Eperjesen Schlick kémek útján arról értesült, hogy Pulszky hadával az úgynevezett Kassai hegyen, ahova Miskolc felől nagymérvü erősbítések közelednek, a csatát elfogadni szándékozik. Különösen az utóbbi körülmény, a közeledő erősbítésekről szóló hir, arra birták Schlicket, hogy egy erőltetett éjjeli menet segélyével már másnap leszámoljon Pulszkyval. Ehhez képest a Fiedler-dandár 10-én éjjel 11, a másik két dandár pdig 12 órára menetkészültségbe helyeztetvén, a szükséges intézkedések kibocsátása után az elővéd- (Fiedler-) dandár éjjeli 1 órakor kellemetlen, esős, hideg időben útnak indult Kassa felé. Éppen pitymallani kezdett, midőn az utóbb említett dandár Somostól délre a Tárca lángban álló hidjához ért, melynek újbóli helyrállítása jó sok vesződséggel és időveszteséggel járt; végre azonban mégis sikerült az utász század segítségével a gyalogság számára póthidat rögtönözni, míg a lovasság és tüzérség egy közelben felkutatott gázlón kelt át.

A reggeli fél 8 óra tájban bevégzett átkelés után Fiedler prancsot kapott, hogy dandárával Lemesnél jobbra letérve Kis-falu (Maloveska-) Tapolcsány és Tehányon át nyomuljon előre s így úgy a budaméri, mint a Kassai hegyen foglalt ellenséges állást hátban megkerülve, az ellenséget visszavonulási vonalától teljesen elvágja. Ámde a kijelölt út oly rossznak bizonyult, hogy a megakadt lőszerszekereket csakhamar vissza kellett hagyni, a dandár pedig csak délelőtt 10 óra tájban érhetett Tapolcsányra.

Ezalatt a másik két dandár reggel 9 óráig a Tárcán átvergődve, a műúton, Budaméren át folytatta előnyomulását, mely helységet az él d. e. 11 órakor érte el. A Budamér déli szegélyén kibontakozó Podhayski-dandárt élénk ellenséges ágyútűz fogadta, ennek folytán Schlick is előrevonta tüzérségét s annak bevezető tüze alatt a Podhayski-dandárt az úttól jobbra, a Deym-dandárt attól balra, mindegyiket 2–2 harcvonalban fejlődtette fel, az első harcvonalbeli csapatok fejlődött vonalat, a második harcvonalbeliek pedig osztályoszlopokat alakítván. A tüzérség a Deym-dandár balszárnyához csatlakozott, a lovasság pedig ez utóbbi mögött állott fel.

A tüzérség bevezető harca után Podhayski őrnagy dandárának egy részét a műút és erdő között, a másik részt ellenben az erdőben a magyarok állásának bal szárnya ellen fedve vezette előre támadásra; amint ez utóbbinak hatása érezhetővé vált, tekintve, hogy ez időtájt már Bányafy ellen is erős oszlopok léptek harcba, a nemzetőrök és önkéntesek azonnal futásnak eredtek. Erre aztán Schlick az egész arcvonal mentén előnyomulást parancsolt, a magyarok jobb szárnya ellen pedig egész lovasságát hozta müködésbe, hogy ez által az ellenséget a Tehánynál kibukkanó Fiedler-dandárra vetve, azt lehetőleg teljesen tönkre tegye. Ámde a lovasság részint a felázott talaj, részint a magyar csatárvonal ellenhatása folytán nem hatolhatott a kivánt gyorsasággal előre, minek folytán a magyar had a teljes felbomlás fenyegető veszélyét kikerülte s bár rendetlen futásban, de mégis még idejekorán s az osztrákok által nem igen nyugtalanítva a Hernád mögé Kassára vonult vissza.

Csak most, délután 2 óra tájban bontakozott ki Fiedler dandára Tehány tájékán az erdőből s miután jobb oldalvéde a fegyvert fogott lakosok által védett helységeken át útat tört magának, ő is a műút mentén előnyomuló másik két dandárhoz csatlakozott. Így tehát Fiedler eredeti szándékát és célját, hogy t.i. az ellenség hátába kerülve, azt a Hernád-hid megszállása által Kassától végleg elvágja, nem érhette el, főkép miután lovasságát tartalék viszonyban hagyta hátra.

