| « c) Hadműveleti tervek és bevezető hadműveletek. | KEZDŐLAP | e) További események a schönbrunni békekötésig. » |
a) A csata első napja.
XX/32-a sz. melléklet.
Közben a franciák részén már lázas tevékenység folyt. A Dunán való átkelés a császár jól meggondolt, világos és határozott rendelkezései értelmében július 4.-én esti 8 órakor a Lobau szigeten felállított nagyszámú tüzérség támogató tüze és a véletlenül ép akkor kezdődő és másnap reggelig tartó orkánszerű vihar és esőzés mellett vette kezdetét. Az elsőkként áthajózott osztagok a tulsó parton levő osztrák vadászokat és lovasokat hamarosan visszanyomták, minek megtörténte után az újonnan áthajózott csapatok védelme alatt a már előre kiszemelt és kellő módon előkészített helyeken az utászok 9 hidat vertek a stadlaui ágon át. Július 5.-én reggel 5 óráig már Massena és Oudinot hadtestei a tulsó parton voltak és Gross-Enzersdorf–Sachsengang-gal szemben felvonulásukat befejezvén, ott állásba helyezkedtek. A IV. (Massena-) hadtestnek a Lobau északi oldalán tüntetéseket végrehajtó Legrand-hadosztálya zömével az ottani hidak mentén foglalt állást. Ezalatt a hidakon való átkelés szünet nélkül tovább folyt. Kevéssel 6 óra után már újabb csapatok vonultak fel a balparton és a IV. és III. hadtest a II-ik tól jobbra az első harcvonalba vonult előre. – Ezen első felvonulás után a III., II. és IV. hadtest által képezett első harcvonal megkezdte előnyomulását Nordmann elővéde felé, mely a Gross-Enzersdorf–Rutzendorf vonalat tartotta megszállva. Miután Massena hamarosan bevette Gross-Enzersdorfot, Nordmann a Raasdorfnál felvonult tartalék-lovasság egy része által felvétetvén, lassan Pysdorfra, majd Marktgrafneusiedel irányában húzódott vissza.
Miután Napoleon a császáriak helyzetéről tájékozva nem volt, egyelőre csak azért, hogy nagyobb fejlődési és mozgási szabadsága legyen, serege egy részének előbbrevitelét határozta el. Ebből kifolyólag az első harcvonal, amelybe most már az II. és IV. közé a IX. hadtest is bevonult, Gross-Enzersdofra, mint sarkpontra támaszkodva, egy nagy balrakanyarodást hajtott végre mindaddig, amíg arcvonala Rutzendorf–Gross-Enzersdof vonalába jutott. A kanyarodó csapatokat jobbról a Montbrun-, balról a Lasalle- lovas hadosztály kísérte. Ez az egész művelet reggel 8 órakor be volt fejezve s azt a francia csapatok valóban óraműszerü pontossággal és oly gyorsan hajtották végre, hogy azt az ellenség még csak elhinni sem akarta.[1] Mindazonáltal Károly főherceg a már eddigi megállapítások nyomán 5.-én reggel 5h 30I-kor parancsot küldött János főhercegnek, hogy Marcheggnél mindössze 3 órai pihenőt tartva, tovább folytassa menetét Siebenbrunn elé s ott a fősereg balszárnyával összeköttetésbe lépjen.
Ezalatt d. e. 11h tájban a fentiek szerint előrejutott francia első harcvonal mögött Jenő alkirály (V. és VI. hadt.) és Marmont (XI. hadt.) a második harcvonalban, a lovasság és gárda pedig a harmadik harcvonalban vonult fel.[2]
Károly főherceg már a július 5-ikére hajló éj folyamán értesült a Gross-Enzersdorfnál történt dolgokról, minek folytán az I., II. és IV. hadtestnek Wagram és Markgrafneusiedel közötti felvonulás illetve harchoz fejlődését, továbbá a gránátos hadtestnek Gerasdorfnál, a III. hadtestnek Hagenbrunnál, a V-iknek pedig Strebesdorfnál való készenlétbe helyezését rendelte el. A Russbach mögött álló csapatoknak állásaikat folytatólagos sáncmunkálatok által még jobban ki kellett építeniök. Klenaunak, Nordmannak és a Kimmerleinsdorfnál előörsökön álló Fröhlich tábornoknak az ellenség előnyomulását tőlük telhetőleg feltartóztatniok, azután pedig előbbinek Stammersdorfra, utóbbiaknak pedig Markgrafneusiedel felé kellett visszavonulniok. A lovas-tartalék parancsot kapott, hogy Raasdorfnál felvonulva, onnan támogassa az előcsapatok harcát.
