XX/30-a) és b) számú melléklet.

a) A csata első napja.

Május 21.-én reggel a Lobauból a Stadler ágon a Duna balpartjára átkelt francia csapatok következőleg állottak fel:[1] IV. hadtestből a Molitor-hadosztály Aspern helységben és e helység és a Duna között; a Boudet-hadosztály Essling helységben és körülötte; a Legrand-hadosztály, a Molitor-, a Cara St. Cyr-hadosztály pedig a Boudet-hadosztály mögött fejlődött fel. Miután Aspern és Essling a hídfő főtámaszpontjai voltak, Napoleon az előbbinek védelmét Massena-ra, az utóbbiét Lannes-ra bízta. A tartalék-lovasságból a Lasalle- és d'Espagne-hadosztályok Bessières parancsnoksága alatt Aspern és Essling helységek között állottak fel.

Károly főherceg a már május 20.-án elhatározott támadás végrehajtására 21.-én d. e. 10 órakor következőleg intézkedett: Az V. hadtest, most már Reuss herceg altábornagy parancsnoksága alatt, a Bisam Bergen marad az onnan Jedlersdorf am Spitz-ig terjedő Duna-szakasz megfigyelésére és biztosítására. A többi csapatok 5 oszlopban hajtják végre a támadást, még pedig: 1. oszlop, Hiller altábornagy, a VI. hadtest 21 zászlóaljával 22 lovasszázadával és 34 löveggel, összesen 10.300 gyalogossal és 1800 lovassal, Stammersdorfból Jedlersdorf am Spitzig s onnan Kagran és a Duna között Aspern helység nyugati szegélye felé nyomul előre; a 2. oszlopnak Bellegarde lovassági tábornok parancsnoksága alatt, az I. hadtest 20 zászlóaljával, 16 lovasszázadával és 68 löveggel, összesen 21.800 gyalogossal és 1.800 lovassal Gerasdorfból Hirschstetten-en át Aspern északi szegélyét kellett megtámadnia; a 3. oszlop Hohenzollern altábornagy alatt, a II. hadtest 23 zászlóaljával, 5 lovasszázadával és 42 lövegével, összesen 18.200 gyalogossal és 780 lovassal, utasítást nyert, hogy Süssenbrunn–Breitenlee-n át az Aspern és Essling között fekvő térségbe vonuljon; Dedovich altábornagynak a IV. hadtest 13 zászlóaljával, 8 lovasszázadával és 42 lövegével, összesen 10.700 gyalogossal és 880 lovassal mint 4. oszlop Aderklaa–Raasdorfon át előnyomulva, Essling északi szegélyét kellett megtámadnia; Rosenberg altábornagynak a IV. hadtest 16 zászlóaljával, 25 lovasszázadával és 42 löveggel, összesen 11.000 emberrel és 1660 lovassal, parancsa volt, hogy 5. számú oszlopával Baumersdorf–Pysdorf–Gross-Enzersdorfon át Essling keleti szegélye ellen nyomuljon előre. Klenau tábornok 8 lovasszázaddal és 1 zászlóaljjal a 4-ik, 8 lovasszázaddal és 3 zászlóaljjal pedig az 5. oszlop elővédét alakította meg. Az 5. oszlop baloldalát a Markgrafneusiedelen át előnyomuló Ferdinánd főherceg-huszárezred biztosította. A Liechtenstein herceg lovassági tábornok parancsnoksága alatt 72 lovaszázadból és 42 lövegből, vagyis 8100 lovasból álló lovas tartaléknak a 3. és 4. oszlop között, azok éleivel egymagasságban kellett előnyomulnia. A 16 zászlóaljat, azaz 8800 gyalogost és 42 löveget számláló gránátos hadtestnek Gerasdorfnál a sereg általános tartalékául kellett felállania. Károly főherceg törzsével a 2. oszlophoz csatlakozott. Valamennyi oszlopnak d. u. 1 órakor egyszerre kellett elindulnia.

A Morvamezőre átkelt franciák május 21.-én a délelőtt folyamán csak kevés erősbítést kaphattak, miután a hidak gyakori megrongálása az azokon való átkelést nagymértékben késleltette. A hidak nagymérvű megrongálását egyrészt az igen magas vízállás, másrészt a Magdeburg százados által Korneuburgból elindított, kövekkel megrakott hajók, malmok, fatörzsek, gyujtóhajók stb. okozták.

