky tábornokot három Nassau- és a 12. vadászzászlóaljjal, 1 osztály könnyű lovassal, 1 hatfontos és 1 röppentyű üteggel s 1/2 század utásszal Selmecen visszahagyva, a másik két dandárral haladéktalanul Pestre indult el, ahova január 29-én érkezett meg.