| « b) Események a győri csatáig. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. Elmélkedések. » |
XX/31. számú melléklet.
Június 14-ikére János főherceg – József nádorral egyetértőleg – a csata elfogadását határozta el s ehhez 13-ikán délután másnapra a következő hadrendet adta ki, illetve a következő felállítást rendelte el:[1]
I. Jobbszárny: Frimont altábornagy parancsnoksága alatt, a ménfői és kismegyeri műutak között Győrszabadhegy délnyugati csucsának magasságában: a nevezett altábornagy hadosztályához tartozó Bésán-dandár a következő sorrendben:
| 1. Somogymegyei fölkelő lovasezred | 6 század |
| 2. 2. sz. Hohenlohe-dragonyos ezred (utóbb 15. huszárezred) | 6 század |
| 3. Zalamegyei fölkelő lovasezred | 6 század |
| 4. 2. sz. Hohenzollern-chevaux-legers ezr. (utóbb 7. dsidás ezred.) | 1 század |
| 5. 3. sz. Oreilly-chevaux-legers ezr. (utóbb 8. dsidás ezred.) | 1 század |
| 6. 5. sz. Savoyai dragonyos ezred (utóbb 13. dragonyos ezred.) | 1 század |
| 7. 6. sz. Blankenstein-huszárezred (utóbb 6. husz. ezred) | 2 század |
| 8. A 9. vadász zászlóaljtól | 53 ember |
| 9. Tüzérség | 4 löveg |
| I. összege: | 53 főnyi gyalogság, 23 lov. század, 4 löveg |
II. Középhad: János főherceg parancsnoksága alatt a jobbszárnytól a Templomhegyig terjeszkedve, még pedig:
| A) Jobbra, Jellachich altábornagy hadosztálya, Szabadhegy déli részét szállja meg a következő sorrendben: |
|
| a) Sebottendorf vezérőrnagy dandára | |
| 10. 1. bánáti határőrezred | 2 zászlóalj |
| 11. De Vaux (utóbb 32.) sorgyalogezred | 1 zászlóalj |
| 12. Salzburgi, krajnai és stájer landwehr | 1 zászlóalj |
| 13. Judenburgi landwehr | 1 zászlóalj |
| b) Eckhardt ezredes dandára | |
| 14. Eszterházy (utóbb 45.) sorgyalogezred | 3 zászlóalj |
| 15. Veszprémmegyei 9. fölkelő zászlóalj | 1 zászlóalj |
| 16. Pestmegyei 2. fölkelő zászlóalj | 1 zászlóalj |
| 17. Vasmegyei 5. fölkelő zászlóalj | 1 zászlóalj |
| c) Legisfeld vezérőrnagy dandára | |
| 18. Brucki landwehr | 4/6 zászlóalj |
| 19. Manhardsbergi landwehr | 1 zászlóalj |
| 20. Oberwienerwaldi landwehr | 1 zászlóalj |
| B) Balra, gróf Colloredo altábornagy hadosztálya, a szabadhegyi szőlők déli részét, a Templomhegyet és Kis-Megyer majort szállja meg a következő sorrendben: |
|
| a) Lutz vezérőrnagy dandára | |
| 21. Strassoldo (utóbb 27.) sorgyalogezred | 2 3/6 zászlóalj |
| 22. St. Julien (utóbb 61.) sorgyalogezred | 2 4/6 zászlóalj |
| 23. I. felső-ausztriai önkéntes zászlóalj | 2/6 zászlóalj |
| b) Marziani vezérőrnagy dandára (a 2. harcvonalban) | |
| 24. Jellachich Ferenc (utóbb 62.) sorgyalogezred | 2 zászlóalj |
| 25. Komárommegyei 7. fölkelő zászlóalj | 1 zászlóalj |
| 26. Zalamegyei 8. fölkelő zászlóalj | 1 zászlóalj |
| 27. Traunn-vierteli landwehr zászlóalj | 3/6 zászlóalj |
| 28. Mühl-vierteli landwehr zászlóalj | 3/6 zászlóalj |
| 29. 4. belső-ausztriai önkéntes zászlóalj | 3/6 zászlóalj |
| c) A kis-megyeri major megszállására Hummel őrnagy parancsnoksága alatt: |
|
