XX/38. számú melléklet.

a) Események október 16-ika folyamán.[1]

A Napoleon parancsnoksága alatt október 15-ikéig Lipcse tájékán összpontosult haderő létszáma mintegy 190.000 emberre – köztük 24.000 lovas – és 700 lövegre tehető, megjegyezvén, hogy a VII. hadtest és a III. hadtest egyik hadosztálya egyelőre még kissé távol volt, úgy hogy azok beavatkozására október 17-ike előtt nem igen lehetett számítani. A fenti erőből mintegy 110.000 ember Napoleon személyes vezetése alatt Lipcsétől délre, Holzhausen–Markkleeberg vonalában és attól északra Ney mintegy 50.000 emberrel Lipcsétől északra, Bertrand a mintegy 13.000 főnyi IV. hadtesttel Lipcsétől északnyugatra Lindenaunál foglalt állást, 17.000 ember pedig útban volt Lipcse felé.[2] – Napoleon eredeti szándéka az volt, hogy október 16.-án főerejével a csehországi hadsereg ellen döntő támadást intéz, de utóbb, talán hátának és jobboldalának veszélyeztetett állapotára való tekintettel, elállott ettől a tervétől s így őt támadták meg a szövetségesek.[3]

Schwarzenberg ugyanis, bár egyelőre a szövetséges csapatok egyrésze még szintén távol volt, október 16-ikára a főerővel a Pleisse és Elster mentén, tehát délnyugat felől szándékozott a Lipcsénél álló Napoleont megtámadni, azonban Sándor cár, a környezetében levő Jomini, Toll, Diebics és Barclay de Tolly tanácsára, a leghatározottabban ellenezte a támadásnak ily módon való végrehajtását, amelynek súlypontját nem a bal, hanem a Pleissetől keletre a jobbszárnyra kívánta fektetni. Miután Schwarzenberg nem igen volt hajlandó engedni, közte és a cár között meglehetősen heves vitatkozás támadt, aminek aztán kompromisszum-féle megoldás lett vége.[4] Ehhez képest Schwarzenberg október 16-ikára következőleg intézkedett:[5] Blücher a maga 60.000 emberével és 310 ágyújával a Langeron és Sacken orosz és a York porosz hadtesttel, reggel 7 órakor indul Skeuditzből Lipcsére; gróf Gyulay táborszernagy a maga 20.000 emberével és 60 lövegével reggel 7 órakor indul Markranstädtből és az előtte levő ellenséget megtámadva, szintén Lipcsére nyomul előre; Merweldt lovassági tábornok 29.000 emberrel és 114 löveggel reggel 6 órakor Zwenkaunál gyülekezik s innen reggel 7 órakor Hessen-Homburg herceg lovassági tábornok parancsnoksága alatt Connnewitzre menetel s e helység és az ottani híd megszállása után következőleg áll fel: Merweldt a II. hadtesttel (Lederer- és Liechtenstein Alajos hadosztályok) az első, a Bianchi-hadosztály a mások, a Weissenwolf-hadosztály pedig a harmadik harcvonalban s végül a Nostitz lovas hadtest (40 lovasszázad) a jobboldalt biztosítja; az összes orosz és porosz csapatok, számra nézve 84.000 ember és 404 ágyú, Barclay de Tolly főparancsnoksága alatt reggel 4 órakor indulnak és Rötha-nál a Pleisse-n átkelve, ott következőleg csoportosulnak: a gróf Wittgenstein parancsnoksága alatt álló első vonalban, a balszárnyon Cröbernél Kleist, a középen a Württembergi herceg Cossa-nál, a jobbszárnyon, amelyhez az osztrák IV. hadtest is tartozott, gróf Klenau Gross-Pössnau-nál s mögötte Gorcsakov, Platov kozák-különítménye pedig Seyfersthynnál; a közép mögött második vonalban Rayevszki s végül harmadik vonalban a tartalék Constantin nagyherceg alatt Göhren és Cröbern között. Wittgensteinnek a támadást az ellenségnek Lipcsére elendő visszavetése céljából szintén reggel 7 órakor kellett megkezdenie.

