| « a) Franciaország hadügye. | KEZDŐLAP | c) Poroszország hadügye. » |
A hadsereg újjászervezése. Az első forrdalmi háborúk alatt Ausztriában nem állott be változás a hadserege szervezésében. Az 1797. évi campoformioi béke után Károly főherceg és Mack hozzáfogtak az osztrák sereg újjászervezéséhez, melyet azonban a következő háborúk félbeszakították. Az 1805. évi szerencsétlenül végződött háború után Károly főherceg maga vette erélyesen kezébe a sereg újjászervezésének kérdését. Ez az 1809. évi háború kitörésekor még nem volt befejezve, mindazonáltal addigra az 1805. évi seregroncsokból már tekintélyes sereg nőtt ki, mely helyesen volt szervezve, felfegyverezve és felszerelve s bár Napoleon 1809. évi inváziójának sikerrel nem is állhatott ellen, de számottevő erőteljes ellenállást mindenesetre kifejtett. E a sereg hadvezérével együtt osztozik ama elévülhetetlen dicsőségében, hogy az addig legyőzhetetlennek tartott Napoleont, az összes idők legnagyobb hadimesterét, első alkalommal győzte le Aspernnél nyilt tábori csatában.
A sereg kiegészítésének módjában nemsokára a forradalmi háborúk kezdete után a toborzás helyét az összeírás váltotta fel. A toborzás ezentúl csak mellesleg az ország belsejében és egyideig Németország szomszédos területein (Confinenwerbung) volt megengedve. Egyes országokban azonkívül még a régi népfölkelési módok – a tiroli felkelés és a magyar insurrecito – továbbá a határőrvidék intézménye állott fenn.
Az általános összeírás, bár a kiváltságos osztályok számára engedélyezett sok kivétellel, továbbá helyettesítéssel és a továbbszolgálók jutalmazásával egybekötve, majdnem kiapadhatatlan emberanyagot szolgáltatott az Ausztria által ebben a időszakban viselt háborúk számára. Eleinte a szolgálati idő élethossziglan tartott, azonban már 1802-ben 10–14 évre, később pedig általában 10 évre szállították le (kapituláció) és minden ember tetszésére volt bízva, hogy ezen idő letelte után bizonyos feltételek mellett új kapitulációt vállaljon.
Magyarországon ettől részben eltérőek voltak a viszonyok, amennyiben itt az országgyűlés állapította meg, hogy az egyes megyékből hány ember és mennyi időre állíttassék ki. A Magyarország területéről kiállított legénység különben rendszerint élethossziglan teljesített szolgálatot.
1808-ban az álló hadsereg mellett ennek egy tartalékát és a honvédelmi intézményt szervezték. Az előbbihez tartoztak a szolgálatköteles, de békében be nem hívott emberek. Ezekből eszközölték úgy a békében szükséges pótlásokat, mint nemkülönben háborúban a tábori és póttestek létszámának kiegészítését. A tartalékos legénységet évente fegyvergyakorlatokra szólították be.
A honvédséghez mindazok az emberek tartoztak, akik sem az álló hadseregben, sem a tartalékban való szolgálatra kötelezve nem voltak, továbbá valamennyi kiszolgált katona 18-ik életévétől 45-ik életévéig. A honvédség 800–1200 embert számláló zászlóaljakra tagozódott; azok embereit minden vasárnap és ünnepnapon század-, esetleg zászlóaljkötelékekben végzendő gyakorlatra hívták be. Háború esetén a honvédség csak az ország határain belül volt köteles szolgálatot teljesíteni. 1809-ben a honvédség már 30.000 főnyi számerőben szólíttatott fegyver alá. Háború kitörésekor a honvédelmi intézmény gyakran önkéntes zászlóaljakat szolgáltatott a hadvezetőségnek. Ilyenek kivált az 1809. évi hadjáratban szerepeltek s a legnevezetesebbek közülök: Károly főherceg légiója, a morva önkéntesek, a bécsi önkéntesek stb.