A harc délután 2 óra tájban Hirschstetten és Stadlau között kezdődött, ahol az 1. oszlop Nordmann tábornok által vezetett elővéde hamarosan visszaszorította a Molitor-hadosztály előretolt osztagait Aspern helységre. D. u. 4 órakor Hiller főcsapata magát Aspernt is bevette rohammal, de a helységet a Molitor-hadosztály csakhamar visszafoglalta. Erre az 1. és 2. oszlop csapatai a jelenlevő Károly főherceg útmutatásai szerint ismételt, de elszigetelt támadásokat intéztek. Aspern ellen, mely helységben a Molitor-hadosztály, kivált a védelemre berendezett templomnak, a templomudvar falának és néhány kőháznak megszállása által igen erős támpontokra tett szert. Az osztrák csapatok háromszor is bevették rohammal Aspernt, de a franciák ellentámadása folytán mindannyiszor kénytelenek voltak abból ismét visszahúzódni.

A 3. oszlop az előbbi kettőnél valamivel később fejlődött fel Bessières lovasságával szemben és pusztító lövegtüzével egyrészt a francia lovas tömegeknek az osztrák 2. és 4. oszlop szárnyai ellen szándékolt támadásait hiusította meg, de egyúttal Aspern és Essling védőit is oldalazta.

Nemsokára ezután a 4. és 5. oszlop is felfejlődött Esslinggel szemben és azok csapatjai bevezető tüzértűz után elszigetelt támadásokat intéztek a nevezett helység ellen. Közben Liechtenstein 4 lovas ezreddel meghiusította egy 4000–5000 főnyi francia lovastestnek a 4. oszlop jobbbszárnya ellen végrehajtott rohamát. Ezalatt az 5. oszlop ismételten bevette Essling egy részét, azonban mindíg újból és újból vissza kellett vonulnia, mivel a helységben levő s a franciák által védelemre igen jól berendezett és erősen megszállott többemeletes magtárt bevennie nem sikerült.

A harc az egész vonalon szünet nélkül nagy elkeseredéssel és hévvel folyt. Végre este 6 órakor Napoleon rendelkezésre álló egész lovasságát, a Bessières parancsnoksága alatt álló Lasalle- és d'Espagne-hadosztályokat az osztrák csatavonal áttörése céljából a Hohenzollern parancsnoksága alatt álló 3. oszlop, mint nemkülönben a 2. és 4. oszlop belső szárnyai ellen támadásra rendelte. Ezt a támadást a francia lovasság oly hévvel hajtotta végre, hogy Hohenzollern tüzérségének exponáltabb része csak nagy üggyel-bajjal hagyhatta el még idejekorán állását, minek folytán a lovastámadás nem ezt, hanem az osztrák 3. oszlop hamarjában megalakított gyalogsági négyszögeit érte. Ezek a négyszögek egészen rövid távolságra, imitt-amott 20 lépésnyire közel engedték magukhoz az ellenséges lovasokat, akiknek rohamát, derekasan kitartva állásaikban, eredményesen visszaverték.

Közben Liechtenstein is a helyszínen termett a tartalék-lovassággal, hogy a menekülő francia lovasságot üldözőbe vegye, előnyomulása közben azonban a hídon épen átkelt és feléje előnyomuló Nansouty-lovashadosztály részeire bukkant, amelyeket vissza is vetett. Az ekként feltartóztatott Liechtenstein helyett Hohenzollern még állásban maradt tüzérsége üldözte hatásos tüzével a menekülő francia lovasokat.