Ezek szerint október 16.-án Napoleon 173.000 emberével és 700 lövegével a szövetségesek 193.000 embere és 893 lövege vehette fel a harcot. De míg Napoleon a következő két napon mindössze mintegy 17.000 embert vonhatott magához, addig a szövetségesek ugyanezen idő alatt a Hallenál álló északi hadsereg 58.000 emberével és 256 lövegével, valamint Benningsen 54.000 emberével és 186 lövegével szaporíthatták állományukat, úgy hogy akkor már több mint 300.000 embert és 1335 löveget állíthattak Napoleon 190.000 emberével és 700 lövegével szemben.

A szövetségesek hadereje a következő elemekből tevődött össze:

A cseh hadseregben volt: 65.457 osztrák és magyar, 38.870 orosz és 20.000 porosz. A sziléziai hadseregben 29.000 orosz és 21.500 porosz. Az északi hadseregben 20.000 orosz, 20.000 porosz és 18.000 svéd. A lengyel (Benningsen-) hadseregben 25.000 osztrák és magyar, 30.000 orosz és 15.000 porosz. Összesen: 90.457 osztrák és magyar, 117.870 orosz, 76.500 porosz és 18.000 svéd.

A szövetséges seregnek a fentiek szerint elrendelt október 16-iki előnyomulásából három különálló harctér keletkezett s az azokon lefolyt harcokat más és más névvel szokás megnevezni. Így a Schwarzenberg és Napoleon között lefolyt küzdelmet wachaui csatának nevezik; Bertrand és Gyulay közt a lindenaui ütközet, Blücher és Ney között pedig a möckerni csata folyt le.

a) A wachaui csata.

Barclay a támadás reggel 8 órakor kezdte meg a Liebertwolkwitz–Wachau–Markkleeberg által jelölt vonal ellen és azt d. e. 10 óráig Liebertwolkwitz kivételével, melyet bevenni nem sikerült, hatalmába ejtette, de amikor a középpel és a balszárnnyal tovább előrehatolni akart, Napoleon a bevetett tartalékokkal útját állotta. Kivált Wachaunál véres küzdelem kezdődött, melyet Napoleon 170 ágyúval támogatott. Sőt kevéssel d. u. 1 óra után Napoleon áttörési szándékkal[6] ellentámadásba ment át, amelyet 8000 lovassal arcban Wachaun át Württemberg herceg csapatjai ellen, Macdonald hadteste által pedig a szövetségesek jobbszárnya ellen Seyferthayn irányában hajtatott végre. A Wachaun át végrehajtott lovastámadás eleinte sikerrel járt, a szövetségeseknek csakhamar közbelépő tartalékai azonban nemsokára visszaverték azt, sőt a Pleisse mentén szép sikert aratva, jelentékeny tért is nyertek,[7] ellenben Macdonald Klenaut és Gorcsakovot lassan visszaszorította. De nemsokára a harc itt is álló jelleget öltött s d. u. 5 órától kezdve már csak ágyúzás folyt.

A szövetségesek balszárnyán Merweldtnek Connewitzen át Napoleon jobboldalába kellett volna hatni, Poniatovszki azonban feltartóztatta. D. u. 5 óra felé Merweldt erőteljesebb támadást kísérelt meg a Pleisse-n át, azonban csapata élének egy Dölitz mellett talált gázlón való áthatolása alkalmával Merweldt foglyul esett, minek folytán hadtestének támadása fennakadt, úgy hogy az teljes egészében a Pleisse balpartján maradt. Mindazonáltal jobbszárnyának és oldalának a Merweldt-csoport által történt veszélyeztetése úgy látszik arra birta Napoleont, hogy a Wachau és a Liebertwolkitz irányában a szövetségesek jobbszárnya ellen tervezett döntő támadásról lemondjon. Így aztán, bár a franciák balszárnyukon és a középen némi előnyt értek el, a csata mindazonáltal eldöntetlen maradt.

b) A lindenaui ütközet.

Bár Gyulay jóval erősebb volt ellenfelénél s azonfelül a franciák visszavonulásának vonalán állott, három oszlopban végrehajtott erőtlen támadásaival mitsem ért el; Bertrand megtartotta állását, Gyulay pedig estefelé újból Markranstädtbe vonult vissza.

c) A möckerni csata.