Közben Napoleon már némileg világosabb képet nyert az ellenséges helyzetről s ennek folytán arra az elhatározásra jutott, hogy a stammesdorfi magaslatokon álló ellenség ellen csupán egy hadtestet indít el, míg serege zömével a Russbach mögött állást foglalt ellenséges csoportot támadja meg, még pedig a főerővel Wagram irányában, ott akarván az ellenség csatavonalát áttörni. Hogy János főherceg csoportjáról, amelyről feltételezte, hogy Pozsony felől csatlakozó félben van a csatatér felé, biztosabb adatok birtokába jusson, könnyű lovasságának egy részét a császár a Morva felé rendelte előre.
A csapatjainak további előnyomulására vonatkozó parancsokat Napoleon déltájban adta ki. Ebből kifolyólag Massena fokozatosan mindíg jobban balra húzódva, (IV.) hadteste hadosztályaival az Essling–Breitenlee–Süssenbrunn–Gerasdorf által jelölt vonaltól nyugatra fekvő területen át Gerasdorf, Stammersdorf és Strebersdof felé nyomult előre; Bernadotte (IX. hadtest) Raasdorfon át Wagram felé, Oudinot (II. hadt.) Pysdorfon át Parbasdorf felé, Davoust (III. had.) pedig Markgrafneusiedelre vett irányt. Davoust-tól jobbra a hadtestéhez időlegesen beosztott Grouchy- és Pully-dragonyos hadosztályoknak kellett felfejlődniök. Oudinot és Bernadotte közé az olasz sereg (V. és VI. hadt.) vonult be az első harcvonalba, mely sereg Wagramot kapta iránypontul. Az említett seregtesteket a közép mögött második harcvonal gyanánt a gárda és a Wrede-hadosztály, harmadik harcvonal gyanánt pedig Bessières tartaléklovassága követte. Végül a XI. hadtest Pysdorf felé nyomult előre.
E hatalmas tömegek elől az osztrák elővédek ismételten megkísérelt ellenállásból kifolyó kisebb harcok után délután 5 órától kezdve utasításukhoz képest lassan visszahúzódtak, még pedig Klenau Stammersdorfra, Nordmann Glinzendorfon át Markgrafneusiedelre, Fröhlich ellenben csak estefelé húzódott vissza Siebenbrunnra. Liechtenstein a lovastartalékkal szintén Markgrafneusiedel felé ment s itt Nostitz altábornagyot egy 30 lovas századnyi hadosztállyal a IV. hadtest balszárnyán visszahagyván, a fennmaradó résszel Aderklaa mögé vonult.
Este 7 óráig Davoust megszállotta Glinzendorfot és Grosshofent;[3] ugyenakkor a francia első harcvonal többi részei következőleg állottak: Oudinot Markgrafneusiedel–Parbasdorffal szemben, Jenő alkirály két hadteste Parbasdorf–Wagrammal szemben, Bernadotte Aderklaatól délnyugatra, Massena hadosztályai közül állott: Legrand Süssenbrunnban, St. Cyr Leopoldauban, Boudet Kagrannál, Molitor Breitenleeben. A három sereg fennmaradt része, vagyis a gárda és Bessières három, Nansouty, St. Sulpice és Arrighi parancsnoksága alatt álló vértes hadosztálya Raasdorfnál s végül a XI. hadtest Pysdorftól északkeletre állott fel.
Osztrák részről a Russbach mögött a terepfüggönyön a három hadtest a már említett felállításban várta az ellenség támadását. A szárnyak, illetve oldalak biztosítására az I. hadtest jobbszárnyán a lovastartalék egy része, a IV. hadtest balszárnyán, kamóalakban hátrahúzva, Nordmann elővéd-hadteste, ettől balra pedig a Nostitz-lovashadosztály állott fel.
A kölcsönös helyzetet este 7 és 8 óra között a XX/32-a) számú melléklet mutatja.
Este 8 óra felé Napoleon, főleg azért, hogy Károly főherceggel még János főherceg seregének beérkezése előtt leszámoljon, a Russbachon állást foglalt osztrák haderők megtámadását határozta el. E célból mindenekelőtt Parbarsdorffal szemben egy 40 lövegből álló tüzérségi vonalat létesített s annak élénk tüzelése alatt a III. hadtest Markgrafneusiedel felé, a II-ikat az osztrák IV. hadtest ellen rendelte előre. A tulajdonképpeni támadást azonban a következő négy oszlopnak kellett végrehajtania: a gárdából alakított 1. oszlopnak Pardasdorf irányában; az V. hadtest Lamarque- és a VI. hadtest Seras- és Durutte-hadosztályaiból alakított 2. oszlopnak az osztrák II. és I. hadtest érintkezési pontja felé; a IX. hadtest Dupas-hadosztályából álló 3. oszlopnak az osztrák I. hadtest balszárnya felé s végül a IX. hadtest többi hadosztályaiból alakított 4. oszlopnak Wagramon át az osztrák I. hadtest jobbszárnya és oldala ellen kellett előnyomulnia. Marmontnak a XI. hadtesttel és egy vértes hadosztállyal tartalékviszonyban Grosshofenre kellett vonulnia.
