1. számú melléklet.

Az osztrák általános hadműveleti terv értelmében az Észak-Magyaroszág elfoglalalására és megszállására szánt haderő már november hava folyamán Gácsországban, Dukla, Zmigrod és Krosno tájékán gyülekezett s annak parancsnokául Windischgrätz herceg gróf Schlick altábornagyot, az osztrák hadsereg egyik legtevékenyebb tábornokát nevezte ki, aki december 1-én hadteste körletében megjelenve, a következő napon az alábbi hadtestparancsot adta ki: „Dukla, 1848. december 2-án. Katonák! Windischgrätz herceg tábornagy a gácsországi hadtest parancsnokságát nekem adta át, miáltal azon szerencsében részesülök, hogy fölöttetek parancsnokolhassak. Bevonulásunk célja Magyarországba a nyugalom és rend helyreállítása. A békés lakosokkal nekünk is barátságosan kell elbánnunk, de jaj annak, aki ellenséges szándékkal útunkba áll, az hadd érezze jó fegyvereink hatását. Mi szeretjük császárunkat, a jog a mi oldalunkon van, mi a derék osztrák hadsereghez tartozunk, a többi önmagától következik! A hadtest alábbi hadrendjéből kivehetők azok a csapattestek, amelyekből az alakuland:

A csapatok összege: 7 zászlóalj, 6 lovas század (2 osztály) és 18 löveg; állománya körülbelül 8000 ember; állomás helyek december 2-án: Fiedler dandára Zmigrodon, Podhayski dandára Duklán, Deym dandára Krosnón.

Utász csapatok hiányában zászlóaljakint 30 föld- és famunkás rendeltetett ki, kikből két, egyenkint 9 altiszt és 108 közemberből álló utász-század alakíttatott.

A hadműveletek megkezdését Schlick december 5-ikére tüzte ki, mely napon a Fiedler dandár Grabig, a Podhayski-dandár a főhadiszállással Barwinekig, a Deym-dandár pedig Krosnóból Dukláig nyomult előre. December 6-án déltájban lépte át a Fiedler dandár Grabnál a határt s fenakadás nélkül Zboróig nyomult előre. December 6-án déltájban lépte át a Fiedler dandár Grabnál a határt s fenakadás nélkül Zboróig nyomult előre; a Pergen dandár a hadtest parancsnoksággal az erősen eltorlaszolt komárniki úton Szvidnikig jutott, miután Komárnikból Stropko felé egy 2 gyalog és 1/2 lovas századból álló különítményt rendeltek ki. A Deym-dandár az utóbbemlített dandárt követve, Barwinekig jutott előre. E napon Schlick kémjelentések útján arról értesült, hogy Eperjes erősen meg van szállva s hogy itt a magyarok erős ellenállást szádékoznak kifejteni, minek folytán ő is hadtestének szükebb összevonását és a további előnyomulásnak egy oszlopban való folytatását határozta el. Ehhez képest december 7-én a Fiedler-dandár Bártfára, a Pergen-dandár Zboróra, a Deym-dandár Orlikra rendeltetett; 8-án a Fiedler-dandár a Nugent zászlóalj kivételével, mely Bártfa védelmére visszahagyatott, Raszlavica–Demétheig, a Pergen-dandár a hadtest főhadiszállással Bártfáig, a Deym-dandár Zboróig jutott.

Magyar részről az északi határok, de különösen a duklai szoros biztosítása és elzárása már november hava folyamán Irányi Dániel képviselőnek és kormánybiztosnak tétetett feladatául, aki a legfőbb közlekedési vonalakat el is torlaszoltatta, de komoly ellenállás kifejtésére a határ mentén nem is gondolt.

Később, a Dukla tájékán történt nagyobb osztrák csapatösszpontosítások hirére a kormány Pulszky Sándor alezredes parancsnoksága alatt Kassa-Eperjes táján 3 ujonc honvéd zászlóaljból, a Thworznicki-féle lengyel légióból és környékbeli nemzetőrökből, öszesen 7 zászlóalj és 3 lovas századból alkotott ugyan egy 14 ágyúval ellátott, s számra nézve az ellenséghez hasonló, de a lengyel légió kivételével teljesen gyakorlatlan emberekből álló hadat, melynek felszerelése és felfegyverzése is sok kivánni valót hagyott hátra.

Pulszky gyengesége érzetében az osztrákok közeledésének hirére Eperjest ellenállás nélkül odahagyta s Budamértől délre, Vajkóccal körülbelül egy magasságban a kassai út mentén hadállásba helyezkedett; jobb szárnya a Tárca folyóra támaszkodott, bal oldalában ellenben egészen a Hernád völgyéig nagy kiterjedésü erdők terültek el, melyek az ellenség födött és észrevétlen közeledését tették lehetővé; arcban a megszállt állás vadászárkok kiemelése és fatorlaszok alkalmazása által tétetett ellenállóbbá. Részletesebben véve Pulszky csapatjait következőleg helyezte el: a bal szárny Haller gróf őrnagy alatt a Vinicna magaslaton fekvő erdő észak-nyugati, a középhad Gedeon őrnagy alatt ugyenezen erdő északi szélét szállotta meg; a jobb szárny Bányafy őrnagy alatt egészen a vajkóci korcsmáig terjeszkedett ki; a lovasság gróf Török őrnagy alatt a Chwala Boha nyergen állott fel. A tüzérségből a háromfontos félüteg a balszárnyon Haller őrnagy csapatjainál, a többi pedig a vajkóci korcsmától nyugatnak forduló műút első kigyózatánál, a műút és a Tárca közötti kúpon nyerte beosztását. Esetleges megkerülések ellensúlyozására a tehányi szoroshoz 4 gyalog század és 2 Bebek-féle ágyú, Vajkócra pedig Soós őrnagy alatt az első abauji nemzetőr zászlóalj rendeltetett ki.

Schlick december 9-én értesülvén arról, hogy a magyar had Eperjest odahagyta, még ugyanazon, pihenőre szánt napon az előnyomulás folytatását határozta el. Ennek folytán a déli 12 órakor elindult Fiedler-dandár este 6 órakor akadálynélkül megszállotta Eperjest, előörseit Kassa felé előretolván; a Podhayski-dandár Kapiig és Sebesig, a Deym-dandár pedig Raszlavice–Deméthéig nyomult előre; 10-én a Podhayski-dandár is bevonult Eperjesre, a Deym-dandár pedig Kapi–Sebesig közelebb vonult.