Lipcsétől északra Marmont a VI. hadtest 22.000 emberével és 84 ágyújával Möckernél, Ney pedig a III. (Souham-) hadtest mintegy 30.000 embert számláló 2 hadosztályával Gross-Widderitschnél és attól északkeletre foglalt állást. – A sziléziai hadsereg Schkeuditzből Marmont hadtestét a York-hadtesttel (21.000 ember, 104 löveg)[8] Neyt pedig a St. Priest- és Langeron-hadtestekkel (26.000 ember, 151 löveg) támadta meg. A Sacken-hadtest (13.000 ember, 60 löveg)[9] Radefeldnél tartalékban maradt. – A möckerni csata csak d. u. 3 órakor indult meg. Ney ezidőtájt Blüchert még távol vélvén, Napoleon rendelkezése folytán[10] a Souham-hadtest zömével épp útban volt Wachau felé, de az ágyúdörgés hallatára visszatért s Langeront oldalban támadta meg. Ámde a segítség későn jött, mert Blücher időközben Marmont hadtestét Gohlisig visszaszorította, minek folytán Ney is visszavonulni kényszerült Euteritsch és Schönfeld felé.

A franciák eszerint október 16.-án Lipcsétől délre és nyugatra sikeresen tartották magukat, attól északra ellenben az ellenség a városra szorította vissza őket.

b) Események október 17.-én.

E napon csak Lipcsétől északra voltak alárendeltebb jelentősségű harcok. Az e napon beérkezett Reyniert a VII. hadtesttel Napoleon Lipcsétől keletre állította fel.

A szövetségesekhez 17-ike folyamán a következő erősbítések érkeztek be: a Colloredo-hadtest Wittgenstein bal- és a 60.000 orosz tartalék-sereg Seyferthayn-nál Wittgenstein jobbszárnya mögé. Winzigerode-t az északi sereg 5000 lovasával Blücher a cseh hadsereggel való összeköttetés helyreállítása céjából Taucha-ra irányította, Gyulay pedig Knauthaynra vonatott, minek folytán a Weissenfeld felé vezető műút szabaddá vált.

Napoleon fegyverszüneti ajánlatokat tett, de azokat a szövetségesek visszautasították, akik október 18-ikára általános támadás végrehajtását határozták el. Miután Napoleon 17.-én estig ajánlatára választ nem kapott, visszavonulásra határozta el magát, de azt csak másnap reggel szándékozot megtenni.[11]

c) Az oktober 18-iki csata.

XX/38. számú melléklet.

Az október 17-ike folyamán beérkezett erősbítésekkel Napoleon seregének létszáma mintegy 190.000, a szövetségeseké ellenben majdnem 300.000 főre emelkedett. Napoleon saját személyére szükebb törzsével éjjel 2 órakor indult el stötteritzi főhadiszállásából Probstheyda-ra, majd nemsokára Reidnitzre lovagolt, hogy a további teendőket Neyvel megbeszélje, de ezt törzsével együtt mély álomban találván, Lindenaura folytatta útját, ahol Bertrandnak parncsot adott, hogy a visszavonulás fővonalát, lützen–weissenfelsi utat és a Saale átjárót szabadon tartsa. Ezek után a császár 8 óra felé Stötteritzbe tért vissza.

Közben a sereg többi részei a már előzőleg kapott rendelkezés szerint Lipcséhez közelebb vonultak, miáltal a megszállt vonal kisebb, a felállítás tömörebb lett. Ezt az új felállítást és erőcsoportosítást a XX/33. számú melléklet mutatja. E szerint a sereg jobbszárnyán a Pleisse mellett Connevitznél a VIII. Poniatovszki-hadtest, előtte a 4. Sokolnicki-lovashadtest, Probstheyda-nál pedig a II. Victor-hadtest foglalt állást, a XI. Macdonald-hadtest kissé előretolva Holzhausen–Baalsdorf vonalában s attól balra arccal keletnek a 2. Sebastiani- és a 5. lovashadtest s végül a VII. Reynier-hadtest Paunsdorfnál állott. Arccal északnak foglalt állást: a VI. Marmont-hadtest Schönfeldnél és tőle balra a Parthe mögött a III. Souham-hadtest s végül a Parthe és Pleisse között a Dombrovski-hadosztály. A IV. Bertrand-hadtest és a 3 lovas hadtest Lindenaunál állott; ide rendeltetett utóbb az új gárda egyrésze is. Tartalékviszonyban állott fel: az V. Lauriston-hadtest, a régi és az új gárda és az 1. lovashadtest Stötteritznél, a IX. Augereau-hadtest Lipcsénél.