Ezt az egyidejűleg végrehajtani szándékolt, de a 6 támadó oszlop által nem egyszerre végrehajtott hatalmas támadást az igen derekasan viselkedő osztrák csapatok heves küzdelem után a legszebb sikerrel verték vissza. Habár a majdnem egyidőben támadó francia III. és II. hadtestnek és a nemsokára szintén harcbavegyülő V. és VI. hadtestbeli csapatoknak nemcsak a Russbachot sikerült elérniök, hanem helyenként még az a mögött fekvő terepfüggönyt is megmászva, az osztrák csatavonalat át is törték, mindazonáltal a még jókor előrevezetett osztrák tartalékok végre mégis visszaszorították a támadókat. Különösen veszélyessé vált a Dupas, Lamarque-, Seras- és Durutte-hadosztályok támadása, mely az I. hadtest bal- és a II. hadtest jobbszárnya ellen irányult. E hadosztályokat Sahuc tábornok 10 lovas századdal követte. Ehelyütt az osztrák csatavonal áttörése már majdnem végérvényesen sikerült, amikor Károly főherceg a tartalékban álló Ehrbach- (a későbbi 42.) gyalogezredet osztályoszlopokban személyesen előrevezetvén, a francia előretört zászlóaljakat a terepfüggönyről és a Russbachon át visszavetette. Ez alkalommal maga a főherceg is könnyen megsebesült.
Az üldözést eleinte Sahuc lovassága meghiusította, később azonban, miután az utóbb említett lovasságot 4 osztrák dragonyos század visszavetette, az osztrák csapatok néhány száz lépésre a Russbachon túlig követték a visszavonuló franciákat. Épígy ismételten benyomult a helységbe a Parbasdorfra irányított francia gárda is, azonban a Zach (a későbbi 15.) és a Colloredo (a későbbi aradi 33.) gyalogezred élére állott Hardegg Ignác tábornok azt remek ellentámadásaival mindannyiszor visszaverte.
Jenő alkirály és Oudinot csak Raasdorfnál voltak megállíthatók, amikor a beálló sötétség az osztrákok további előnyomulásának gátat vetett.
Bernadotte Wagram elleni támadását teljesen elkésve, csak este 9 óra felé hajtotta végre. A szász csapatok eleinte sikerrel nyomultak előre, de végül az osztrákok ellentámadásaikkal mégis kiszorították őket az égő helységből, mire azok Aderklaan át szintén Raasdorf felé vonultak vissza.
A tüzelés csak éjjel 11h felé némult el. A franciák zöme a IX. hadtest, az olasz sereg és a II. hadtest, valamennyien erősen felbomolva, továbbá Marmont (XI. hadt.) intakt csapatai, nemkülönben a gárda, amelynél Napoleon is tartózkodott, és a lovas-tartalék Raasdorfnál táborozott.
b) A csata második napja.
XX/32–b) számú melléklet.
Károly főherceg július 6-ikára támadólagos fellépésre határozta el magát, még pedig olyanformán, hogy míg a hadsereg balszárnyát képező IV. hadtest tüntetőleges támadással a franciák jobbszárnyát lekötve tartja, addig három hadtesttel és a lovas-tartalékkal hatalmas támadást intéz az ellenség balszárnya ellen, hogy azt a Lobautól és egyetlen visszavonulási vonalától elszorítsa. E támadáshoz utóbb a Wagramnál álló I. hadtestnek is csatlakoznia kellett. Az erre vonatkozó parancsokat a főherceg wagrami főhadiszállásán éjjel 11h 30'-kor adta ki. A kiadott intézkedések szerint a VI. hadtestnek Kagrahon át Hirschstetten, a III. hadtestnek Leopoldau-n át Breitenlee, a gránátos hadtestnek pedig Gerasdorfon és Süssenbrunnon át Raasdorf felé kellett előnyomulnia s a lovas-tartaléknak balról a gránátos hadtesthez csatlakoznia. Az I. hadtest zömének a gránátos hadtesttel és a lovastartalékkal összhangban Aderklaa felé kellett előnyomulnia, mig többi részének a II. hadtesttel együtt Wagramot, Parbasdorfot és az e helységek mögött levő terepfüggönyt kellett megszállva tartania. A IV. hadtest parancsot kapottt, hogy Davoust lekötése céljából azt hajnali 4 órakor Grosshofenen és Glinzendorfon át határozottan támadja meg. A támadó oszlopok indulási ideje egyébként úgy volt szabályozva, hogy valamennyien reggel 4 órakor az ellenségre bukkanva, azt meglepően támadhassák meg. Ehhez képest a legtöbb oszlopnak már kevéssel éjfél után kellett volna állomáshelyéről elindulnia. Strebersdorfnál az V. hadtest, a stammersdorfi magaslatokon pedig a III. hadtest egy dandára maradt vissza. Ezt az intézkedést csak a Russbach mögött álló csapatok parancsnokságai kapták meg idejekorán, a VI., III. és a gránátos hadtest ellenben annyira elkésve, hogy azok csak reggel 8 óra után érkezhettek a csatatérre illetve bukkantak az ellenségre.