| 30. A gráci 2. handwehr zászlóalj | 1 zászlóalj |
| 31. Strassoldo (27.) gyalogezredből | 3/6 zászlóalj |
| 32. St. Julien (61.) gyalogezredből | 2/6 zászlóalj |
| 33. A középhad tüzérsége | 12 löveg |
| II. összege: | 26 zászlóalj és 12 löveg. |
| III. Balszárny: Báró Mecséry János altábornagy, a Templomhegytől a Viczay árokig. |
|
| a) Andrássy vezérőrnagy dandára | |
| 34. Vasmegyei fölkelő lovasezred | 6 század |
| 35. Veszprémmegyei fölkelő lovasezred | 3 század |
| 36. József főherceg nádor (utóbb 2.) huszárezred | 8 század |
| 37. Sopronmegyei fölkelő lovasezred | 2 század |
| b) Gosztonyi ezredes dandára | |
| 38. Barsmegyei fölkelő lovasezred | 4 század |
| 39. Pestmegyei fölkelő lovasezred | 6 század |
| 40. Ott (utóbb) 5. huszárezred | 6 század |
| 41. Nógrádmegyei fölkelő lovasezred | 3 század |
| III. összege: | 38 lovasszázad |
| IV. Tartalék a szabadhegyi magaslaton | |
| a) Gajoli vezérőrnagy dandára | |
| 42. Lusignan (utóbb 16.) sorgyalogezred | 2 zászlóalj |
| 43. Ogulini határőr (utóbb 79.) ezred | 2 zászlóalj |
| 44. Cilli-i landwehr | 1 zászlóalj |
| 45. 4. gráci landwehrzászlóalj | 1 zászlóalj |
| 46. 5. gráci landwehrzászlóalj | 1 zászlóalj |
| b) Kleinmayern vezérőrnagy dandára | |
| 47. Alvinczy (utóbb 19.) sorgyalogezred | 3 zászlóalj |
| 48. Salamon gránátosok | 1 zászlóalj |
| 49. Janusch gránátosok | 1 zászlóalj |
| 50. Chimani gránátosok | 3/6 zászlóalj |
| 51. Mühlen gránátosok | 3/6 zászlóalj |
| V. Tartalék a balszárny mögött, gróf Hadik altábornagy | |
| 52. Heves- és zemplénmegyei fölkelő lovas ezred | 6 század |
| VI. Megszálló csapat a sáncokban, báró Meskó vezérőrnagy | |
| 53. Pozsonymegyei 1. fölkelő zászlóalj | 1 zászlóalj |
| 54. Nyitramegyei 3. fölkelő zászlóalj | 1 zászlóalj |
| 55. Nógrádmegyei 4. fölkelő zászlóalj | 1 zászlóalj |
| 56. Vasmegyei 6. fölkelő zászlóalj | 1 zászlóalj |
| 57. Pozsonymegyei fölkelő lovas ezred | 6 század |
| 58. Nógrádmegyei fölkelő lovas ezred | 3 század |
| 59. Tüzérség | 10 löveg |
| VI. összege: | 4 zászlóalj, 9 lov. szd., 10 löveg. |
| Ezenkívül a Szigetközben: | |
| 60. A barsmegyei fölkelő lovasezred 2 százada | 316 lovas |
| 61. A székesfehérvári fölkelő lovasoszt. 2 százada | 278 lovas |
| VII. Siegenfeld ezredes különítménye Győr-Szentmártonban: | |
| 62. Eszterházy (utóbb 32.) gyalogezred | 1 zászlóalj |
| 63. Szluini határőr (utóbb 79.) ezred | 1 zászlóalj |
| 64. Varasd–Kőrösi (utóbb 16.) ezred | 1 zászlóalj |
| 65. Veszprémmegyei fölkelő lovaszered | 2 század |
| 66. Pestmegyei fölkelő lovasezred | 1 század |
| 67. Tüzérség | 2 löveg |
| VII. összege: | 8 zászlóalj, 2 lov. század, 2 löveg. |
A rendelkezésre álló egész erő tehát: 45 zászlóalj, 82 lovas század, vagyis 28.997 főnyi gyalogság, 10.996 lovas és 28 löveg, melyből a magyar nemesi fölkelés 13 zászlóaljban mintegy 10.000 gyalogost, 30 lovas században pedig mintegy 9000 lovast számlált. A fenti erőből a csatában résztvett: 39 zászlóalj, 67 lovasszázad, vagyis 23.329 főnyi gyalogság, 8650 lovas és 18 löveg.