Fegyvernemek. Gyalogság. A forradalmi háborúk kitörése alkalmával Ausztria gyalogsága gránátos zászlóaljakból, német és magyar sorgyalog-ezredekből, határőr-gyalogezredekből és könnyű gyalogságból állott. A gránátos zászlóaljak a háború tartamára a sorgyalogezredek 4–4 gránátos századaiból alakultak. A német sorgyalogezredek 3, a magyar 4 zászlóaljból állottak; minden zászlóaljban, a gránátos századok nélkül, 6 század volt. Könnyű gyalogság gyanánt eleinte még számos, a háború tartamára felállított szabadcsapat szerepelt; ezek között 1 tiroli és több más vadász-csapat. – A határőr-gyalogságnak ugyanaz volt a szervezete, mint a sorgyalogságnak, de a határőr-gyalogság általában könnyű gyalogságszámba ment.
Egyes változások a gyalogság szervezetében 1798-ban következtek be. A gyalogezredeket egyformán három zászlóaljasokká alakították át; ezek közül 2 zászlóalj 6 századból, köztük 2 gránátos-, 1 zászlóalj pedig 4 századból állott. A gránátosokat zászlóaljakba és dandárokba feloszlatták és azokból 4–4 századból álló 15 könnyű zászlóaljat alakítottak. Csak a tiroli lövész-csapat (Scharfschützen-Corps) és még néhány vadász szabadcsapat maradt meg. A határőr-gyalogság szilárd beosztást nyert és elvesztette könnyű-csapat jellegét s így a sorgyalogsággal teljesen egyenrangúvá vált. A gránátosok medvebőr sapkákat kaptak, a gyalogság háromszögű kalapjait sisakokkal cserélték fel, a gyalogság legénységétől pedig, az altiszteket és gránátosokat kivéve, elvették a kardokat.
Nagyobb változásokat a gyalogság tagozásában a 1805. évi hadjárat előtt vittek keresztül. A 63 gyalogezredet 5, a 17 határőrgyalogezredet pedig 3 négy-négy százados zászlóaljba osztották be; emellett minden sorgyalogezred egyik zászlóalja gránátos zászlóalj volt. A 15 könnyű gyalogzászlóaljon és a tiroli lövészcsapaton kívül még 3 vadászzászlóaljat állítottak fel.
Messzemenő és alapos újjászervezésnek nézett elejére az osztrák sereg az 1805. évi pozsonyi béke után, melyet Károly főherceg 1809-ig, ha nem is teljesen, de majdnem befejezett. A gyalogság e szerint 46 német, 15 magyar, 2 helyőrségi és 17 határőrezredet, továbbá a tiroli lövészcsapaton kívül 9 vadászzászlóaljat és a dunai járóműveknek legénységgel való ellátása céljából 1 csajkás zászlóaljat számlált. Minden ezred 3 zászlóaljból állott, még pedig kettő 6 századdal, egy pedig 4 századdal; ezenfelül minden ezrednek még 2 gránátos százada is volt, melyeket háború esetén zászlóaljakká és dandárokká, az asperni és wagrami csaták idején gránátos hadtestté vontak össze. – A korábbi időhöz képest most is 2–2 század mint osztály képezte a zászlóalj harcászati alegységet. A vadász zászlóaljaknak 6–6 századjuk volt. A 2 helyőrségi ezredet, melyeket nemsokára 4 helyőrségi zászlóaljjá változtattak át, megszálló szolgálatra szánták. – A következő években az osztrák gyalogságnak ezt a szervezetét főbb vonásaiban megtartották. 1813-ban a vadász zászlóaljak számát 12-re emelték fel; 1815-ben a tiroli császárezredet állították fel 4 zászlóaljjal, melynek a Tirol és Vorarlbergben kiállítható összes védképeseket kellett magában foglalnia.