Az intézkedések kiadásakor Károly főhercegnek már tudomása volt arról, hogy János főherceg csak a július 6-ikára hajló éjjel 1 órakor indul el seregével Pozsonyból; ezért annak hajnali 2 órakor azt a parancsot küldte, hogy ne tartsa meg Marcheggnél a kilátásba helyezett pihenőt, hanem egyfolytában folytassa menetét Siebenbrunnba, honnan a IV. hadtesttel egyetértően működjék a francia jobbszárny ellen.
Napoleon szinén el volt határozva, hogy a harcot másnap folytatja, de hogy miképpen azt úgy látszik, az ellenség magatartásától tette függővé. De hogy minden eshetőségre készen álljon, seregének nagy részét a Raasdorf–Pysdorf–Esslinger Hof által jelölt területen egyesítette. Egyébként csak annyit rendelt el, hogy Davoust 6.-án reggel egy hadosztállyal Glinzendorf és Grosshofen megszállása mellett a Russbachtól északra fekvő terepen fészkelje be magát. Massena utasítást kapott, hogy csupán Boudet hadosztályát hagyja meg Aspernnél, míg hadteste többi részeit Aderklaa felé vezesse és ott Bernadotte (IX.) hadtestéhez csatlakozzék. Utóbbinak zöme Aderklaaval, a II. hadtest pedig Parbasdorffal szemben maradt vissza.
Az osztrák IV. hadtest (Rosenberg) a hadseregparancsnokságtól kapott intézkedés értelmében reggel 4 órakor Markgrafneusiedelnél 11 zászlóaljat tartalékviszonyban visszahagyva, 3 oszlopot indított el a francia jobbszárny megtámadására és pedig a 11 zászlóaljból és 4 lovas századból Hohenlohe herceg altábornagy parancsnoksága alatt álló 1-sőt Grosshofen, a 21 zászlóaljból és 4 lovasszázadból Rohan Viktor herceg altábornagy parancsnoksága alatt álló 2-ikat Glinzendorf felé. A 42 lovas századból alakított 3. oszlopnak Glinzendorf és Leopoldsdorf között a Russbachon átkelve, lehetőleg az ellenség jobbszárnyát meg kellett kerülnie.
Az 1. és 2. oszlop a francia III. hadtest előcsapatait hamarosan visszanyomta Glinzendorf és Grosshofen helységekbe, ámde ekkor, reggel 5 óra tájban Rosenberg herceg altábornagy azt a parancsot kapta Károly főhercegtől, hogy, mivel a hadsereg jobbszárnyán előnyomuló hadtestek csak jelentékeny késedelemmel kezdhették meg a támadást a IV. hadtest is szüntesse be előnyomulását, sőt nemsokára újabb parancs érkezett, mely a IV. hadtestbeli csapatoknak az eredeti állásba való visszavételét rendelte el. Ez azonban reggel 6 óra felé már csak súlyos veszteségek mellett volt végrehajtható, miután közben Davoust csapatjai a császártól aznapra vett utasítás értelmében a maguk részéről mentek át erőteljes támadásba.
Napoleon a jobbszárnyon folyton fokozódó harcról tudomást szerezve, eleinte azt hitte, hogy ez János főherceg seregcsoportjának harcbavegyülésével áll összefüggésben, s így még reggel 5 óra előtt a gárdával és az Arrighi- és Nansouty-lovas-hadosztályokkal útnak indult Davousthoz, akitől, a csapatokat megelőzve, hamarosan megtudta, hogy másrészt a szemben álló ellenség támadásba átment balszárnya, erősen szorítva a francia csapatok által, teljes visszavonulásban van a Russbach mögötti terepfüggöny felé. Erre Napoleon Davoustnak Markgrafneusiedel megvételét és az ellenséges balszárny erőteljes megtámadását lelkére kötvén, nevezett tábornagyának erősbítésére csak az Arrighi-lovas hadosztályt hagyta vissza, míg ő maga a nyomban visszafordulásra utasított gárdával és a Nansouty-lovashadosztállyal ismét Raasdorfra sietett.
