XX/24. számú melléklet.

Osztrák részről Tirol védelmére János főherceg parancsnoksága alatt 31.000 ember, kikhez még népfölkelő alakulások is járultak, több csoportban állott fel. Ezek helyzete szeptember derekán a következő volt: a) Jellachich altábornagy 10.000 emberrel Vorarlbergben állott, b) Hiller altábornagy ugyanannyival Trientnél; c) Auffenberg altábornagy 8000 emberrel Nauders és Landeck között s végül d) Rohan Viktor tábornok 3000 emberrel Glurns és Mals környékén. – Szeptember végén Auffenberg altábornagy Reutte-n át Augsburgba Mack hadseregéhez menetelt, aki azt Wertingenbe rendelte, ahol október 8.-án teljesen szétveretett.[1] – Jellachich altábornagyot Mack október elején szintén magához vonta s az altábornagy csoportjával október 7.-én meg is érkezett Ulmba, azonban Mack az említett hó 13.-án ismét Vorarlbergbe küldte vissza.[2]

Az ulmi katasztrófa hírére János főherceg erejét Tirol északi részének biztosítására következőleg helyezte el: 1) St. Julient 5000 emberrel az Inn mentén Kufstein és Rattenberg között; 2) Chastelert 3500 emberrel tovább nyugatra Scharnitzig; 3) Rohant 2500 emberrel Landecknél, Reutte-nél és Füssen-nél; 4) Jellachichot megmaradt 6000 emberével Lindaunál. 5) János főherceg maga a tartalékkal Innsbrucknál állott fel.

A dunamenti fősereg visszavonulása folytán János főherceg október 26.-án előbb Vorarlberg, majd egész Tirolnak kiürítését rendelte el. A főherceg ereje zömével eredetileg a Salzach–Enns völgyén át akart Bécs felé elvonulni, de megtudván, hogy a fősereg által baloldalának biztosítására Salzburgon át a Lueg-szoros megszállására rendelt Szénássy-dandár október 31.-én Bernadotte által onnan elűzetett, s mivel Deroy bajor hadosztálya Lofernél a Strub-hágót és Kufsteint is, előbbit bár eredménytelenül, megtámadta, most már a Dráva völgyét jelölte ki fővisszavonulási vonal gyanánt.

A főtámadást a franciák részéről azonban Ney intézte a VI. hadtesttel. Október 27.-én Ulmból két oszlopban elindulva, november 4.-én bevette Scharnitzot s másnap bevonult Innsbruckba. Néhány nappal később Augereau vonult be a VII. hadtesttel Vorarlbergbe. Ily körülmények között a két tartomány kiürítése már nehezebben ment. A Vorarlbergben Jellachich parancsnoksága alatt álló csoport elmulasztotta a jókori elvonulást s november 14.-én Hohenembsnél Augereau által megtámadtatván, 4000 emberével megadta magát, ellenben 12 lovasszázadának, köztük a 6. huszárezred századainak és 6 lövegének sikerült Csehország felé keresztülvergődnie.

Rohan herceg, aki Trienten át Velencébe akart elmenekülni, november 24.-én Castelfranco-nál a Nápolyból Velence ostromára előnyomuló St. Cyr által körülfogatván, 5000 emberével szintén le kellett raknia a fegyvert.

János főherceg november 6-ikától 12-ikéig a Brenner-en maradt, odavárván a kikülönített csoportok csatlakozását, de itt Ney által 11.-én és 12.-én megtámadtatván, másnap megkezdte a visszavonulást a Dráva völgye felé és november 16.-án Spitalt, 17.-én Villachot, 20.-án pedig Klagenfurtot érte el s aztán menetét tovább folytatva, november 26.-án, mint már említettük, Marburg tájékán Károly főherceghez csatlakozott.

Ney nem követte a főherceget, hanem november 15.-én Franzensfeste-n át Brixen felé tért le és 18.-án Bozent szállotta meg.

[1] Lásd a 230. oldalon.

[2] Lásd a 233. oldalon.