XX/36. számú melléklet.

Lipcséből Napoleon Lützenen át Weissenfelsnek, s mivel Naumburgnál már Gyulay állott, Freyburgon át Erfurtnak, majd Fuldán át Mainznak vett irányt. Komoly üldözésre a szövetségesek nem gondolták; Blücher ugyan már 19.-én megkezdte üldöző előnyomulását, de a fővezérlet által túlságosan jobbra téves irányba küldetvén, azzal csakhamar fölhagyott. A visszavonulás egyedüli akadálya gróf Wrede lovassági tábornok 70.000 főnyi osztrák-bajor seregteste volt, mely Hanaunál a franciákat megelőzvén, útját akarta állani annak a Napoleonnak, aki Bajorországot naggyá tette s azonkívül Wredenek is személyes jóakarója és jótevője volt. A vállalatban részt vett bajorok eleinte mint a franciák szövetségesei az osztrákok ellen az Inn mentén voltak felállítva, később azonban elpártoltak Napoleontól. Wrede kísérlete azonban siralmas véget ért. Napoleon ugyan kitérhetett volna előle, de azt – meg akarván leckéztetni a hálátlan embert, – szándékosan nem tette és Wrede seregét október 30.-án Hanaunál megtámadván, azt teljesen szétverte. A szövetségeseknek a rosszul sikerült hőstett 10.000 emberükbe került, Napoleon pedig annak utána nyugodtan folytathatta útját a Rajna felé. Ezen a francia sereg november első napjaiban Mainznál átkelvén, ott már teljes biztonságban érezhette magát; a szövetségesek ugyanis az említett folyó elérése után annak jobbpartján terjedelmes laktáborokba szálltak s ezzel a hadjárat véget ért, de nem a tulajdonképpeni háború.