Ez 6 óra tájban történt. Ugyanez időtájt Károly főherceg megtudván, hogy az ellenség az éj folyamán Aderklaat egészen kiürítette, bár a jobbszárny-hadtestek még mindíg nem voltak láthatók, az I. hadtest parancsnokának, Bellegarde lovassági tábornoknak parancsot adott az említett helység megszállására. Ebből kifolyólag utóbbi 7 zászlóaljat Dedovich altábornagy parancsnoksága alatt Wagramnál visszahagyván, hadteste többi részével elindult Aderklaa felé. Reggel 7h tájban a Stutterheim tábornok által vezetett elővéd minden nehézség nélkül megszállotta az ellenség által majdnem teljesen odahagyott Aderklaatól délkeletre felvonult IX. (Bernadotte) hadtest ellen.
Közben Massena a kapott parancsból kifolyólag Breitenleeből három, lépcsős alakzatban jobbra előre tagozott hadosztályainak élén Aderklaa előtt megjelenvén, az elől levő St. Cyr-hadosztályt nyomban rohamra indította a helység ellen és azt sikerült is elfoglalnia. Ámde a visszavetett, de újból gyülekezett I. hadtestbeli csapatok és az éppen odaérkezett gránátos hadtestbeli élcsapatok reggel fél 8 óra tájban a St. Cyr-hadosztályt kiszorították Aderklaaból. Ennek megtörténte után a gránátos hadtest Aderklaa és Süssenbrunn között egy harcvonalban vonult fel és egyik dandárát az I. hadtest mögött állította fel; a lovastartalék második harcvonal gyanánt fejlődött fel. – Eközben 8 óra lett és a III. és VI. hadtest élcsapataikkal már szintén bevonultak Süssenbrunn és Stadlau között a csatavonalba. – Ezalatt Bernadotte egyik szász hadosztályát rendelte Aderklaa visszafoglalására előre, de csak hamar ez is a St. Cyr-hadosztály sorsára jutott. A két francia hadosztály a nagy küzdelem alatt erősen megrendült.
Ekkor érkezett a helyszínére Napoleon és Massenanak parancsot adott, hogy Aderklaat minden áron foglalja vissza. Ez erre a Molitor- és Legrand-hadosztályokat is harcba vetette, de ezek sem tudták az említett helységet hatalmukba keríteni. Végre a XI., V. és a IV. hadtest még intakt részei által támogatott IX. (Bernadotte-) hadtestnek mégis sikerült Aderklaat bevenni, miközben Liechtenstein lovas-tartalék-hadtestét egy hatalmas ellenséges tömeg támadta meg.
Most aztán Károly főherceg, aki eddig a parbasdorfi magaslatokról szemlélte a harc menetét, Aderklaa felé sietett, ahol az I. hadtestnek, a gránátos hadtest d'Aspre-hadosztályának és Liechtenstein lovasságának általános támadólagos előnyomulást parancsolt az Aderklaan át előnyomuló ellenséges lovasság, valamint a helységből éppen kibontakozó ellenséges gyalogság ellen. Ez a támadás sikerült és a franciák teljesen visszaveretvén, Aderklaa ismét a rohamozó osztrákok kezébe került. Massena és Bernadotte csapatjaikat, szász lovasság és a St. Sulpice-lovas hadosztály fedezete alatt Raasdorfra vezették vissza. Ezek után Károly főherceg Aderklaa további védelmét Lajos főhercegre bízta, aki ecélból 2 gránátos dandárt kapott.
Ezalatt a balszárnyon Rosenberg altábornagy tőle telhetőleg igyekezett Davoust támadását feltartóztatni. Utóbbi a császártól vett parancs értelmében következőleg csoportosította erejét a Markgrafneusiedel elleni támadás végrehajtásához: a Puthod-hadosztálynak Grosshofenen át, a Gudin-hadosztálynak pedig az utóbbemlített helység és Glinzendorf között előnyomulva, Markgrafneusiedel déli szegélyét kellett megtámadnia, a Morand és Friant-hadosztályok pedig parancsot kaptak, hogy a Russbachon átkelve, az említett helység keleti szegélye ellen nyomuljanak előre; ezt a koncentrikusan elrendelt támadást 64 löveg élénk tüze támogatta. Végül Arrighinek a maga lovashadosztályával és a Montbrun-, Grouchy- és Pully-lovashadosztályokkal Siebenbrunnon át az ellenség baloldala és háta ellen kellett működnie. Ez a lovas tömeg a még mindíg Siebenbrunnban levő Fröhlich tábornok csoportját elűzvén, onnan a „Sieh dich für” nevű korcsmán át a legszélső osztrák balszárny átkarolására indult.
