A német közép- és kisállamokban a hadügy ennek az időszaknak a kezdetén majdnem kivétel nélkül alacsony fokon állott. A forradalmi háborúk alatt ezek az államok vagy Franciaország ellenfeleinek pártján állottak, vagy semlegesen viselték magukat, azonban haderőinek teljesen ki nem elégítő szervezése, felszerelése és kiképzése folytán a velük szövetséges államokra nézve nem jelentettek valami túlságosan nagy erőszaporulatot. A forradalmi háborúk idején hadügyük általában a porosz mintákat utánozta.

Amikor Napoleon a rajnai szövetséget megalakította és majdnem egész Németország katonai erejét a maga javára fordította, az ő befolyása következtében a német közép- és kis-államok hadügye jelentékeny felvirágzásnak indult, még teljesen francia minta szerint. A francia túlsúlynak 1813-ban bekövetkezett összeomlása folytán ezek a kis német államok nagyobbára elszakadtak Napoleontól, ellenségeinek pártjára állottak és az 1813-tól 1815-ig terjedő rövid időszakban igen nagy erőfeszítéseket tettek, hogy Franciaország ellen minél több és tökéletesebb haderőt állíthassanak ki.