János főherceg június 14.-én korán reggel József nádorral a szabadhegyi magaslatra ment, honnan Csanak mellett a francia lovasságot, Csanak és Nagy-Barát között pedig a szőlőhegyen francia gyalogcsapatokat, az előörsöket, lehetett látni. Itt a főherceg elhatározta, hogy a franciák támadását a szabadhegyi magaslatokon bevárja. Eredetileg János főhercegnek támadó volt a szándéka, amelyet június 15.-én szándékozott végrehajtani.[2]
Jenő alkirály csapatai június 14.-én reggel 4 órakor 5 oszlopban indult a Győr felé támadólag előre s a gyalogság élei reggel 9 óra tájban Kis-Barát–Gyirmót által jelölt vonalat érték el. Maga az alkirály korán reggel a csanaki magaslatokra ment, a terepet szemrevételezte, az ellenfélnek onnan jól látható állásait szemügyre vette s ennek alapján a támadás tervét megállapítván, d. e. 11 óra tájban a csapatok felfejlődését következőképpen rendelte el:
Jobbszárny, Montbrun tábornok parancsnoksága alatt: a Colbert-dragonyos dandár, Montbrun könnyű lovas hadosztálya és Grouchy dragonyos hadosztálya, Kis-Barát-tól keletre: 41 lovasszázad, 24 löveg.
Középhad, Grenier tábornok parancsnoksága alatt: Seras gyalog hadosztálya, balszárnyával a Juhakolra támaszkodva, támadási iránya a Kis Megyertől nyugatra fekvő temető; Severoli gyalog hadosztálya Csanaktól északra, támadási iránya Szabadhegy délnyugati része. A középhad állománya: 47 zászlóalj, 9 lovas század és 60 löveg.
Balszárny, Lauriston tábornok parancsnoksága alatt: Sahuc lovas vadász hadosztálya, a ménfői műút és a Rába között, támadási iránya az országut mentén, az ellenség jobbszárnyára; a badeni gyalog hadosztály, az erődített táborral szemben; Pully dragonyos hadosztálya a balszárny tartaléka gyanánt Gyirmóttól keletre. A balszárny állománya: 13 zászlóalj, 23 lovas század és 36 löveg.
Tartalék, Baraguay d'Hilliers parancsnoksága alatt: Pacthod gyalog hadosztálya és az olasz testőr hadosztály, továbbá a tüzér-tartalék, a Csanak–Kis-Barát által jelölt vonal mögött. Állománya: 14 zászlóalj, 14 lovasszázad, 48 löveg.
Az alkirály csapatjainak állománya ezek szerint: 74 zászlóalj, 87 lovasszázad és 168 löveg, vagyis mintegy 42.000 főnyi gyalogság és 13.000 lovas, azaz összesen körülbelül 55.000 ember.[3]
Ezenkívül a 10 zászlóaljból álló és 6318 gyalogost számláló Lamarque-hadosztály Macdonald tábornok vezetése alatt június 13.-án Pápára érkezett és bár 14.-én saját elhatározásából korán reggel tovább indult és Jenő alkirály sürgető parancsa folytán mielőbb Győr felé érni igyekezett, mégis csak az est beálltával ért a harctérre s így a csatában már nem vehetett részt.[4]
A seregnek a fentiek szerint elrendelt fejlődése befejeztetvén, Jenő alkirály d. u. 1 óra tájban kiadta az intézkedést a támadás megkezdésére, Montbrun-nek egyszersmind parancsot küldvén, hogy a jobbszárnnyal jobbra húzódva, az ellenfél baloldalát támadja meg. Ebből kifolyólag a nevezett tábornok a Psz. Töltéstava irányában oldalmenetet hajt végre, amelynek leplezése és fedezése céljából lövegeit a Colbert-dandár egy részének fedezete alatt a Kölestó pusztától balra előre tűzállásába rendeli.
