A francia sereg a hadműveletek megkezdése előtt mintegy 125.000 embert számlált. Ebből Maison tábornok 15.000 emberrel Antwepenben, Macdonald 15.000 emberrel Cölnnél, Morand 15.000 emberrel Mainznál, Marmont 20.000 emberrel Dürkheimnél, Victor 20.000 emberrel Baccaratnál, Augereau pedig mintegy 10.000 emberrel Lyonnál állott. Második vonalban volt mintegy 10.000 ember Ney és Morter alatt Nancynál és Langres-nál. Harmadik vonal gyanánt Oudinot alatt Spanyolországból, továbbá a pótkeretekből mintegy 20.000 ember Chalons felé volt útban. Felső-Olaszországban Jenő alkirálynak mintegy 40.000 emberrel Hiller utóda, gróf Bellegarde Henrik tábornagy 80.000 embere ellen kellett hogy tartsa magát, mely osztrák sereghez később még 23.000 főnyi nápolyi csapat csatlakozott a Napoleonhoz hűtlenné vált Murat nápolyi király parancsnoksága alatt.[1]

A szövetségesek ez aránylag csekélyszámú és a továbbiak folyamán sem nagyon szaporítható erők ellenében félmilliót meghaladó seregeket hozhattak működésbe, melyekből 360.000 ember azonnal rendelkezésre állott. Még pedig a) Schwarzenberg főserege, mely az 1. Bubna- és 2. Liechtenstein Móric könnyű-hadosztályokból, az I. Colloredo-, II. Liechtenstein Alajos, III. Gyulay-, IV. Württemberg-, V. Wrede- és VI. Wittgenstein-hadtestekből, továbbá a Hessen-Homburg osztrák és Barclay orosz tartalékhadtestből állott, mely seregtestek állománya együttvéve 220.000 embert tett ki; b) Blücher serege, mely a St. Priest-, York-, Langeron-, Sacken- és egy porosz tartalék-hadtestből állott, mintegy 80.000 főnyi állománnyal: c) Bülow hollandi, de később Blücherhez csatlakozó serege, mely a Bülow-, Kleist- és Winzingerode-hadtestekből állott, és mintegy 60.000 embert számlált. d) Ezenkívül több mint 200.000 főnyi tartalékcsapat volt részint Franciaország, részint Olaszoszág felé útban.

[1] Georg Freiherr vom Holtz, Die innerösterreichische Armee 1813 und 1814, 116, 123.