A magyar had visszavonulása után Pulszky az említett hidnak megszállására a szepesi nemzetőröket s az egyik szepesi honvéd zászlóaljat 3 ágyúval rendelte ki. Schlick arra a hirre, hogy az ellenség a hidat maga mögött elrombolta, csapatjai számára más helyen keresett átjárót a Hernádon, mialatt Pulszky utóvédjét csak gyengén foglalkoztata. 2 lovas század a folyón lefelé haladva, csakugyan talált magának egy alkalmas gázlót, mlyet 1 zászlóalj gyalogságnak is követnie kellett. Pulszky hátvéd magát ekként megkerülve látván, a további ellenállással felhagyva, szintén visszavonult; szerencséjére a Hernádon átkelt ellenséges lovasság a Csermely patakban újabb akadályra talált, mely körülmény hathatós üldözésének gátat vetett, minek folytán a magyarok elég időt nyertek, hogy Kassát idejekorán teljesen kiürítsék. A további visszavonulás 3 különböző főirányban hajtatott végre; a magyar had zöme Torna, a szepességi alakulások Lőcse, a tüzérség és lovasság a lengyel légionistákkal pedig Miskolcnak vették irányukat. Scudier vezérkari százados, a Csermely patakon nagy nehezen átvergődött lovasság felével, körülbelül 1 századdal, üldözése szinteréül a miskolci nagy országútat választotta s csakhamar mintegy 100 embert foglyul, 1 lőporos hordókkal megrakott szekeret pedig zsákmányul ejtett.

Midőn azonban a kis elszánt csapat útját folytatva, Bárca kijárata elé ért, a helységből öldöklő golyózápor fogadta; a magyarok hátvédét képező mintegy 100 főnyi légionista ugyanis 20 lépésnyire közel lovagolni engedte az ellenséget s csak akkor adott jó födözések mögül néhány hatásos össztüzet; legelsőnek maga Scuider bukott le lováról, aki súlyosan megsebesülve hadi fogságba esett, Concorreggio őrnagy osztályparancsnok pedig agyonlőtt lovával együtt halva rogyott össze. A megtizedelt chevauxlegersek ezek után hanyathomlok vágtattak vissza Kassa felé, mialatt a magyarok utóvéde is békésen folytatta tovább visszavonulását Szina felé.

Ezalatt Schlick abban a hiszemben, hogy magában Kassában is kenyértörésre kerül még a dolog, csak óvatosan vezette át csapatjait a Hernádon s a város ellen rendszeres támadásra készült; míg ehhez intézkedéseit kiadá s ereje kellőleg csoportosulva az előnyomulást megkezdheté, a kassai nagy torony órája éppen 6-ot ütött s ekkor a torony tetején az önkéntes megadás jeléül a fehér zászló is láthatóvá lett, minek folytán Schlick puskaropogás helyett, harsány zeneszó mellett vonult be hadteste élén Felső-Magyarország fővárosába.

A magyaroknak e napon szenvedett vesztesége igen jelentékeny volt: 230 halott és sebesült lett a rendetlen futás eredménye, 250-en pedig fogságba estek. Ellenben Schlick veszteségét mindössze 20 emberre teszi.

Kassán, melyre bevonulása után azonnal 60.000 forintnyi hadisarcot vetett ki, Schlick december 11-től egészen 26-áig maradt. Veszteglésének célja hihetőleg az volt, hogy Windischgrätz előhaladását Budapest felé bevárja, másrészt pedig, hogy a vidéket lehetőleg teljesen lecsendesítse. December 20-án érkezett be Kassára Pergen dandárnok, továbbá Gácsországból még 2 gyalog század, a 34. számú 6 fontos és a 12. számú röppentyű üteg fele, 25-én pedig Bécsből a hadi fogságba esett Scudier százados pótlására Gablenz vezérkari őrnagy.

Ezt megelőzőleg Schlick a hadműveletek folytatására nézve azt a parancsot vette Windischgrätztől, hogy a fősereghez leendő csatlakozás céljából hadoszlopával Rozsnyó–Losoncon át Vácra, esetleg Miskolcon át Budapest felé nyomuljon előre.