XX/26. számú melléklet.

December 1.-én este a kölcsönös helyzet a következő képet mutatta; A szövetségesek részén a főparancsnok I. Sándor cár volt. Serege két elővédre és 6 oszlopra tagozódott és mintegy 83.000 embert, köztük 16.000 lovast és körülbelül 200 löveget számlált. A sereghez beosztott osztrákok száma mintegy 16.000 embert tett ki. Az egyes seregtestek december 1.-én este következőleg állottak: A jobbszárny elővéde, 15 zászlóalj, 45 lovasszázad, Bagration herceg tábornok parancsnoksága alatt Kowalowitz és Holubitz között; a balszárny elővéde, 5 zászlóalj, 23 lovasszázad és 3 kozák ezred Kienmayer altábornagy alatt Aujezdben, I. oszlop, 24 zászlóalj Doktorov tábornok, Aujezdtől északra; II. oszlop, 16 zászlóalj, 3 lovasszázad, Langeron tábornok Pratzentől délre; III. oszlop, 17 zászlóalj, 3 lovasszázad, Przibyszevski tábornok, Pratzen és Blazowitz között; IV. oszlop, 27 zászlóalj, 2 lovasszázad, Kolowrat altábornagy, Křenowitz és Pratzen között; V. oszlop, 64 lovasszázad, Liechtenstein herceg altábornagy Pratzentől keletre; VI. oszlop (tartalék), 10 zászlóalj, 17 lovasszázad, Konstantin nagyherceg, Křenowitztól északra.

Franciák. Főparancsnok: Napoleon császár. A sereg ereje 74.000 ember és 200 löveg.[1] A seregtestek helyzete december 1.-én este; a gárda, 6 zászlóalj, 9 lovasszázad, Bessières alatt, továbbá a gránátosok, 10 zászlóalj Oudinot alatt, Bellowitz és Laten között. Lovas-tartalék, 84 lovasszázad, Murat herceg, Jiržikowitz és Bellowitz között; I. hadtest, Bernadotte, állott a Drouet- és Rivaud-gyaloghadosztályokból és a Kellermann-lovas dandárból, összesen 18 zászlóalj, 8 lov. század, Jiržikowitz és Schlappanitz között; III. hadtest, Davoust, állott a Friant-gyalog- és a Bourcier-lovas hadosztályból, összesen 10 zászlóalj, 12 lovasszázad, a raigerni kolostornál; IV. hadtest, Soult, állott a Legrand-, Vandamme- és St. Hilaire gyalog hadosztályokból és a Margaron-lovas dandárból, összesen 31 zászlóalj, 6 lovasszázad, Jiržikowitz és Sokolnitz között; V. hadtest, Lannes, állott a Souchet- és Caffarelli gyalog- és a Lasalle-lovas hadosztályból, összesen 18 zászlóalj, 16 lovasszázad, a műúttól kétoldalt, az egy ezred és 18 nehéz löveg által megszállt Dwarožna- (Santon-) hegy mögött.

Sándor cár intézkedéseivel, melyek arra voltak alapítva, hogy Napoleon a Lischna–Sokolnitz által jelölt vonalban áll, december 2-ikára elrendelte, hogy Kienmayer, valamint a Buxhövden tábornok parancsnoksága alá helyezett I. és II. oszlop, továbbá a Kutusov parancsnoksága alá helyezett IV. oszlop, melyhez a cár és Ferenc császár is csatlakozandó volt, reggel 7 órai indulással a Goldbachot Telnitz és Puntowitz között lépjék át. A Turas–Schlappanitz által jelölt vonalba érve, a támadást Latein irányában kellett a francia jobbszárny ellen továbbfolytatni. Bagrationnak, valamint az V. és VI. oszlopnak az volt a feladata, hogy Pozořitz-Blažowitz vonalából előnyomulva, az ellenséget arcban lekösse.

