1. számú melléklet.

Mihelyt Perczel a Muraközben Győr felé elindult, a vele szemben álló Nugent táborszernagy is megmozdult december 23-án Radkersburgból, hogy a hátráló magyar hadat kövesse. Előnyomulása közben Körmendre érve megtudta, miszerint Nagy-Kanizsánál tetemes számú népfelkelő had gyülekezett. A hir való volt, mert az itt átvonuló Perczel kezdeményezésére Nitzky és Festetich grófok vezénylete alatt több ezerre menő had keletkezett s így Nugent eredeti útirányát odahagyva, Zala-Egerszegen át ezen erők ellen dél felé tért le. Közeledtének hirére a magyar had Kaposvár felé tért ki, minek folytán Nugent 1849.január 10-én Kanizsát ellenállás nélkül szállhatta meg. Miután a táborszernagy a Horvátország fedezésére a Drávánál Dahlen altábornagy alatt álló csapatokat is magához vonta, a kanizsai császári had ereje mintegy 9000 főre szaporodott fel.

Ezután a Drávánál annak torkolata mentén Valpó körül csupán Trebersburg vezérőrnagy maradt meg kisded hadával a magyarok kezében levő Eszék városával szemben, melyben tulajdonképeni paracsnok gyanánt Édes tábornok szerepelt ugyan, de miután benne a kormány tökéletesen meg nem bizott, melléje előbb gróf Batthyány Kázmér kormánybiztost, majd Földváry Lajos honvéd ezredest is kirendelte. Miután Trebersburg a várral szemben zöld ágra nem vergődhetett, az öreg Nugent tűzte ki magának feladatul Eszék meghódítását, mi célból január vége felé meg is indult hadával az említett vár felé s útközben január 30-án Pécset akadály nélkül megszállotta.