Most aztán Károly főherceg az 1., 2. és 3. oszlop csapatjai által Aspern ellen intézendő új támadás végrehajtását rendelte el. Ennek folyamán a templom, a templomudvar, valamint a helységnek nyugati része ismét osztrák kézre került; csakhogy ekkor Massena személyesen előrevezette a Legrand-hadosztályt és annak segítségével újból kiragadta Aspernt az osztrákok kezéből. Erre Vaquant tábornok a II. hadtest (3. oszlop) 8 zászlóaljával újból rohamot intézett a templom és a helység nyugati szegélye ellen, ahol lábát megvetvén, sikerrel is tartotta magát. A VI. hadtest (1. oszlop) részei követték Vaquant tábornokot és azt a helységen kívül elfoglalt felállítás által támogatták. A mindkét részről legnagyobb szívóssággal, kitartással és elkeseredéssel folytatott küzdelemnek ilyenformán az lett a vége, hogy Aspern végérvényesen az osztrák gyalogság birtokában maradt. Ezen nem változtatott a St. Cyr-hadosztály részei által késő este megkísérelt, azonban csakhamar szintén visszavert támadás sem.[2] Ugyancsak az esthományban a franciák Liechtenstein lovassága ellen újabb lovas támadást intéztek, mely eleinte sikerrel járt ugyan, hanem aztán a Wartensleben lovasdandár bekanyarodása a francia lovasság visszaverését vonta maga után.

A IV. hadtest csapataiból alakult a 4. és 5. oszlop Essling ellen végrehajtott ismételt támadásai nem arattak maradandó sikert; sőt az 5. oszlop csapatjainak este felé több száz lépésnyire vissza is kellett vonulniok s este 8 órakor a harc nagyjában véget ért. A két fél csapatjai ekkor, teljesen kimerült állapotban, helyenként alig 50–100 lépésre állottak egymástól és így is töltötték az éjjelt.

b) A csata második napja.

Károly főherceg az éj folyamán a gránátos hadtestet Breitenlee-től délre fekvő felállításba rendelte és el volt határozva, hogy május 22.-én a harcot kettős átkarolás formájában megújítja.[3]

Napoleonnak még a éj folyamán a Nansouty-vértes hadosztály többi részét, 2 könnyű lovasdandárt, az Oudinot vezette gránátos hadtestet, a III. hadtest Demont- és a II. hadtest St. Hilaire-hadosztályát, továbbá a gárda legnagyobb részét a Lobaura és a Morvamezőre vonta előre. A Duna jobbpartján már csak a III. hadtest 3 hadosztálya, továbbá a St. Sulpice-vérteshadosztály várt az átkelés megkezdhetésére. A harctérre újonnan előrevont erők összege 37.200 gyalogosra és 2400 lovasra tehető s így most már Napoleon, az első napi veszteségeket figyelmen kívül hagyva, 61.200 gyalogos, 11.400 lovas, vagyis összesen 75.600 ember és 154 löveg felett rendelkezett, míg Károly főhercegnek 95.000 embere és 288 lövege volt.[4]

Május 22.-én hajnal 3 órakor a főágon átvezető hidat egy újabb úszó tárgy újból oly alaposan rombolta el, hogy az csak d. u. 4 órára volt ismét helyreállítható. Nemsokára azonban ugyanaz a híd újabb és oly rongálást szenvedett, hogy azt már csak május 25-ike folyamán lehetett ismét járhatóvá tenni.[5]

A franciák május 22.-én reggel a következő állásokat foglalták el; a Boudet-hadosztály Esslingben, jobbra tőle a Dunáig némi lovasság; Essling és Aspern között első vonalban a II. hadtestbeli St. Hilaire-, Claparède- és Tharreau-hadosztályok állottak; ezek mögött második harcvonalban az egész lovasság; harmadik harcvonalban a III. hadtestbeli Demont-hadosztály foglalt állást; a IV. hadtestbeli Legrand- és Molitor-hadosztályok Aspern helységben és a mögött; második harcvonalban a Carra St. Cyr-hadosztály állott; általános tartalék gyanánt a gárda a közép mögött mint negyedik harcvonal állott fel.

Május 22.-én hajnalhasadtakor, reggel 3 és 4 óra között, sűrű ködben Massena több oszlopban Aspernt támadta meg és az ottlevő osztrákokat meglepvén, azokat kiverte a helységből, amelyet az osztrákoknak egyelőre visszafoglalniok nem sikerült. Vaquant tábornoknak a helység visszafoglalását célzó lendületes erőretörése eleinte ugyan némi sikerrel járt, de ekkor Massena a Carra St. Cyr-, Molitor- és Legrand-hadosztályokkal ellentámadásba átmenvén, az osztrákokat újból kivetette Aspernből.

A Károly főherceg által elrendelt támadás folytán egyébként a harc Aspern és Essling birtokáért különben is csakhamar a legnagyobb hévvel kezdetét vette. Közben Napoleon előkészületeket tett, hogy a már beérkezett erősbítésekkel az osztrák csatavonalat középen áttörje.