A szövetségesek részén a kiadott intézkedések szerint a cseh főseregnek Napoleon jobbszárnyát 3 oszlopban, illetve csoportban kellett megtámadnia, még pedig Hessen-Homburg hercegnek a volt Merweldt-csoport 40.000 emberével Connewitz felé, Barclaynek a Kleist-, Wittgenstein és Klenau csoportok 55.000 emberével Probstheyda irányában, Benningsennek pedig a Doctorov és Bubna-csoportok 50.000 emberével a Holzhausen–Baalsdorf–Paunsdorf által jelölt terület felé. A sziléziai hadsereg Langeron-hadteste által 100.000 emberre megerősített Bernadotte svéd trónörökös a Paunsdorf–Schönfeld által jelölt területbe volt előnyomulandó, Blüchernek pedig a sziléziai hadsereg fennmaradó s most már csak 25.000 embert kitevő részével Gohlis–Pfaffendorfon át kellett támadnia s végül Gyulay parancsot kapott, hogy 20.000 emberével Kanuthaynból Lindenau felé nyomuljon előre.

A támadást reggel 7 órakor Hessen–Homburg herceg kezdte meg, de Napoleon a gárda egyrészével rávetvén magát, visszavetette, mire a csatatér e részén hosszabb ideig tartó szünet állott be.

A Benningsenre váró Barclay csak d. u. 2 óra tájban támadta meg Probstheydát, miből felette elkeseredett harc keletkezett, de a tábornagy a megerődített helységet ismételten végrehajtott erélyes támadások ellenére sem tudta bevenni. Ugyanily sikertelen volt Benningsen támadása is Holzhausen–Baalsdorf ellen, mert Bernadotte-ra várakozván, a támadást eleinte, sőt aztán mindvégig erőtlenül vezette. D. u. 2 óra után végre megjelent Bernadotte is, ki táborhelyéről csak reggel 9 órakor indult el és Tachaunál a Parthe-n átkelve, Benningsen és az említett folyó között fejlődött fel, még pedig a Bülow- és a svéd hadtesttel az első, a Winzingerode-hadtesttel a második harcvonalban s aztán támadásra rendelt csapatjait. Ugyanekkor megtámadta Langeron is Souham-ot s azt, a svédekkel együtt működve, Schönfeldig vetette vissza. Közbe Benningsen a vele szemben álló franciákat szintén visszaszorította Baalsdorfból Lipcse felé.

Bernadotte és Benningsen támadásából kifolyólag Paunsdorfnál igen heves küzdelem keletkezett. Ennek folyamán d. u. 3 óra után a Reynier hadtesthez tartozó és az említett helységnél álló Zeschwitz-száz hadosztály, valamint a Normann-württembergi lovasdandár a szövetségesekhez pártolt át. Erre az itt parancsnokló Ney csapatjait a hátrább fekvő schönfeld-sellerhauseni vonalba vonta vissza, ahol újból elkeseredett harc fejlődött ki, hanem aztán a tábornagy az egész csoporttal, a Marmont-, Souham- és Reynier-hadtestek maradványaival Lipcse felé volt kénytelen hátrálni. Napoleon személyesen ideérkezve, hatalmas lovas támadást intézett a szövetségesek ellen, de kedvező fordulatot előidézni többé képes nem volt s miután közben Blücher a Parthe-vonalat is hatalmába ejtette, a csata sorsa el volt döntve és ettől kezdve a harc az egész vonalon szünetelt s a küzdelem hatástalan ágyúzássá változott át.