A Markgrafneusiedel keleti szegélyét dandárával megszállva tartó Vécsey Péter tábornok jó ideig szívós ellenállást fejtett ki és kivált az izolálatlan előretörő Morand-hadosztály zászlóaljait ismételt ellentámadásokkal mindíg újból visszaverte, de végre az ellenséges túlerő erőt vett rajta, úgy hogy tovább, már nem tarthatta magát.
Az itteni kritikus helyzetről tudomást szerezve, Károly főherceg d. e. 11 óra felé a balszárnyra sietett és a II. hadtestnek parancsot adott, hogy második harcvonalát a III. hadtestnek rendelkezésére bocsássa, Nostitz altábornagynak pedig meghagyta, hogy a közeledő ellenséges lovasságra vesse magát. De ez már mind nem segített a bajon s így Károly főherceg, miután János főherceg csoportjának közbelépésére a közeli időben számítani nem lehetett, d. e. 11 óra tájban felhatalmazta Rosenberget, hogy beálló szükség esetén a balszárnnyal a visszavonulást kezdje meg, maga pedig visszasietett már újabb komoly harcok előtt álló középhadához, mely harcokról legott bővebben szólunk majd.
Időközben az osztrák III. és VI. hadtest is előrenyomult Breitenleen és Hirschstettenen át és utóbbi a francia IV. hadtest Boudet-hadosztályát Aspernből Esslingenre szorította vissza s az előbbi helységet megszállotta. A VI., III. hadtestből és a lovas-tartalékből álló osztrák jobbszárnyhad egyébként is d. e. 11 óra felé a gránátos hadtesthez történt csatlakozás után, számos tüzérség által támogatva, lassú, de állandó előnyomulásban volt Napoleonnak a Lobau szigettel való összeköttetései felé.
Az ebből származó nagy veszélyt felismerve, Napoleon d. e. 11 óra tájban, mihelyt Davoust csapatjainak megjelenését Markgrafneusiedellel szemben észrevette, elérkezettnek látta az időpontot, hogy az ellenséges csatavonal áttörését célzó tervét végrehajtsa. Erre nézve, eddigi csatatervének részbeni megváltoztatásával következőleg rendelkezett: Davoustnak parancsot küldött, hogy az ellenséges balszárny átkarolását célzó hadműveletét erélyesen folyatassa s egyben Oudinot tábornokot is utasította, hogy Davoust előhaladásához képest, fokozatosan ő is menjen át támadásba a Parbasdorfot megszállva tartó ellenség ellen. Massenanak, akinek egyidejűleg a Lasalle- és St. Sulpice lovashadosztályokat is rendelkezésére bocsátotta, ezt tartóztassa fel, ő maga pedig a Raasdorfnál álló friss csapatok felhasználásával hozzáfogott az osztrák középhad áttörésének előkészítéséhez.
Miután Massena időmegtakarítás céljából az osztrák arcvonal tőszomszédságában végrehajtott oldalmenettel déli irányban elvonult, hogy balról St. Sulpice, jobbról pedig Lasalle lovas hadosztálya által fedezve, gyalogsága zömét az új ellenséggel szemben Essling és a Neues Wirtshaus között harchoz fejlődtesse, a császár a Massena elvonulása folytán támadt űr betöltésére Aderklaa–Süssenbrunnal szemben Lauriston tábornok alatt egy 100 lövegből álló tüzértömeget alakított, melynek elsősorban az volt a rendeltetése, hogy hatalmas, mindent lenyűgöző tüzével egyrészt az ellenségnek az említett két helységből és az azok között fekvő területből az előretörést lehetetlenné tegye,[4] másrészt pedig hogy a Bessières által végrehajtandó lovas támadásokat kapcsolatban leplezze azt, ami közvetlenül ennek a tüzértömegnek a háta mögött történik. Itt ugyanis a császár most már hamarosan megalakította Macdonald parancsnokság alatt ama utóbb közmondásos hírnévre szert tett mintegy 40.000 főnyi hatalmas nagy támadó tömegét, mely hivatva volt ellenállhatatlan lökőerejével az osztrák csatavonal közepén a francia fegyverek számára kedvező döntést előidéző rést ütni. Ez a támadó tömeg északnyugat felé végrehajtott némi arcváltással következőképpen alakult meg: első vonalban jobbról az V. hadtestbeli Lamarque-, balról az ugyanezen hadtesthez tartozó Broussier-szárnyak mögött; ezek mögött jobbról a VI. hadtestbeli Seras, balról Wrede 2. bajor hadosztálya s végül ezek mögött a gárda két harcvonalban állott fel. Ezt a gyalogsági tömeget balról a Nansouty-lovashadosztály, jobbról a Walther tábornok által vezetett gárda-lovas hadosztály kisérte; a lovasított gránátosok két csoportra osztva az említett két lovastest mögött nyerték beosztásukat.
