Jellacsics bécsi utjában a magyar-osztrák határhoz érve, a seregében volt s már önmagától is maradozni kezdett felkelt népet, melyről immár meggyőzödött, hogy rablásai és fegyelmetlensége által az ország lakosait felkelésre ingerelvén, többet árt, mint használ, hazabocsátotta. A gyülevész had, mintegy 10.000 ember 6 ágyuval Theodorovics tábornok vezénylete alá tömörülve indult útnak, hogy Vas- és Zalamegye szélén hazájába, Horvátországba jusson, sáska módjára pusztítva mindent, ami utjába esett, minek folytán a lakosság tulajdonát megvédendő, mindenütt fegyverre kelt s eleinte legalább tőle telhetőleg zabolázni iparkodott a fosztogatásaiban határt nem ismerő rakoncátlan garázdálkodókat. Majd október 12-én a sopronmegyei Horpácsnál Karger alezredes mintegy 2000 nemzetőrrel utjukat állotta, miből délelőtt 11 órától délután 4 óráig tartó heves harc fejlődött, melynek folyamán nemzetőreink eleinte visszaszorították ugyan a horvátokat, de Theodorovics csakhamar észrevevén a mieink csekély számát, támadólagos visszavágást intéza maroknyi magyar fökelők ellen, akik csakhamar hátrálni kényszerültek. E válságos pillanatban jelenik meg Vidos vasmegyei alispán három friss zászlóaljjal Kanizsa felől, s azok segítségével újból sikerül a horvátokat visszanyomni. Theodorovics vert hadával a peresznyei erdőbe huzódik, ahonnan másnap Kőszegen keresztül, melynek lakossága tétlenül nézte a felbomlott s így komoly ellenállást már alig kifejteni tudó martalóc had átvonulását – Ausztriába, onnan pedig sietve haza menekült.
A Theodorovics elleni műveletekről Vidos a következő jelentést terjesztette elő a honvédelmi bizottmánynak:
„Theodorovics táborát Karger alezredes, gróf Zichy Manó, gróf Zichy Ottó, úgy Kovács Zsigmond őrnagy urak mintegy 1800 emberrel f. hó 12-én példás bátorsággal sopronmegyei Horpács és Salamonfa helységek közt megtámadván, sok ember veszteséggel hátravonulni kényszeríték; később az ellen észrevevén seregünk számát, négy háromfontos ágyuval és fegyvertűzzel felelt vissza; s bár Hegyfaluból a sürü ágyudörgésre rögtön megindított két Miklós-huszárszázad, Berzsenyi Lénárd és Gosztonyi századosok vezérlete alatt oldalt bevágott és ötvennél több rablót felkoncolt, mégis a legalább 12.000 emberből álló rablócsoport elől délután ozsonna-tájban kénytelen volt visszavonulni.
„Vidos főparancsnok e percben érkezett Kanizsáról egy sasi és két soproni zászlóaljjal, s ámbár fáradtak voltak emberei, mégis csatarendbe álltak. Csepregh mezőváros feletti majornál azonban esti félhétkor tudomást vevén, hogy a horvát csapatok a horpácsi erdő alatt táborba szálltak, Vidos nevezett majorhoz közel akként állítá seregét, hogy az ellenség, sem a Sopronból vezető országuton, sem Csepreghből Kőszegnek, vagy Tömörd felé Szombathelynek vezető mellékuton el ne illanhasson. Mindamellett az ellenség, mihelyt seregeinknek az országuton Bükk felé vonulását észrevette, tüstént sebes lépésekkel Peresznye helység felé, az erdős hegyeken keresztül nem is annyira visszavonulni, mint futni kezdett; úgy hogy reggeli szürkületkor az ellenségnek, mely az éji sötétben megszökött, csak hült helyét találtuk, s mivel Thodorovics Kőszegnél ellenállásra nem talált, alig képzelhető erőfeszítéssel Lékán, Pörgölinen keresztül osztrák földre menekült. Vidos főparancsnok erre Kőszegen táborba szállott s az ellenség mozdulatainak figyelemmel kísérésére lovas és gyalog csapatokat küldött a határszélre, hol a fölkelt bátor németajku lakosság Vimmer lelkész urnak bátor és lelkes vezérlete alatt csapatainknak hasznos szolgálatokat tett.
„Különös dicséretet érdemelnek lelkes lovas és gyalog-sorkatonáink, hazafiúi érzésü fő- és altisztjeikkel együtt, valamint a jeles tüzérség Adorján László tisztjével együtt. Ezen fél ágyutelep 1 ember és 4 lovat vesztett; többi veszteségünk áll 4 agyonlőtt és 4 sebesült derék huszárból. Ellenben az ellenség számlál kétszáz holtat s igen sok sebesültet. Foglyoknak estek egy kapitány és egy hadnagy, kiket Vecsey nevezetü Miklós-huszár fogott el szekerestől-lovastól, s 35 közember a határőrökből; többnyire nyomorult földnépe. Ezen csata óta különben majd minden nap fogatnak el illyrek.
„A barbár ellenség Zsira helységet felgyujtotta, Salamonfát kirabolta, erőszakos nőfertőzéseket követett el, miért a népet alig lehet visszatartani, hogy a fegyvertelen foglyokon véres bosszút ne vegyen.