Meg kell említenünk, hogy Bertrand megelőzte Gyulayt a támadásban és azt Knauthaynnál az Elster jobbpartjára szorította vissza. Ezek után Bertrand megkezdte visszavonulását a IV. hadtesttel Lützen felé s helyét Lindenaunál az új gárda 2 hadosztálya foglalta el.

d) Események október 19-ike folyamán.

Napoleon már október 18.-án este seregének mintegy 100.000 emberével megkezdte a visszavonulást Erfurt felé. Elsőnek a lovasság vonult el; ezt követte a II., IX. és a gárda hadtest. Lipcsében csak a Macdonald- és Lauriston-hadtestek, továbbá a Reynier- és Poniatovski-hadtestek maradványai maradtak.

A francia főerő elvonulásának hírére Schwarzenberg a Lipcse elleni támadásra előrerendelte: Bülow hadtestét Volkmarsdorfon át Lipcse keleti, Benningsen csoportját Stötteritzből Lipcse délkeleti, a Sacken- és Langeron-hadtesteket pedig a város északi szegélye felé s végül a Hessen-Homburg-csoportnak a Pleisse mentén Lipcse déli szegélye felé kellett előnyomulnia.

A város birtokáért a harc nagy hévvel és elkeseredéssel délig folyt, amikor a szövetségesek minden oldalról behatoltak a városba és a védőknek még ott lévő maradványait foglyul ejtették. Miután a Pleisse-n Erfurt felé vezető műúthidat a visszavonulók túlkorán rombolták el, a várost védő franciák nagyrészének elvonulása lehetetlenné vált s így közülök igen sokan a megáradt Pleisse-ben lelték halálukat. A délután folyamán a szövetségesek végkép megszállották a várost.

A szövetségesek a négy napig tartó küzdelemben mintegy 47.000 embert, Napoleon ellenben több mint 60.000 embert, 300 löveget és 900 lőszerkocsit vesztett.[12]

[1] A helységneveket lásd a XX/38. számú mellékleten.

[2] A Lipcsétől délre fekvő francia erők létszámát Plotho id. m. II, 369. old. 102.000-re, Vaudoncourt id. m. 201–202. old. 97.300-ra, Schulz, Geschichte der Kriege in Europa seit dem Jahre 1792, XI, 1. köt. 181–185. old. pedig 119.470 emberre teszi. Lipcsétől északra Plotho szerint 49.000, Vaudoncourt szerint 51.000, Schulz szerint pedig 47.735 ember állott.

[3] Bogdanovics id. m. II/2, 106–107.

[4] Bernhardi id. m. III, 422–424. szerint a cár végül türelmét vesztve, így szólt Schwarzenberghez: „Eh bien, monsieur le maréchal, puisque vous persistez, Vous ferez avec l'armée autrichienne ce que Vous voudrez, mais quant aux troupes russes du Grand-Duc Constantin et de Barclay, elles iront à la droit de la Pleisse, ou elles doivent être, et pas ailleurs.”

[5] Az intézkedést természetesen csak főbb vonásaiban közöljük.

[6] Bogdanovics id. m. II/2, 129: „Nachdem Napoleon die am meister bedrohten Punkte seiner Stellung verstärkt und die Angriffe der Verbündeten zurückgeschlagen hatte, entschied er sich für einen entscheidenden Schlag im Centrum bei Gülden-Cossa mit einer bedeutenden Masse Kavallerie vom 1. und 5. Corps, worauf das Vorrücken der Hauptkräfte südlich von Leipzig erfolgen sollte . . . Er hoffte die Linien der verbündeten Truppen im Centrum zu druchbrechen, oder sie an die Pleisse und Eslter zu drängenund sie von ihrer direkten Verbindung mit Böhmen abzuschneiden.” (Aster id. m. I, 408.)

