Valamint az erdélyországi oláhok csak külbefolyás következtében kezdtek zúgolódni az unio és egyáltalában a magyar ügy ellen, épúgy felvidéki tótjaink között is idegen, cseh ügynökök, akik sűrűn járták be Nyitra, Túrócz, Trencsén, Árva, Liptó, Hont és Gömörmegyék tót lakosságu vidékeit, hintették el az elégedetlenség és viszálykodás magvát. Ez ügynökök néhány felvidéki elégedetlen papban és tanítóban, így többek között Stur, Hodzsa és Hurbánban buzgó és szolgálatkész követőkre találtak s a felvidék lakosságát a legképtelenebb igéretekkel, egy hatalmas, boldog Szlávia alkotásával ámítgatták.

A tót nemzeti sérelmek megbeszélése végett május 10-kére Liptó-Szent-Miklósra nemzeti gyülés hirdettetett, melyen Hurbán kezdeményezésére többek közt azt határozták, miszerint az uralkodóház és a törvényes rend érdekében tót önkéntes csapatot szerveznek s azt az osztrák kormány rendelkezésére bocsátják.

De mindezen izgatások mélyebb gyökeret nem verhettek a tót nép szívében, főleg miután a kormány az ügynökök távoltartása és az izgatók megfenyítése érdekében kellően szigoru rendszabályokat léptetett életbe. Ezzel a ragályos betegség tovaterjedése már csirájában elfojtatván, az valóban veszélyes alakot többé nem ölthetett, sőt utóbb a felvidék tótajku lakosságának többsége ép az ellenkezőbe csapot át, amennyiben a tőzsgyökeres magyar ifjakkal versenyezve kelt a haza védelmére, melynek ügyeért becsülettel, odaadással és vitézül harcolt.