XX/24. és 26. számú melléklet.

November 27.-én Kutusov a szövetséges sereggel 5 oszlopban indult meg az olschani táborból és e napon Prossnitzig jutott előre. November 28.-án a Bagration vezette elővéd Wischaunál meglepően megtámadja Murat-nak egy lovas dandárból álló elővédjét és azt vissza veti. Erre Napoleon sürgős parancsot küldött Bernadotte és Davoust tábornagyoknak, hogy gyorsított menetekkel Brünn felé siessenek. Eleinte Mortiert is magához akarta rendelni, de ettől utóbb eltekintett. A szövetségesek e napon Wischau tájékán helyezkedtek el.

November 29.-én Napoleon Soult hadtestét Austerlitzből a Goldbach mögé vonta vissza, ahova a többi hadosztályok jó részét egyúttal előrevonta. Murat lovasságával az állás előtt a pratzeni magaslatokon maradt. Napoleon arra számított, hogy Kutusov 30.-án meg fogja őt támadni, mely esetben a császár a Schwarzawa mögé szándékozott visszavonulni s onnan alkalmas pillanatban ellentámadásba átmenni. Ámde Kutusov 29.-én Wischaunál a főútról letérve, megkezdte megkerülő mozdulatát s 30-ika folyamán Bucsowitzot és az Austerlitztől 3 km-re délkeletre fekvő Hodiejicet érte el. Ezért Napoleon 30.-án megmaradt a Goldbach menti állásában. – December 1.-én délután beérkezik Bernadotte hadteste a goldbachi állásba, az éj folyamán pedig Davoust Raigernt érte el. Murat odahagyta a pratzeni magaslatot és szintén a Goldbach mögé vonult. A hadseregnek balszárnya a Bosenitztől nyugatra fekvő Dvarosna vagy máskép Santon magaslaton, melyet utóbb Napoleon-dombnak kereszteltek el, beárkolta magát. A császár ugyanis most már arra az elhatározásra jutott, hogy december 2.-án megtámadtatja magát a Goldbach menti állásban és abban az esetben, ha a szövetségesek megkerülő mozdulatukat a pratzeni magaslatokon át megindítandó támadólagos előretörés által a szövetségesek csatavonalát áttöri és szétrebbenti. A császár e tervét még december 1.-én az összes hadtest- és hadosztályparancsnokokkal tudatta s így másnapi feladatával mindenki tisztában volt.[1]

Kutusov illetve Sándor cár december 1.-én este a Bagration-csoporttal a nagy műút mentén, serege zömével pedig Pratzennél és attól délre táborozott s 2.-án tovább szándékozott folytatni támadását 5 oszlopával Napoleon jobboldala felé, hogy aztán Tellnitz–Sokolnitz vonalába érve, Turas felé bekanyarodjék. A szövetségesek főhadiszállásán december 1.-én este szintén összegyűjtötték a magasabb parancsnokokat a másnapi támadás végrehajtási módjának megbeszélése céljából.[2]

[1] Mayerhoffer Eberhard von Vedropolje, Die Schlacht bei Austerlitz am 2. Dezember 1805. 31. old.: „Die Marschälle speisten am Abend im Zelte des Kaisers, der, von der Besichtigung der Lager zurückgekehrt, mit ihnen Schlachtplan und mögliche Entwicklung der Dinge durchsprach.”

[2] Erről Mayerhoffer id. m. 33. oldalán a következőket írja: „Aus den Lagern der Verbündeten wurden die kommandierenden Generale und Kolonnen-kommandanten um 11h nachts nach Krzenowitz zur Dispositionsausgabe befohlen, die aber erst um 1h nachts beginnen konnte, da die Berufenen nicht früher zur Stelle waren. Die denkwürdige Szene ist oft geschildert worden. FML Weyroter liess eine grosse Karte des Terrains zwischen Austerlitz und Brünn auflegen, die ihr Entstehen den Manövren des Vorjahres verdankte und las die Dispositionen an der Hand dieses Planes vor. Er fand geteilte Aufmerksamkeit. Der einaugige Kutusov (er hatte sein rechtes Auge bei Otschakow durch eine Verwundung verloren) schloss auch sein heiles Auge und schlief ein. GDJ Graf Buxhövden, der eine sehr wichtige Rolle bekam, war, wie man sagte, „ausnahmsweise” nüchtern, stand aber teilnahmslos da. Dokturow, der die ihm schwer verständlichen Ortsnahmen eifrig auf der Karte suchte, Langeron, Przibyszewski und die österreishischen Generale gaben aufmerksame Zuhörer ab; der Pole Przibyszewski unterbrach Weyrother öfters und erbat sich Aufklärung über Gründe und Zweck der getroffenen Verfügungen.”