A támadó tömeg megalakítása közben Bessières ismételten megtámadta a Nansouty-lovas hadosztállyal az osztrák gránátos és az I. hadteste, ámde a Georgi-, Portner-, és Leiningen gránátos zászlóaljak által alakított négyszögek, valamint Liechtenstein lovassága ezeket a támadásokat sikeresen visszaverték.
Közben Davoust, Napoleon ismételt serkentése által hajtva, erélyesen folytatta az osztrák IV. hadtest elleni támadást, míg Oudinot egyelőre csak lekötve tartotta támadólagos előretöréseivel az osztrák II. hadtestet parbasdorfi állásában. Igen erős és elég veszteségteljes harc után, nemsokára d. e. 11 óra után, végre sikerült Davoustnak Markgrafneusiedelt és az ottani terepfüggönyt hatalmába ejteni. Rosenberg altábornagy hiába alakított Davoust átkaroló művelete ellen, szárnycsapatjai kampószerű visszakanyarítása által úgynevezett horogállást, végre is a további harcot kénytelen volt abbahagyni és lovassága által fedve, lépésről lépésre vonult vissza Bockflüss felé.
Rosenberg visszavonulása folytán Hohenzollern (II. hadtest) is veszélyeztetve volt baloldalában s így nemsokára ő is visszavonult az őt arcban megtámadó Oudinot, illetve a baloldalát átkarolással fenyegető Davoust elől Seiringen át Enzesfeldre. Ezt a visszavonulást az ellenség nem igen zavarta. – Mihelyt Napoleon észrevette, hogy Markrafneusiedel övéinek kezébe jutott, nyomban parancsot küldött Massenanak, hogy az osztrák VI. hadtestet erélyesen támadja meg, Macdonaldnak pedig meghagyta, hogy Süssenbrunn irányában, iránypontul az említett helység templomtornyát jelölve meg, hatalmas támadó tömegét szintén előrevezesse.
Macdonald előnyomulását látva, Károly főherceg déltájban a III. hadtest balszárnyát és a gránátos hadtest jobbszárnyát kissé hátrább vonta, mire Macdonald támadását az ezáltal keletkezett nagyobbarányú beszöggelés illetve űr felé intézte. Csakhamar a leghevesebb kereszttűz közé fogva és a tüzérség által is a leghatásosabban lövetve, a franciák hatalmas tömegének előnyomulása fennakadt s a tűzzel elárasztott csapatok igen érzékeny veszteségeket szenvedtek. A francia lovasság hiába támadta meg kétoldalt Kolowrat gyalogságát és Prochaska gránátosait; csakhamar annak is nagy veszteséggel vissza kellett vonulnia.
Erra Napoleon Macdonald tömegétől kétoldalt a VI. hadtestből még egy-egy gyalog hadosztályt indított támadásra, még pedig Pacthod-ét Aderklaa, Durutte-ét Breitenlee felé. Ezek a támadások végre nehéz küzdelem után sikert arattak, mire Süssenbrunn is a franciák kezébe került. Eszerint most már Napoleon terve és szándéka, az ellenséges csatavonal áttörése befejezett ténnyé vált.
Közben Massena is eleget tett a kapott parancsnak. A veszélyes és veszteségteljes oldalmenet végrehajtása, a csapatok harchoz való tagozása és támadásra történt előrevezetése után bár nagynehezen, de azért mégis sikerült neki az osztrák VI. hadtest csapatjait Aspernig visszanyomni, ahonnan azután azok az általános visszavonulásra vonatkozó parancs értelmében tovább folytatták a hátrálást.
Károly főherceg ugyanis a dolgok kedvezőtlen fordulását látva, d. u. 2h 30'kor kiadta a parancsot a visszavonulásra, melyet az 1. hadtest Gerasdorfon át, a gránátos hadtest a stammersdorfi magaslatokra, a III. hadtest Stammersdorfon át, a VI. hadtest pedig Strebersdorfon át hajtott végre igen jó rendben. A visszavonulást a lovas-tartalék fedezte. A franciák a visszavonulókat csak Jedlersdorf–Gerasdorf–Wagram–Helma Hof vonaláig követték.
A wagrami csata mindkét részről igen nagy áldozatokat követelt. A veszteségek nagysága pontosan meg nem állapítható, de az mindkét félnél mintegy 20.000–25.000 főre rúghatott. Az elesettek között volt az osztrákok részén Vukassovich, d'Aspre, Nordmann altábornagy és Vécsey tábornok; a franciák részén Lasalle és 2 dandártábornok; Bessières tábornagy és más 14 tábornok megsebesült. Azonkívül 12 zászló és 11 löveg is veszendőbe ment.