A lovassággal egyidejűleg a gyalogság is megkezdi előnyomulását a kijelölt irányokban, még pedig a jobbszárnyról fokozatosan előrefelé. A Kis Megyernek tartó Seras-hadosztály az országut mentén a Kis Megyer körül felállított osztrák lövegek hatásos tüzébe jutván, megállani és ezt viszonozni volt kénytelen. Ezalatt a többi lépcsők és tartalékok tovább folytatták előnyomulásukat.
Közben Montburn lovassága a Pánzsa éren átkelvén, északnyugat felé váltott arcot, hogy tovább előnyomulva, Mecséry lovassági baloldalába fogja, melynél a rend már a megelőző ágyúzás és puskaropogás folytán meglehetősen felbomlott. A fölkelők lovai ugyanis a harcizajhoz szokva nemlévén, valahányszor egy-egy gránát közéjük csapott, megriadva ugrottak széjjel; miután pedig a lovaknak legalább fele rendes nyeregszerszámmal sem volt felszerelve s így a fölkelők azokat az egyszerű kötőfékszárral megfékezni nem tudták, nem csoda, hogy nem igen lehetett őket rendben tartani. Maguk a csapatok jobban szerették volna, ha Mecséry mint tapasztalt lovas és gondolkozó vezér annál kevésbbé tartotta tanácsosnak, hogy gyakorlatlan és hiányosan felfegyverzett csapatát a jól kiképzett és vele alighanem egyenlő erejű ellenségre bocsássa, mivel a Pánzsa éren vagy a Viczay árkon való átkelés a csapatokat bizonyára még nagyobb rendetlenségbe hozta volna.[5]
Eközben Seras hadosztálya egészen közelférkőzött Kis Megyerhez, de az ott levő gyalogság oly hatásos tűzzel fogadja, hogy a hadosztály első vonala hátrálni kénytelen. A Durutte-hadosztály 3 zászlóaljának sikerül a Pánzsa éren átkelnie, de csakhamar ezeket is visszaveti a Strassoldo gyalogezred hatásos tüze. Nem sokkal jobban járt Severoli hadosztálya sem s így a franciák támadása d. u. 3 óra felé végkép megakadt.
Ekkor Jenő alkirály tartalék-tüzérségét rendeli Kis Megyer felé előre és elsővonalbeli csapatjait a Pacthod-hadosztály egyik dandárával megerősítvén, azokat újabb támadásra ösztökéli. Egyidejűleg Montbrun-nek is parancsot küld az erélyes közbevágásra. Ebből kifolyólag d. u. 3 és 4 óra között a két fél gyalogsága között elkeseredett, szívós, heves harc keletkezik, amelynek folyamán a franciák eleinte tért nyernek, majd a Pacthod-hadosztály másik dandára által is támogatva, a védőket, kiknél már a töltény is fogytán van, néhány száz lépésre vissza is szorítják. Ekkor azonban János főherceg az osztrák-magyar első harcvonal támogatására az általános tartaléknak egy részét, az Alvinczy-gyalogezred 3 zászlóalját rendeli előre, melynek csakhamar sikerül a már kritikussá vált harchelyzetet újból helyreállítani. Durutte hadosztálya ismét a Pánzsa ér balpartjára vettetik vissza, Jellachich pedig ismét birtokába ejti Szabadhegynek már elveszett részét.