Francia részről december 2.-án Lannes (V.) hadtestének a műút és Welatitz között kellett állást foglalnia. Soult (IV.) hadtestéből Vandamme hadosztályának Jiržikowitznál, St. Hilaire-nek Puntowitznál, Lengrand-nak Kobelnitztől Sokolnitzon át Telnitzig, Margaron-nak pedig a jobbszárnyon kellett felállania; Davoust-nak (III. hadtest) Ottmarau-n át Soult jobbszárnyára kellett vonulnia. Murat-nak parancsa volt, hogy 3 könnyű és 2 nehéz lovas hadosztályból álló lovas-tartalékával Lannes és Soult között a Goldbach mindkét oldalán foglaljon állást; mögötte Bernadotte-nak (I. hadtest) kellett felállania. A gárdának és a gránátosoknak Schlappanitz nyugati szegélye mentén kellett állást foglalniok. A hadtestparancsnokokat további parancsok átvétele végett Napoleon reggel 7 órára Schlappanitz elé rendelte.

December 2.-án reggel 7 órakor a szövetségesek sűrű ködben kezdték meg az előnyomulást. Kienmayer és mögötte Doktorov Telnitznél, Langeron pedig Sokolnitznál kelt át a Goldbach patakon. Ezek, s utóbb a III. (Pribysewski-) oszlop is egymás után elegyedtek 7 és 9 óra között a francia IV. (Soult-) hadtest Friant- és Bourcier-hadosztályokkal a Sokolnitz–Telnitz által jelölt vonalban harcba. Heves és váltakozó harcok után a szövetségeseknek sikerült a Goldbachon túl felfejlődniök, de a franciáknak végre nagy erőfeszítés árán sikerült a szövetségesek előnyomulásának gátat vetni, mire a harc itt d. e. 10 órától kezdve halogató jelleget kezdett ölteni.

Reggel 8 óra tájban áttört a nap a sűrű ködön a Napoleon látván, hogy jobbszárnya az ellenséges balszárnyat lekötve tartja, d. e. 9 óra tájban kiadta intézkedéseit az ellenséges arcvonalnak középen való áttörésére. A St. Hilaire- és Vandamme-hadosztályokat a császár a Pratzentől jobbra illetve balra fekvő magaslatokra való előnyomulásra rendelte, míg Murat herceg lovas hadtestét és az I. hadtestbeli Kellermann-lovasdandárt Kruh irányában indította el. Murat-tól jobbra hátul az I. hadtestbeli Rivaud-hadosztálynak, balra hátul pedig az V. hadtestbeli Caffarelli-hadosztálynak, – majd Rivaud- és Vandamme között az I. hadtestbeli Drouet-hadosztályt kellett követnie.

E rendelkezésekből kifolyólag a St. Hilaire- és Vandamme-hadosztályok ép akkor értek a Pratzen körüli magaslatokra, amikor a szövetségesek IV. oszlopa, amelynek elindulása késedelmet szenvedett, élével ép e helységen vonult keresztül. Ily körülmények között az említett oszlop Miloradovics vezette élhadosztálya harcolva Pratzentől balra fejlődött fel, tőlük telhetően iparkodván, hogy Soult említett hadosztályát visszavessék. Ebbe a harcba a St. Hilaire jobboldala ellen intézett támadással a szövetségesek II. oszlopának Kamenskoi által vezetett végdandára is belevegyült, azonban azt a Kobelnitzből baloldala ellen előretörő Legrand hadosztálybeli Levasseur-dandár hamarosan visszavetette. Ilyenformán a pratzeni magaslatok d. e. 11 óra tájban a franciák kezébe kerültek s a szövetségesek csatavonala középen át volt törve s a szövetségesek IV. oszlopa a pratzeni magaslatokat oda hagyván, megkezdte visszavonulását Wažan felé.

A pratzeni magaslatok bevétele után Napoleon parancsot adott Soult-nak, hogy a Pratzentől délre létesítendő erős tüzérségi tűzvonal támogatása mellett, a St. Hilaire és Vandamme-hadosztályokkal Aujezd felé kanyarodjék be; Oudinot gránátos hadosztályának egyidejűleg Soult jobbszárnyát a Goldbach mentén kellett követnie. A gárdának a császár meghagyta, hogy a Pratzen körüli magaslatokról Wažan felé nyomuljon előre, Murat-nak és a Caffarelli- és Rivaud-hadosztályoknak Kruh és Bagration oldala felé kellett bekanyarodniok s végül Drouet parancsot kapot, hogy a gárdától balra, a pratzeni magaslatoktól északra, Křenowitz felé nyomuljon előre. Közbevetőleg meg kell említenünk, hogy Bagration mindjárt a csata kezdetén a nagy műút mentén és Pořoritzon át a Suchet-hadosztly arcvonala és a Santon-magaslat felé nyomult előre. Ebből itt közte és a Lannes között állóharc fejlődött ki.