Károly főherceg d. e. 10 óra tájban a fennakadt támadás folytatását rendelte el. Az ennek folytán az 1. és 2. oszlop csapatjai által végrehajtott két újabb támadás Aspern egyes részeit ismételten osztrák kézre juttatta, sőt az 1. oszlop egyes részei még a Gemeinde Au-t is birtokukba ejtették, azonban Massena a már említett hadosztályokkal mindíg újból és újból kiragadta Aspernt az osztrákok kezéből.

Hasonlóképpen Esslingnél is már korán reggel lángra lobbant a harc; a 4. oszlop a támadást északról, az 5. kelet és részben délkelet felől hajtotta végre a helység ellen. Egyes osztagok már a helység szegélyéig jutottak és már azon voltak, hogy abba be is noymuljanak, amikor a franciák friss csapatjai, a St. Hilaire-hadosztály és a francia lovasság részei, a támadó oszlopok ellen ellentámadásba átmenve, azokat visszavetették.

Erre Napoleon reggel 7 óra tájban, miután ekkor a két fontos támpontot, Aspernt és Esslinget, alvezérei birtokában tudta, parancsot adott az áttörés végrehajtására az osztrák középhad, vagyis a Hohenzolern-csoport balszárnya ellen,[6] mely felé időközben az osztrák gránátos hadtest is útban volt már. Az említett csoport balszárnyán Liechenstein a tartalék-lovassággal állott, melyből néhány ezred e szárny gyalogsága mögött állott fel.

Az elrendelt áttörő művelethez Massena tábornagy a St. Hilaire-, Claparède- és Tharreau-hadosztályokat lépcsős alakzatban – ezredoszlopokkal a jobbszárnyról előrefelé – állította fel, az egész tartaléklovasságot pedig a támadó csoport közepe mögé állította. Az elrendelt alakzat felvétele és bevezető tüzértűz után Massena megindította a támadást. A francia gyalogsági lépcsők a Hohenzollern-csoport gyalogságát támadták meg; ezt a támadást a francia lovasság jobbról oldalozólag kísérte, főerejével pedig Liechtenstein lovasságára vetette magát. A Hohenzollern-csoport balszárnyán és Liechtenstein lovasságánál erre heves és szívós küzdelem keletkezett és az osztrák középhad egyes részei, melyek már a megelőző napon is sokat szenvedtek, a leghősiesebb erőfeszítés dacára, csakhamar mégis inogni, sőt nemsokára visszavonulni is kezdtek. Ámde a francia lovasság Liechtenstein támadásai által leköttetvén, a támadó gyalogsági tömeg s főkép a St. Hilaire-hadosztály jobbszárnya födözetlen maradt. E sorsdöntő s mindkét félre nézve valóban legválságosabb pillanatban Károly főherceg a Zach-ezred[7] zászlóját kezébe kapva, az ezredet személyesen előrevezette és ezáltal a többi csapatokat is kitartásra ösztönözvén, az új szívós ellenálláson a franciák támadó lökeme d. e. 1/2 9 óra tájban fennakadt.[8]

Ekkor végre beérkezett az osztrák gránátos hadtest is. Ezzel karöltve a 3. oszlop (II. hadtest) zászlóaljai és Liechtenstein lovassága Massena csapatjai ellen ellentámadásba átmenvén, azokat csakhamar visszaszorították. Az osztrákok nagymérvű kimerülése folytán a visszavonuló franciákat azonban csak a II. hadtest tüzérsége üldözhette hatásos tüzével.

Napoleon, támadó lökemének meghiusulását látván és azonkívül arról is jelentést kapván, hogy a hidak helyreállítása a legjobb esetben a délután folyamán várható, visszavert és erősen veszélyeztetett középhadát az Aspern–Essling által jelölt vonal mögé rendelte vissza s miután a franciák az Essling és Aspern által jelölt támpontokat erősen és szilárdan kezükben tartották, az osztrák középhad kivívott nagy sikerét egyelőre nem aknázhatta ki. Ellenben d. e. 10h tájban a Károly főhercegtől vett parancs folytán mindenekelőtt az 1. és 2. oszlop, illetve csoport csapatjai megújították támadásaikat Aspern felé. Néhány sikertelen kísérlet után a helység délről, nyugatról és északról megtámadtatván, rohammal bevétetett és azt Bianchi tábornok a meg-megújuló francia ellenlökemek ellenére meg is tartotta. Ezek szerint a 3. oszlop, illetve csoport jobbszárnya délfelé előnyomulván, Aspernre támaszkodhatott. Ennek a csoportnak a balszárnyát most már a gránátos hadtest alkotta, mely Hohenzollernnek ott beosztva volt, de az előző kemény küzdelemben erősen kimerült és részben szétugrasztott csapatjait felváltván, utóbbiak lassan a gránátosok mögött gyülekeztek.