Eközben Montbrun lovassága d. u. fél 4 óra tájban felvonulását befejezvén, balszárnyával a Pánzsa érre támaszkodva, a szabadhegyi magaslat irányában támadásra indul. Mecséry altábornagy, látva azt, hogy a francia lovassággal való összeütközést immár ki nem kerülheti, hadosztályát félszázadokkal balra kanyarodtatja, minek megtörténte után a Viczay árkon akart áthatolni, hogy aztán a francia lovasságra rácsapjon. Azonban az említett árkon csak némely sekélyebb helyen lehetett átjutni s így nem csoda, hogy az átkelés némi késedelemmel járt.
Alig hogy a legelsőnek átkelt Gosztonyi-dandár éle, 3 nógrádi fölkelő század, a többször említett árkon átkelt, a már ekkor teljesen fejlődött francia lovasság túlerővel rávetette magát és azt visszavetette. Ezt a támadást Montbrun tüzérsége is hathatósan támogatta a Kölestó-puszta felől,[6] és a becsapó gránátok az árkon való átkelés közben különben is erősen meglazult rendet teljesen felbontották. Mindazonáltal a fölkelő lovasság megtette, ami tőle tellett; az egyes osztályok átkelésükhöz mérten egyenként nekimentek az ellenségnek,[7] melynek rendezett túlerején azonban ezek a részleges támadások természetesen egymás után kudarcot vallottak s így nem csoda, hogy a fegyelmezetlen és gyakorlatlan s emellett rohamra alkalmatlan terepen akcióba került csapat d. u. 4 óra tájban[8] teljesen felbomolva megfutamodott. Annak egyrészét csak a Sashegyen lehetett ismét rendbehozni, míg a többi rész vagy a harctéren maradt, vagy úgy elszaladt, hogy félelmében Budáig, illetőleg otthonáig meg sem állapodott.[9]
Szerencsére, mint tudjuk, a francia gyalogság támadása épp ezidőtájt is fennakadt s így Montbrun nem tartotta tanácsosnak, hogy a megfutamodott fölkelő lovasságot erélyesen üldözze, annyival is inkább, miután a lefolyt harcban az ő lovassága is erősen kimerült.[10] Másrészt, lovasságának visszaverése folytán balszárnya fedezetlenül maradván János főherceg – legalább ő úgy vélte – sem aknázhatta ki a második francia támadás visszaverése által keletkezett előnyt.
Ellenben Jenő alkirály, lovasságának sikereit látva és azt további erélyes fellépésre buzdítva, kevéssel d. u. 4 óra után gyalogságának a támadás megújítását rendelte el. Erre a legnagyobb szívósággal és elkeseredéssel újból lángra lobban a gyalogsági harc. Az osztrák és magyar csapatok háromnegyed óra hosszat halálmegvetéssel küzdenek egymás mellett. József nádor látván a középhad válságos helyzetét, d. u. 4h 45I-kor a Sashegyről a zemplénmegyei fölkelő lovas ezred egy osztályát Kandó Gábor ezredes alatt annak támogatására rendeli, ez a támadás azonban nem vezetett a kívánt eredményre, mivel a franciákat egy 3 méter széles árok védte.[11] – Végre János főherceg belátván, hogy Montbrun további térnyerése folytán baloldala és visszavonulási vonala veszélyeztetve van, d. u. 5 órakor elrendeli a visszavonulást a Sashegyen át Ács–Komárom felé. Montbrun ugyanis az alkirálytól vett újabb felhívásra tüzérségét a Pánzsa ér jobbpartjára átrendelvén, újból rendbehozott lovasságával lassan megindul a Sashegy felé. A magát Kis-Megyerben derekasan teró Hummel őrnagy ezt a parancsot meg nem kapván, még tovább folytatta az ellenállást.
János főherceg serege visszavonulásának fedezésére a Sashegyen egy 6 zászlóaljból, a József nádor- és Ott-huszárezredből, továbbá a pest-, vas- és veszprémmegyei fölkelő lovas ezredből álló utóvédet, melyhez még 3 ágyú is járult, hagyott hátra. Ezt azonban a franciák nagyfokú kimerültségük miatt már meg se támadták s így nemsokára az is bántatlanul visszavonult. Csak most követte Montbrun üldözőleg a visszavonulókat, ami azonban a Bakonyér balpartján véget érvén, az osztrák-magyar had ezentúl minden további nyugtalanítás nélkül folytathatta útját Ács felé, ahova éjféltájban érkezett meg. Innen a sereg néhány órai pihenés után Komáromba menetelt. Hummel alezredes csapatjainak még életben maradt részeivel foglyul esett.