A vett parancs folytán Soult a pratzeni magaslatokról délfelé kanyarodva, a szövetségesek III. és II. oszlopát oldalba fogta s Hostieradek felé nyomta, míg ugyanekkor Davoust is támadásba menvén át, a vele szemben álló Doktorov- (I.) és Kienmayer-csoportokat a satschani tavak felé szorította. A visszavonulás fedezésénél a Hessen-Homburg és a székely-huszárezred igen derekasan viselkedett.

Soult előnyomulását nyomban követte Bernadotte és Murat támadása, akik Liechtenstein és Bagration csapatait észak felé nyomták és rövid küzdelem után a Blažowitzból előretörő orosz gárda támadását is visszautasították. Ekkor aztán Lannes is támadásba ment át, mire a szövetséges hadak, az egész vonalon megverve, megkezdték az általános visszavonulást. Az orosz III. oszlop úgyszólván teljesen megsemmisült; a balszárnyon harcoló csapatok, vagy a Kienmayer- és Doktorov-csoportok, valamint a Langeron-oszlop részei a félig befagyott satschani és mönitzi tavak jegén igyekezvén visszavonulni, szintén tömérdek veszteséget szenvedtek. Ezek maradványait Buxhövden igyekezett összeszedni. Ellenben a többi csapatok aránylag kevesebb veszteséggel úszták meg a dolgot.

Ez a nap az oroszoknak 21.000, az osztrákoknak közel 6000 emberükbe került s azonkívül a szövetségesek mintegy 130 löveget is vesztettek. Przibysevski tábornok több ezer emberével körülfogatván, nyilt mezőben letette a fegyvert. A franciák vesztesége körülbelül 10.000 emberre rúgott.[2]

A csata napján este a szövetséges sereg zömének romjai Austerlitznél gyülekeztek és még az éj folyamán megkezdték visszavonulásukat Gödingen át Magyarország felé. Bagration csoportjával Olmütz felé vonult vissza. Napoleon eleinte mindkét irányban csak lovasságot küldött a visszavonulók nyomában.

December 4.-én Napoleon személyesen találkozott Ferenc császárral, ami a december 6.-án megkötött fegyverszünetet eredményezte. Sándor cár ehhez a maga részéről hozzá nem járulván, az orosz sereg Trencsén–Kassa–Lembergen át Oroszországba vonult vissza.

A december 26.-án Pozsonyban megkötött béke határozmányai szerint Ausztria Velencét, Isztriát és Dalmáciát az olasz királyságnak volt kénytelen átengedni, melynek élén Napoleon sógora, Beauharnais Jenő mint alkirály állott; Tirolt és Elő-Ausztriának egy részét pedig Bajorországnak kellett átengednie s egyúttal Württembergről és Badenről is le kellett mondania, amiért Salzburgot kapta kárpótlásul. Bajorország és Württwmberg királysággá let; ezek a német birodalom kötelékéből kilépve, az újonnan alakított s Napoleon védnöksége alá helyezett rajnai szövetség élére állottak, amelyhez kívülök még 14 német fejedelem csatlakozott. Azonkívül Nápoly és Hollandia mint királyságok Napoleon testvéreinek, Józsefnek és Lajosnak, Cleve és Berg pedig mint nagyhercegség sógorának, Murat hercegnek jutott osztályrészül.

[1] Précis de la campagne de 1805, 220: „Tout cela faisait, au total, 60.000 hommes et 14.000 chevaux, y compris l'artillerie, qui complait 195 pièces, services par environ 5000 hommes.”

[2] Saját bevallásuk szerint 1305 halottat, 6940 sebesültet és 537 foglyot, tehát mindössze 8782 embert vesztettek volna.