Lovasság. Az osztrák lovasság ebben az időszakban általában kevésbbé fontos változásokat szenvedett. A forradalmi háborúk kezdetén a lovasság a nehéz lovasságból, melyhez a carabinieri ezredek, egyenként 6 carabinieri és 2 chevauxlegers-századdal és a vértesezredek, 6–6 századdal és a huszárezredek 10–10 századdal. A dsidás szabadcsapatot egy 6 századból álló dsidás ezreddé változtatták át, mely mellé még egy dsidás ezredet állítottak fel. Csak a dsidás ezredeknek voltak lándzsáik, kardjaik és pisztolyaik, a többi lovasság pallost vagy kardot, továbbá karabélyt vagy pisztolyt viselt. A vértesek védőfegyverül a sisakot és a kettős vértet használták.
A campoformioi béke után a carabiniereket vértesekké, a chavauxlegerseket pedig dragonyosokká változtatták át s azonkívül 1 lovasított vadászezredet állítottak fel.
Az 1805. évi háborúban az osztrák lovasságnak 8 vértes, 6 dragonyos és 3 székely huszárezrede volt, egyenként 6–6 századdal; azonkívül volt 6 chevauxlegers-, 3 dsidás- és 9 huszárezrede, egyenként 8–8 századdal. Ezekkel az alakulatokkal lépett fel általában a lovasság a következő háborúkban. A vértes, dragonyos és dsidás századoknál 16–16 ember karabéllyal volt felszerelve.
Károly főherceg befolyása folytán különös gondot fordítottak a pótlovazásra és a lótenyésztés nemesítésére. Ugyancsak az ő kezdeményezésére állították fel a lovas szellem emelésére 1808-ban Bécsújhelyt a központi hadsereg lovagló intézetét (Central-Armee-Equitations-Institut), melynek első parancsnoka gróf Radetzky tábornok volt.
Az összeírási kerületekben lótelepeket állítottak fel.
Tüzérség. Az időszak kezdetén az osztrák tábori tüzérség gyalog és lovagló tüzérségre tagozódott. Előbbi az ezredtüzérségből, melyből minden gyalogzászlóaljhoz 2–2 löveg nyerte beosztását, melyet gyalogosok szolgáltak ki, továbbá a tartalék-tüzérségből állott, melyet nagyobbára csak a harcmezőn állítottak össze ütegekbe olyanformán, hogy mindegyikbe 6 tizenkét- vagy hatfontos löveg és 2 hétfontos tarack jutott. Az ezred-tüzérség néha a tartalék-tüzérségből erősbítést kapott. A tartalék-tüzérség kiszolgálására a tüzér-századok voltak hivatva. – A lövegek előfogatolása katonailag volt szervezve. A harcmezőkön történő helyváltoztatásnál az ezred-tüzérség lövegeit a gyalogosok vonszolták odébb. – A lovagló tüzérség 8–8 lövegből álló ütegekbe 6 löveg és 2 tarack – tagozódott és lovasági testekhez, valamint a könnyű gyalogsághoz nyerte beosztását.
A tüzérségi szervezésnek legfontosabb változása 1805 után követekezett be, amikor az ezredtüzérséget kiküszöbölték és az egész gyalogtüzérséget egységesen szervezték akként, hogya a 8 lövegű könnyű vagy dandár ütegeket a gyalogdandárokhoz osztották be; a nehéz ütegeknek szintén 8 lövegjük volt, még pedig 6 tizenkét- vagy hatfontos löveg és 2 hat- vagy hétfontos tarack. A nehéz ütegeket (Positions-Batterien) egyenkint osztották be a gyalog-hadosztályokhoz; a hadtest-köteléken belül azok mint tartalék-tüzérség egyesítve meneteltek.
Az időszak első felére jellemző a seregnek igen nagyszámú tüzérséggel való ellátása, úgy hogy 1000 gyalogosra 3, sőt több löveg is jutott. Az időszak első felében a tartalék-tüzérség fedezetére időlegesen 1 tüzér-fusilier ezredet állítottak fel, melynek legénysége a lövegek kiszolgálásánál is segédkezet nyújtott. 1812-ben Bécsújhelyt a röppentyűs hadat állították fel, 1814-ben pedig a Congreve-féle röppentyűt vették fel a tüzéranyag közé.
Műszaki csapatok. A műszaki csapatoknál az első forrdalmi háborúk alatt 2 utász-zászlóaljat állítottak fel, melyek a következő években békében is fennmaradtak.