A győri csatában János főherceg serege 114 tisztet, 6121 embert, 571 lovat, továbbá 2 zászlót és 2 ágyút, a magyar fölkelő had pedig, mely e csatában szerepelt utoljára, 26 tisztet és 765 embert vesztett. A francia sereg vesztesége csak hozzávetőleg állapítható meg, de alig tett ki többet 3000 embernél.
A csata befejezése után Jenő alkirály serege zömét a Szabadhegyi magaslatokon egyesítette, Lauristonnak pedig meghagyta, hogy az erődített tábort és magát Győr városát is bekerítse. Ennek megtörténte után Lauriston mindenekelőtt Meskó tábornokot szólitotta föl, hogy adja meg magát amit azonban ez röviden visszautasított és vezérkari főnöke, báró Voith Ferdinánd vezérkari őrnagy javaslatára elhatározta, hogy éjjel a tábort elhagyva, dél irányban kitör s így menti meg csapatjait a Szigetközben Borbély ezredes parancsnoksága alatt Lasalle lovasaival szemben álló és szintén magához rendelt 4 gyalog és 4 lovas századdal együtt a fogságbaeséstől. A vállalat legnagyobb csendben és ügyesen végrehajtván, kitünően sikerült anélkül, hogy azt az ellenség észrevette volna. Megmentett csapatjaival Meskó június 15.-én Vágnál a Rába jobbpartjára átkelvén, 17-én Zala Szent Grótra, 19.-én Keszthelyre, 20.-án pedig Kis Komáromba menetelt, ahol a Nagy-Kanizsa felől jövő Chasteler-csoporttal egyesült.
A Meskótól kapott tagadó válasz után Lauriston Győr város parancsnokát, Pécsy hadmérnök-ezredest is megadásra szólította fel, akinek mindössze mintegy 1500 fegyverfogható embere volt,[12] de ez eleinte szintén hallani sem akart a megadásról s csak a június 21. és 22-iki bombázás után, belátván, hogy a várat tovább nem tarthatja, az utóbbemlített napon, d. u. 4h-kor létrejött megállapodás után adta át a várost és a várat a franciáknak, ő maga pedig csapatával bántatlanul elvonult Komáromba.[13]
[1] Bodnár id. m. 50–54.
[2] János főherceg június 16.-én kelt, Károly főherceghez intézett s alább kivonatban közölt jelentése.
[3] Bodnár id. m. 61. szerint:
74 zászlóalj 41.814 fő
78 lovasszázad 13.842 lovas
és kb. 24 üteg 144 löveg
Összesen: 55.296 ember és 144 löveg.[4] Ez a hadosztály június 10.-én ért Körmendre. További előnyomulása: jún. 11.-én Zalabér (42 km), 12.-én Somlyóvásárhely (40 km), 13.-án Pápa (26 km), 14.-én Szabadhegy (45 km), vagyis 4 nap alatt 153 km-nyi utat tett meg, ami napi 38 km-nyi átlagos menetteljesítménynek felel meg.
[5] Lásd Mecséry jelentését a 243. lábjegyzetben.
[6] József nádor június 20.-án Bősön kelt levele a királyhoz, az Országos Levéltárban. – Bécsi Kriegsarchiv, Feldacten 1809, Ungarn, VI. 288.
[7] Így többek között Geramb alezredes a József nádor- és az Ott-huszárezrednek mindössze mintegy 400 lovasával, gróf Hadik András altábornagy pedig a zemplén- és hevesmegyei lovasok 6 századával hajtott végre egy-egy rohamot.
[8] Bécsi Kriegsarchiv, Feldacten. 1809. Ungarn, VI, 288.
