Ezek a hadműveletek Macdonaldnak a X. hadtesttel a Rigában levő Essen tábornok és az orosz Steiheil hadtest ellen folytatott műveleteit, továbbá Oudinot-nak és St. Cyr-nek az orosz I. (Wittgenstein) hadtest ellen Polock tájékán folytatott hadműveleteit foglalják magukban.

Macdonald Rigát a Düna déli partján zárta körül, az erődített hely ellen azonban komolyabb dolgot nem igen kezdeményezhetett. Szeptember 25.-én a Steinheil-hadtest mintegy 15.000 emberrel Rigánál Essen csoportjával egyesült, mire mindketten Macdonaldot a szeptember 26.-án, 27.-én és 28.-án vívott ütközetek után Rigától déli irányba szorították. Most aztán Steinheil Rigában 5000 embert helyőrségül visszahagyva, 25.000 emberrel a Düna északi partján Wittgensteinhoz Polockba vonult. Macdonald erre Riga előtt marad, december 18.-án pedig Königsbergre vonult vissza. Hadának York parancsnoksága alatt álló 2 porosz hadosztálya december 26.-án elvált tőle és utóbbi Diebics-csel, Wittgenstein elővéd-parancsnokával december 30.-án a tauroggeni szerződést kötötte meg, amelynek értelmében a poroszok végleg elváltak a franciáktól.

A Wittgenstein és St. Cyr, illetve Oudinot között augusztus 15.-én előbbire nézve balul végződött polocki ütközetről már volt alkalmunk megemlékezni.[1] Október 15.-én Wittgenstein támadólag lépett föl a II. és VI. hadtesttel Polocknál álló St. Cyr ellen,[2] aki az október 18.-án és 19.-én vívott csatában megveretvén, a II. hadtesttel Csaszniki felé volt kénytelen visszavonulni, míg Wrede a VI. hadtesttel Dokszicyre vonult vissza. St. Cyr Csasznikibe a Szmolenszknél álló IX. (Victor-) hadtestet vonta magához,[3] azonban az október 31.-én, majd a november 14.-én Csasznikinél vívott ütközetekben Wittgenstein által megveretvén, Czereja-ra szoríttatott vissza. Innen Victor hadtestével Studianka-ra vonult el, ahol a sereg zömének a Berezinához érkező maradványaihoz csatlakozott. Wittgenstein, Victor nyomában, november 26.-án Boriszovnál szintén elérte a Berezinát, ahol Csicsagovval lépett összeköttetésbe.[4]

Wrede Dokszicyből lassan Vilnára húzódott vissza, ahova december 9.-én érkezett meg, de ott már nem segíthetett a fősereg katasztrófális helyzetén.[5]

[1] Lásd a 354. oldalon.

[2] Lásd a 353. oldalon.

[3] Lásd a 361. oldalon.

[4] Lásd a 361. oldalon.

[5] Lásd a 362. oldalon.