Közben déltájban a Károly főhercegtől vett parancsra Rosenberg herceg csoportja is megújította támadását Essling ellen; két oszlop a helység ellen nyomult átkarolólag előre, egy pedig a magtár ellen; valamennyi oszlopnak azonban, miután Napoleon gárdájának egy részét Esslingbe rendelte, ismét vissza kellett vonulnia. Épígy nem sikerült 4 gránátos zászlóaljnak Essling északi szegélye ellen végrehajtott támadása sem, főleg azért, mivel mindezeket a támadásokat nem egységesen és egyidejűleg hajtották végre.[9]

D. u. 1. óra tájban Károly főherceg a rengeteg veszteséget okozó, de amellett sikertelennek látszó támadások folytatását végkép beszüntette.

Ugyanekkor a franciák, akik gárdájukat részben az esslingi csoport, részben balszárnyuk támogatására használták fel, az Essling–Aspern–Gemeinde-Au által jelölt vonalat erejük végső megfeszítésével tartani igyekeztek, hogy a már folyamatban levő visszavonulás akadálytalan végrehajtása biztosíttassék. Napoleon ugyanis az áttörési művelet sikertelenségének hatása alatt és mivel egyúttal a dunak hidak megrongálásáról is jelentést vett,[10] valamivel d. u. 2h után csapatjainak a Lobau szigetre való fokozatos visszavitelét határozta el.

A délután folyamán az osztrákok még egy rövidlélegzetű előretörést kíséreltek meg a franciák állásai ellen, de az csakhamar ismét fennakadt, mire aztán megelégedtek azzal, hogy a híd mentén összezsúfolt francia tömegek ellen heves tüzérségi tüzet fejtettek ki, amelynek folyamán Lannes is halálos sebet kapott és Napoleon nagy sajnálatára még az éj folyamán meg is halt. Ez az álló tüzharc egészen estig tartott.

Eközben a francia csapatok legnagyobb része, anélkül, hogy arról az osztrákok biztos tudomást szereztek volna,[11] a Lobau szigetre vonult. Itt a csapatok, miután az összeköttetés a jobbparttal megszűnt, minden tekintetben igen nagy szükséget szenvedtek, mígnem azok, a hidak helyreállítása után, május 25.-én, kivéve Massena hadtestét, mely a Lobau szigeten maradt, a Duna jobbpartjára keltek át.

Károly főherceg a dunai hidak nagymérvű megrongálásáról és a Lobau szigeten összeszorult franciák válságos helyzetéről tudomást szerezve, azok ellen újabb döntő támadást határozott el, amelyet a IV. és VI. hadtestnek a május 24-ikére hajló éjjel kellett volna végrehajtania, de a szükséges hídanyag hiánya és egyéb körülmények folytán a csapatok még csak nem fogtak hozzá komolyan a vállalat végrehajtáshoz.[12] Ehhez egyébként még más körülmények is hozzájárultak. Károly főherceg ugyanis jelentést kapott, hogy Napoleon mindenünnen csapatokat von össze Bécs környékére, hogy aztán Jedlersdorf am Spitznél újból megkísérelje a Dunán való átkelést. Azonkívül május 23.-án János főhercegtől azt a jelentést vette, hogy ő azon parancsnak, miszerint Jellachich-csal és Kolowrat-tal az ellenség háta és összeköttetései ellen működjék, eleget tenni nem képes s így Graz irányában húzódik vissza. Ebből kifolyólag Károly főherceg május 25-iki elhatározása értelmében következőleg intézkedett: Az I., II., IV. és a gránátos hadtestből álló sereg zöme a Russ patak mögé Helma-Hof–Deutsch Wagram–Markgrafneusiedel vonalába vonul vissza; a lovas-tartalék az utóbb említett helységtől délnyugatra, a VI. hadtest és a Klenau vezette elővéd Aspern–Esslingnél, az V. hadtest pedig eddigi állásaiban marad vissza. Hillernek az ellenséget a Duna-szigetek felé intézendő tüntetésekkel nyugtalanítania és a franciák hídjait a lehetőséghez képest elrombolnia kellett és ha ez sikerül és ha a körülmények egyébként is kedvezők lesznek, a Lobau szigetet kellett megtámadnia. Végül a főherceg az Enzersdorf–Essling–Aspern által jelölt vonal megerősítése iránt intézkedett.