[7] Ezt a remek eredményt gróf Nostitz altábornagy vértes hadosztálya és az azt követő, tisztán magyar csapatokból álló Bianchi-hadosztály érték el, melyeknek tevékenységét Bogdanovics id. m. III/2. 137. old. következőképpen írja le: „Die mit abwechselndem Erfolge gegen Poniatovski und Augereau, unterstützt von Kellermann's Kavallerie, während einiger Stunden kämpfenden Truppen Kleist's waren endlich genöthigt sich von Markkleeberg in die Richtung auf Cröbern zurückzuziehen. Napoleon bezweckte den Erfolg auf diesem Punkte zu vollenden und verstärkte das Corps Kellermann durch die Garde-Dragoner-Brigade Letort, welche auf die Truppen Kleist's gerichtet war. Dieser angriff war von der in Carrés formierten Infanterie Poniatovski's und starken Batterien unterstüzt. Der Commandt der östreichischen Reserve-Kavallerie, Graf Nositz, beschleunigte die Bewegung seiner Truppen auf Cröbern und erschien zu Hülfe des weichenden Kleist's. Um 2 Uhr Nachmittags waren seine Vordertruppen Cröbern vorbei und griffen die polnische Kavallerie Kellermann's und die Garde-Dragoner-Letort's an. Der Feind wurde geworfen. Darauf warf sich Nostitz auf die Infanterie und durchbrach die Carrés. Während dieser Angriffe überschritt die Infanterie-Division Bianchi die Pleisse. Deren ausgezeichneten ungarischen Regimenter verliessen um 3 Uhr Cröbern, rückten auf Mankleeberg und lösten die von achtstündigem Kampfe geschwächten Truppen Kleist's ab. Letztere zogen in die zweite Linie zurück. Die östreichischen Batterien enfilierten die feindliche Linie, welche vor Wachau geschoben war und nöthigten die Franzosen zum Rückzuge. Diess Benützte der General Graf Haugwitz, dessen rechte Kolonne der Division Bianchi, im Bestande von 2 Bataillonen des Regiments Prinz von Hessen-Homburg (19. magyar gy. e.) drängte den Feind noch weiter zurück und nahm die während de Rückzugs der Truppen Kleist's hingeworfenen preussischen 5 Geschütze und 1 französisches. (Plotho id. m. II, 377.) Bianchi rückte selbst über Markkleeberg mit der linken Kolonne, die aus den Regimentern Hiller (2. magyar gy. e.) und Colloredo (33. magyar gy. e.) und einem Bataillone Eszterházy (32. magyar gy. e.) bestand, vertrieb den Feind aus dem Gesträuche, verfolgte ihn beinahe bis Dölitz und nahm noch 3 Geschütze.”

[8] Droysen, York's Leben, III, 481–483.

[9] Bogdanovics id. m. II/2. XXIX.

[10] Bogdanovics id. m. II/2, 147: „In der Nacht vom 15. auf den 16. meldete der Marschall Napoleon das Annähern der Nord- un der schlesischen Armee und bat um Unterstützung; anstatt dessen aber erhielt er am 16. um 8 Uhr Morgens den Befehl durch Leipzig zu marschieren und sich als Reserve der Armee aufzustellen, weil Napoleon die Zuverlässigkeit der Berichte des Marschalls in Zweifel stellte.”

[11] Bogdanovics id. m. II/2., 171: „Als Napoleon um 7 Uhr Abends keine Antwort auf seine Sendung erhalten hatte, entschied er sich für den Rückzug; anstatt aber aus seiner Stellung am Abende aufzubrechen und in der Nacht die Engpässe der Elster zu überschreiten, schob er den Rückzug bis zum folgende Morgen auf.”

[12] A veszteségek nagysága a különböző feljegyzések szerint: az oroszoknál: Plotho szerint 19.535, Hoffmann, Zur Geschichte des Feldzuges von 1813 szerint 20.800, Beitzke szerint 22.604 ember; a poroszoknál: Plotho szerint 15.470, Hoffmann szerint 14.170, Beitzke szerint 16.430 ember; az osztrák-magyar csapatoknál: Plotho szerint 8406, Hoffmann szerint 7360, Beitzke szerint 8399 ember; a svédeknél: Plotho és Hoffmann szerint 310, Beitzke szerint 103 ember. Vagyis együttvéve Plotho szerint 43.721, Hoffmann szerint 42.640, Beitzke szerint 47.536 ember. A franciáknál: Plotho szerint 60.000 ember, 300 löveg és 900 lőszer- és egyéb kocsi, Hoffmann szerint 68.000 ember és 300 löveg, Schulz szerint 60.000 ember és több mint 300 löveg, Aster szerint 66.000 ember.