[9] Ehhez Bodnár id. m. 69–70. old. megjegyzi: „Igaz, hogy mintegy 30–40 fölkelő úgy elszaladt, hogy csak otthon volt föltalálható; ezek azonban nem nemesi fölkelők, hanem fölfogadott zsoldosok voltak olyan megyéből, ahol a helyettesítés fölfogadott egyénnel megengedve volt; ezeket méltán illeti a gyávaság vádja; egy rész pedig nem lelvén saját csapatát, vagy nem tudván a visszavonulás irányát, Budára vonult és ezek eljárása sem menthető, de ezek miatt a többit is gyávának nevezni (amint az János főherceg Károly főherceghez intézett alább közlendő jelentésében teszi), annál inkább nem igazságos, mert utóbbiak a Sas hegyen összegyüjtve, a csata további folyamában és a visszavonulásnál még jó szolgálatokat tettek. - Alvinczynek június 17.-én kelt jelentése szerint - írja tovább Bodnár - a következő fölkelők érkeztek Budára:
a) Gyalogság: Hevesmegyei 15. zászlóalj 756 fő Zemplénmegyei 18. " 1247 " Borsodmegyei 12. " 1072 " Borsodmegyei 16. " 662 " Abaujmegyei 19. " 185 " Összesen: 3922 fő
b) Lovasság: Gróf Festetich Ignátz ezredes, a soproni
fölkelő lovashadosztály parancsnokának vezetése alatt:A sopronmegyei fölkelő lovas osztálytól 198 lovas A barsmegyei fölkelő lovas ezredtől 120 " Simonyi ezredessel: A nógrádmegyei fölkelő lovas ezredtől 80 lovas A hevesmegyei " " " 50 " A zemplénmegyei " " " 18 " A veszprémmegyei " " " 35 " A vasmegyei " " " 10 " Összesen: 511 lovas A föntjelzett gyalogság a győri csatában nem vett részt, tehát nem is onnan ment Budára. – Gróf Festetich Ignátz ezredes igazolására utasíttatván, jelenti: Pest, 1809 június 16. A soproni fölkelő lovasosztály június 13.-én és 14.-én délután folytonos ágyútűzben állott és 51 lovast veszített; június 14.-én az első rendelet szerint a visszavonulási vonal a Nagy Igmándon át vezető Mészáros út (Fleischhauer-Strasse) volt, s mivel más parancsot nem kaptam, azon vonultam vissza Bánhidára. Osztályom oly sokáig maradt az ellenség előtt, mint bármely más lovasság maradt volna, és azután teljes rendben vonult vissza az ellenség heves ágyútűzében, aki azt a Duna felé szorítani igyekezett. Szt. Iván mellett kérdeztem Lipszky vezérkari alezredest, de ő azt nem tudta megmondani. Útközben felvettem 1 század honti (barsi), 1 század nógrádi és egy osztag zempléni lovasságot. Bánhidáról (a később a "legnagyobb magyar”-nak nevezett gróf Széchenyi Istvánt (aki 18 éves korában mint főhadnagy vett részt a nemesi fölkelésben), Budára küldtem József nádorhoz parancsért, aki ott Rainer főherceget találta s azon parancsot vette, hogy az osztály teljes tisztséggel (mit allen Ehren) a hídon át Pestre meneteljen, ahova az 16.-án délben meg is érkezett.” (Eredetije az Országos Levéltárban).
[10] Franz Josef Adolf Schneidawind, Der Krieg Österreichs gegen Frankreich, dessen Alliirte und der Rheinbund im Jahre 1809, 351. old. szerint Montbrun lovassága annyira ki volt merülve, hogy a trombitásoknak több mint hétszer kellett a rohamjelet megfújniok, míg végre a csapat megmozdult.
[11] Lásd ugyancsak József nádornak fentebb idézett jelentését és a Kriegs-archiv jelzett okmányát.
[12] Bécsi Kriegsarchiv, Feldacten, Ungarn, 1809, VI, 99-a).
[13] Bodnár id. m. 77.
| « b) Események a győri csatáig. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. Elmélkedések. » |