A kétnapi csatában szenvedett veszteségek mindkét részen roppant nagyok voltak. A csatatéren 7000 franciát, köztük 3000 vértest és 5000 osztrákot temettek el. Strobl id. m. 30. szerint az osztrákok vesztesége kitett halottakban 4286 embert és 1055 lovast, sebesültekben 16.314 embert és 799 lovat, foglyokban 837 embert és 9 lovat, eltüntekben 1903 embert és 205 lovat, vagyis összesen 23.340 embert és 2068 lovat. A franciák vesztesége halottakban 7800 ember, sebesültekben 34.799 ember és foglyokban 2300 ember, vagyis összesen 44.399 ember.[13]

Ez volt az első eset, hogy Napoleont nyilt csatában legyőzték, azonban serege még távolról sem volt megsemmisítve s a franciák nagy császárja csak mint megsebzett oroszlán vonult a Lobau szigetre, hogy hat héttel később megveretéséért véres bosszút álljon.

[1] Lásd a XX/30-a) számú mellékletet.

[2] Mayerhoffer id. m. 84: „Nach wechselvollem, blutigem Ringen, in dem beide Teile an heroischer Tapferkeit wetteiferten, blieb endlich bei einbrechendem Abend Aspern in den Händen der österreichischen Infanterie. Dei Fanzosen behielten nur die südöstlichsten Gehöfte und die Auen zwischen dem Orte und der Donau im Besitz. Auch das am späten Abende erfolgende Einssetzen von Theilen der Division Carra St. Cyr änderte nichts an der Sachlage. Dieser letzte französiche Angriff wurde auch agbewiesen.”

[3] Mayerhoffer id. m. 86: „Erzherzog Karl beabsichtigte den doppelt umfassenden Angriff; dei feindlichen Flügel sollten gegen die Brücken gedrängt, die Trupen des französischen Zentrums zum mindesten gebunden werden.”

[4] Bécsi Kriegs-Archiv, Feldakten, 1809, 5–672. – Más adatok és források nyomán Rónai Horváth id. m. 214–215. oldalán így tünteti fel a kölcsönös erőviszonyokat: „A francia hadseregből a csata napján a harctér körül, de a Duna mindkét partján a II., III., IV., V., a gárda és Bessières lovas hadteste volt jelen. Ezek összege mintegy 105.000 főt tesz, közte 15.000 lovassal és 400 löveggel. Ámde a csata első napján összesen csak . . . 27 zászlóalj, 60 lovasszázad és 150 löveg volt a Duna balpartján, mi 24.000 gyalogost és 9000 lovast, tehát 33.000 főt tett. A csata második napján azonban, a III. hadtest és a St. Sulpice-lovas-hadosztály kivételével, melyek a Duna jobbpartján maradtak s így a csatában részt nem vettek, a többi csapatok mind a harctérre vonattak; ennek folytán Napoleon 104. gy. zászlóaljjal s 78 lovasszázaddal rendelkezett, melyek létszáma, az első nap veszteségeit le nem számítva, 83.000 fő volt, közte 13.000 lovas és a tartalék-hadtestekből alakított d'Aspre gránátos és Liechtenstein tartalék lovas hadtestei. Ez erők összege 105.000 fő volt; miután azonban az V. hadtest Bisambergnél kikülönítve maradt, a csatában tényleg 103 zászlóalj, 148 lovas század vett részt, összesen 88.000 főnyi létszámmal, közte 15.000 lovas és 288 löveg. A csata első napján csak d'Aspre gránátos hadteste nem jutott harcba, a csata második napján azonban, az első nap veszteségeit nem számítva, az egész 88.000 főnyi erő részt vett.”