Vonatügy. A katonai vonatügy terén Károly főherceg 1806-ban a szervezés kifejlesztése és az anyag megkönnyebbítése révén jelentékeny javításokat tett.
Seregcsoportok alakítása. A seregek hadműveleti és harcászati tagozása, az előző időszakhoz hasonlóan, mindhárom fegyvernembeli csapat- és seregtesteknek csoportokba vagy oszlopokba a szükségnek megfelelően elrendelt összevonása által történt. Károly főherceg 1805 után a gyalogságot és lovasságot már békében 2–2 ezredből álló dandárokba osztotta. A gyalogdandárok mellé tábori szolgálatra állandóan 1–1 könnyű üteg nyerte beosztását. A gyalogságnál 2–2 gyalogdandárt egy gyaloghadosztállyá vontak össze, melyhez ellenség előtt még 1–1 nehéz üteget is osztottak be. A nagyobb seregegységeknek ilynemű összevonása főleg az 1809. évi háborúban fordult elő.
Az egész sereg 3–3 hadosztályból álló hadtestekbe tagozódott. Ebből két hadosztály 2–2 dandárból alakult és minden dandár 2–2, három zászlóaljas ezredből állott. Minden dandárhoz 1 hatfontos dandárüteg, minden hadosztályhoz 1 tizenkétfontos nehéz üteg nyerte beosztását, mely utóbbi azonban a hadtest tartalék-tüzérségével menetelt. A hadtest harmadik hadosztálya könnyű vagy elővéd-hadosztály volt és 2–3 zászlóaljnyi könnyű csapatokból – vadászok, határőrök vagy önkéntesek – továbbá 2 könnyű lovasezredből és rendszerint 1 háromfontos dandárütegből állott. A hadtestenek mint ilyennek azonkívül tüzér-tartalék gyanánt ezenfelül még bizonyos számú ütege is volt. A parancsadás lebonyolíthatása céljából a hadtesteket megfelelően összeállított törzzsel látták el s végül lőszer-egészségügyi és élelmező intézeteket osztottak be hozzá.
A sereg nehéz lovasságát dandárokba osztották be, melyeknek mindegyikéhez 1–1 dandár-üteg nyerte beosztását; 2–3 ilyen lovasdandárból, melyekhez még 1 gránátos dandár 5 és 12 zászlóaljjal, lovagló ütegek, megfelelő törzs- és tartalék-intézetek is járultak, 1–1 tartalék-hadtestet alakítottak. A tartalék-hadtestek tagozásában csakhamar változás állott be, amennyiben a gránátos zászlóaljak abból kiváltak és a gránátos hadtestté egyesítették. Hasonlóan egyesítették a nehéz lovasságot is egységes vezénylet alatt a hadsereg lovas-tartaléka gyanánt.
Ez után az osztrák sereg szervezete az időszak végéig nagyban véve változatlan maradt.
Közigazgatás, intézetek, hatóságok. Károly főherceg egyszersmind a sereg összes intézeteit és a közigazgatást is úgy békében, mint háborúban, végül a legkülönfélébb céloknak szolgáló hatóságokat is az idővel előrehaladott eszméknek megfelelően tovább fejlesztette. 1801-től 1805-ig az udvari haditanács élén állván, ez a központi hatóság tőle függőtt s így a főhercegnek módjában is állott, hogy eszméit megvalósítsa. Károly főherceg irányelvek és seregparancsok, továbbá irodalmi munkássága által is a legelőnyösebb módon gyakorolt befolyást a sereg kioktatására és Ausztriában a katonai élet minden terén igen tevékeny munkásságot fejtett ki és minden tekintetben jótékonyan és buzdítólag hatott. Nagy volt ő mint hadvezér oly időszakban, amikor minden időszak legnagyobb és leghatalmasabb hadügyminiszterének kellett ellenállnia, s egyformán nagy volt ő mint a sereg szervezője, oktatója és kiképzője, mint katonai író és mint államférfi egyaránt.
| « a) Franciaország hadügye. | KEZDŐLAP | c) Poroszország hadügye. » |