Görgey Felső-Gallánál arról győződvén meg, miszerint a számára a honvédelmi bizottmány által a Vértes hegység bejáratánál kijelölt hadállás az előkészített elsáncolások és eltorlászolások dacára mint sem ér, amennyiben azokat az ellenség bárhol igen könnyen megkerülhette, Kossuth parancsa ellenére visszavonulásának folytatását határozta el, minek folytán december 29-én a következő helyzetbe jutott.

A jobb szárny, vagyis a Komáromból visszacsatlakozott 2 dandár gróf Lázár tábornok és Guyon ezredes parancsnoksága alatt Dorogra, a vörösvári úton; a Szegedy-dandár Bajnára és Epölyre; az egyelőre még Görgey Kornél vezénylete alatt hagyot dandár mint hátvéd Bánhidán maradt; Gróf Zichy Lipót dandára Alsó- és Felső-Gallán, egy része Bánhidán állott s végül a Karger dandár Bicskén, ahol Görgey főhadiszállását is felütötte.

Kossuth a Vértes-hegység feladásáról értesülvén, Görgeynek december 29-iki kelettel az alábbi szemrehányó sorokat irta:

„Multakról, – úgymond a többi közt – hiába beszélünk. Hogy minek kellett volna történni, nézeteimet igazolták a következések. Erőkoncentrációt mondottam és támadást, – nem történt, most már vége van. Most már koncentrálnók az erőt, csak késő ne legyen. A seregek elvesztették bátorságukat az örökös retirádában ... Kimondhatatlanul megütközött a kormány Csányi biztos úrnak mult éjfélről irt azon tudósításán, hogy a főhadiszállás Galláról Bicskére vonult. Tehát még a gallai positio is föladatik? Az nem lehet, azt a kormány meg nem engedheti. Már harmadnapja tettem kérdést a tábornok úrnak: irja meg, mit szándékozik tenni? Hol fogadja el az ütközetet? Ezt tudnunk kell, hogy magunkat itt tájékozhassuk. Még csak választ sem kaptunk, s most megint retirádáról értesülünk Bicskére. A kormány ennélfogva rendeli, hogy a tábornok úr centrumával a felső- és alsó-gallai posotiót tartsa meg. A jobb szárny tartsa a neszmélyi positiót; balra pedig az összeköttetést Zsemlyénél állítsa helyre. Perczel tartsa a sárkányi positiót, s magát a centrummal szintén Zsemlyén át kösse össze. Ezen positióban az ütközetet el kell fogadni. ..”

E szigorú meghagyás dacára december 29-én Bicskén kiadott napi parancs főbb részében következőleg hangzott:

„Holnap, 20-án a főhadiszállás Bicskén, a Görgey-dandár Bánhidán marad; a Zichy-dandár Bicskére indul, a Karger-dandár Csákvárra. Ez utóbbi helyből a Karger-dandár megszállja Kozmát, Kőhányást és Kápolnát és cirkálót küld Csákberénybe. A Karger-dandárnak ez esetre, ha az ellenség őt, kiállott ütközet után, nagy erővel hátra nyomná, hátráló vonala Acsán, Vállon, Tárnokon át Téténybe visz stb. Perczel tábornok főhada Moórott van; a Horváth-féle száguldó csapat Ondód vagy P. Vám táján stb.”

Amint látjuk, Görgey tehát december 29-ével a további visszavonulást egyelőre beszüntettte s 30-ára csupán csapateltolásokat eszközöltetett. Hogy miért nem állot meg inkább a vett parancs értelmében az előkészített Vértes-hegység előtt, annak csakis ő a megmondhatója, aki ekkor már Kossuth-tal szemben a „csak azért sem” elvére helyezkedett; annyi bizonyos, hogy az ellenség egyelőre a Vértes-hegység előtti állásfoglalásban nem gátolta, ami Windischgrätznek alább közlendő intézkedéseiből világosan kitűnik.

Győr bevétele után a herceg a további hadműveletekre nézve a következőket tervezte: seregének zömével, a II. és a tartalék-hadtesttel valamint a tüzér-főtartalékkal a lerövidebb vonalon, a mészáros-úton szándékozott előrenyomulni, míg az I. hadtest a sereg jobb szárnyának Perczel hada elleni biztosítására, Moóron át volt útját a főváros felé folytatandó. A dunamenti útra a komáromi hidfő esetleges körülzárása céljából csupán egy dandár különíttetett i.

Ehhez képest Windischgrätz december 28-án a következő menettervet adta ki:

Elérendő menetállomások a I. hadtest által: december 29-én Mező-Eörs, 30-án Kis-Bér, 31-én Moór, 1849. január 1-én Lovas-Berény, 2-án Martonvásár, 3-án Tétény; a II. hadtest és tart. lovas hadosztály által: december 29-én Ács, 30-án Komárommal szemben, 31-én Kocs, 1849. január 1-én Felső-Galla, 2-án Bicske, 3-án Bia, 4-én Buda-Őrs; a főhadiszállás, tart. gyaloghadosztály és a tüzér főtartalék által: december 31-én Bána és Bábolna, 1849. január 1-én Kocs, 2-án Felső-Galla, 3-án Bicske, 4-án Bia, 5-én Buda-Őrs.

E menettervből látható tehát, hogy Görgey január 1-ig háborítatlanul maradhatott volna a Vértes előtt, mely idő elegendő lett volna arra, hogy az egyesülés Perczel hadával teljessé váljék. Ámde, mint tudjuk, Perczel és Görgey között már Jellacsics első betörése alkalmával surlódások keletkeztek, melyek annyira kiélesedtek, hogy a két vezér csakhamar egymásnak halálos ellensége lőn. Ily viszonyok között áldásos együttműködésről szó sem lehetett.