János főherceg csak d. u. 5 órakor érkezett Siebenbrunnba, de onnan az est beálltával, tehát hamarosan ismét Marcheggre vonult vissza. – János főherceg Károly főhercegnek július 2.-án kelt ama parancsát, hogy a vele szemben álló francia csapatokat lekösse és a Bécsbe való elvonulástól visszatartsa,[5] július 3.-án Pozsonyban kapta meg, mely feladatnak, bár akkor már tudta, hogy vele szemben már csak alig egy hadosztálynyi kisebb francia erők állottak, akként akart megfelelni, hogy 4.-én hajnalban kitörést intéz Hainburg avagy Bruck felé, de az aznap éjjel kitört nagy égiháború folytán a végrehajtást július 5.-én délre halasztotta el. Ámde e napon reggel 6 órakor beérkezett Károly főherceg ama módosító prancsa, hogy seregcsoportjával késedelem nélkül Marcheggre induljon,[6] de ez a főherceg csapatjainak fáradtságára való tekintettel, és mivel a hidat, nehogy ezt elvonulása után az ellenség is használhassa, lebontatta és csapatjait áthajózással szándékozott a Duna balpartjára átvinni, július 6-ikára halasztotta el.
Közben július 5.-én este megérkezett Károly főherceg ama sürgető parancsa, hogy a seregcsoport Marcheggnél csak 3 órai pihenőt tartson s aztán tovább vonuljon Siebenbrunnba.[7] Erre János főherceg aznap éjféltájban 9128 főnyi sorgyalogsággal, 1911 landwehristával, 1269 sorhadbeli lovassal és 360 magyar nemzeti fölkelő lovassal elindult Pozsonyból, amelynek védelmére Bianchi tábornok alatt 2500 embert és 26 löveget hagyott hátra. – Végül Károly főherceg ama parancsát, hogy Marcheggnél ne tartson pihenőt,[8] János főherceg már csak az említett helyen kapta meg, ahova seregcsoportjának éle d. e. 10 órakor, vége pedig csak 12 óra felé érkezett meg. Miután a távolság Pozsony és Marchegg között alig több 20 km-nél s annak megtevésére a seregcsoport élének teljes 10 órára volt szüksége, az átlagos menet-teljesítmény óránként mindössze 2 km-re, a seregcsoport zöménél pedig még annál is jóval kevesebbre rúgott.
Marcheggből János főherceg seregcsoportjával, miután utoljára beérkezett csapatjainak is félórányi pihenőt engedélyezett, d. u. 12h 30'-kor indult tovább és a Siebenbrunnig terjedő legfeljebb 15 kmnyi távolság megtevésére 4 1/2 órára volt szüksége, ami óránként 3,33 kmnek felel meg.
[1] Mayerhoffer id. m. 149–150: „Der Übergang erfolgte pünktlich nach den getroffenen Dispositionen und mit einer Raschheit, die der Gegner als geradezu unwahrscheinlich nicht ins Kalkül gestellt hatte . . . FML. Klenau glaubte nicht, das der Gegner schon am 5. Juli auf dem linken Ufer zu einem ernsten Angriffe genügend stark auftreten werde. Man rechnete eben nicht mit der Plötzlichkeit des Überganges der feindlichen Armee, hatte auch infolge eines schweren Unwetters in der feindlichen Armee, hatte auch infolge eines schweren Unwetters in der verflossenen sehr finsteren Nacht nicht die Möglichkeit gehabt, sich von den Vorgängen auf feindlicher Seite genügende Kenntnis zu verschaffen. Auch Erzherzog Karl pflichtete der Ansicht des FML. Klenau bei.
[2] Lásd a XX/32-a. számú mellékletet.
[3] Lásd a XX/32-a. számú mellékletet.
[4] Az általa elért hatásról Strobl id. m. 58. oldalán ezeket írja: „Die Artillerie unter General Lauriston richtet unter sehr bedeutendem eigenen Verluste grosse Verheerungen in der österreichischen Gefechtsfront an: das Feuer der österreichischen Batterien beginnt zu erlöschen, die wiederholten Angriffe der österreichischen Kavallerie werden durch ein vernichtendes Kartätschenfeuer abgewiesen, die österreichische Schlachtordnung wird erschüttert.”
[5] Lásd a 316. oldalon.
[6] Lásd a 316. oldalon.
[7] Lásd a 317. oldalon.
[8] Lásd a 321. oldalon.
| « c) Hadműveleti tervek és bevezető hadműveletek. | KEZDŐLAP | e) További események a schönbrunni békekötésig. » |