[5] Strobl id. m. 28: „Um 8h 15I abends zerriss die nur oberflächlich hegestellte Brücke über den Hauptstrom zum viertenmale. Sie konnte infolge das plötzlichen Anschwellens der Donau erst in der Nacht vom 24. auf den 25. Mai wieder hergestellt werden.”

[6] Mayerhoffer id. m. 87: „Marschall Lannes erhielt, beiläufig 7h morgens Befehl, mit den 3 Infanteriedivisionen St. Hilaire, Tharreau, Claparède und mit der Reiterei in Richtung Breitenlee die österreichische Armeefront zu durchbrechen.”

[7] A későbbi tarnopoli 15. gyalogezred.

[8] Mayerhoffer id. m. 87: „Der von der Artillerie wirksam vorbereitete wurchtige Stoss der mit unvergleichlichen Elan vorstürzenden französischen Massen traf hauptsächlich die 3 Kolonne und die Reiter Liechtensteins. Nach langem, zähem Widerstand begann das durch Teile der Grenadierreserve unterstüzte österreichische Zentrum endlich allmächlich Raum zu geben. In diesem kritischen Augenblicke, der tatsächlich der entscheidende der Schlacht genannt werden muss, setzte der kaiserliche Generalissimus seine Person selbst ein, ergriff eine Fahne des Infanterieregimentes Zach und führte dasselbe erneut gegen den Feind. Diese at erzielte volle Wirkung: Die Bataillone schlossen wiederzusammen, der Angreifer kam zum Stehen, der Durchbruchsversuch war so gut wie gescheitert.”

[9] Strobl id. m. 28: „Diese verschiedenen Angriffe, mit der grössten Bravour, jedoch Nicht gleichzeitig unternommen, wurden von dem Feinde, der hier mit der Kraft de Verzweiflung zur Deckung seines Rückzuges kämpfte, mit aller Macht zurückgeschlagen.”

[10] Mayerhoffer id. m. 87: „Da trat ein Ereignis ein, das geeignet war, das Schlachtbild völlig zu verschieben. Beide Heeresleitungen erhielten die Meldung, die Donaubrücken seien zerstört worden. Napoleon war bald eingehend dahin orientiert, das von einer baldigen Herstellung de Übergänge keine Rede sein konnte, dass es sich daher nur mehr darum handeln könne, einer Katastrophe vorzubeugen, die Schlacht gab er verloren. Die Divisionen des Marschalls Lannes wurden in die Linie Essling–Aspern zurückbefohlen alle Einleitungen zum Rückzuge nach der Lobau getroffen.”

[11] Mayerhoffer id. m. 88: „So kam der Abend herauf; sein Einbruch und die Erschöpfung der in zwe Schlachttagen auf das Aeusserste in Anspruch genommenen Truppen brachten es mit sich, dass die Heere die Fühlung verloren. (Helyesebben mondva, csak az osztrákok vesztették el az érintkezést az ellenséggel.) Unbemerkt ging der Rückzug der Armee Napoleons vor sich und erst am Morgen des 23 kam man im Hauptquartiere des Generalissimus in volle Kenntnis der Tatsachen.”

[12] Mayerhoffer id. m. 89: „Als Erzherzog Karl von den für die Franzosen misslichen Verhältnissen bei den Donaubrücken Kenntnis erhielt, beschloss er, den Feind in der Nacht zum 24. auf der Inselt überfallen zu lassen. Eine Kolonne des VI. Korps wurde gegen die Brückenstelle südwestlich Essling dirigiert, während eine Infanteriebrigade des FML. Rosenberg mit Reitern und Geschütz den Arm an der Ostfront der Lobau übersetzen und gegen die Donaubrücken vordringen solte. Das fortdauernde Steigen der Donau in Zusammenhang mit dem Mangel an Brückenmaterial liessen das Unternehmen, kaum begonnen, im Sand verlaufen.”

[13] Horsetzky id. m. 129: „Die Schlact bei Aspern war die hartnäckigste und blutigste seit dem Ausbruche der Revoulution: und dies ist sie auch bis heute geblieben. Die Oesterreicher verloren an Todten und Verwundeten jeden dritten, die Franzosen jeden zweiten Mann.”