« a) Erőviszonyok. Hadműveleti tervek. KEZDŐLAP

Tartalomjegyzék

Megjegyzések. Elmélkedések. »

b) A hadműveletek lefolyása.

Kutusov és Meerweldt október 25.-én kezdték meg a visszavonulást az Inn mellől és a Riednél október 30.-án, Lambachnál október 31.-én, Steyernél november 4.-én és Amstettennél november 5.-én vívott utóvéd-ütközetek által igyekeztek a franciák túlhatásos üldözését megakadályozni.

Napoleon széles arconallal nyomult az Inn felé előre s e folyót a Lannes- (V.) hadtesttel Braunau-nál, a főoszlopot képező Murat, Davoust- (III.) és Soult- (IV.) hadtestekkel Mülhdorfnál lépte át, miközben Bernadotte (I. hadt.) és a bajorok Salzburgot érték el. Salzburgból Bernadotte a bajorokat Kufstein felé és a Salzach völgyébe rendeli ki, hogy azok Ney Tirol ellen intézendő támadását elősegítsék, míg ő maga a francia sereg zömével keresi az egyesülést. November 2.-án Napoleon Linzhez érve, a Dupont-hadosztályhoz még az V. hadtestbeli Gazan- és a II. hadtestbeli Dumonceau-hadosztályt is csatlakoztatván, e három gyalog és a Klein-lovas hadosztályt mint VIII. hadtestet Mortier tábornagy parancsnoksága alá helyezte, akit arra utasított, hogy a Duna balpartján Dürrensteinon át Kremsnek nyomuljon elő; végül pedig november 4.-én, mivel Meerweldt az Olaszországból a Duna mellé hívott Károly főherceghez való csatlakozás céljából Ennsnél az orosz seregtől elvált és Grác felé vonult, a II. hadtestet Steyerből Hieflau-n át Leobenbe különítette ki, hogy ott az esetleg arra felé tartó Károly főhercegnek útját állja. Meerweldt, a francia II. hadtest elől kitérendő, Altenmarktnál elhagyta az Enns völgyét és az Erlaf völgyébe ment át, de itt a Napoleon jobbszárnyoszlopát képező Davoust (III. hadt.) által november 8.-án Annaberg–Mária-Zellnél megtámadtatván, majdnem teljesen szétverette.

Közben november 7.-én az oroszok St.-Pöltenbe értek. Napoleon azt hitte, hogy a szövetségesek itt Bécs megmentése céljából csatát fognak kockáztatni, de ez Kutusovnak esze ágában sem volt s mivel az orosz erősbítések még mindíg távol voltak, az orosz sereg november 9.-én, Bécset föladva, Mauternnél a Duna balpartjára kelt át, hogy visszavonulását Morvaország felé folytassa. Az orosz sereg elvonulásának fedezésére és leplezésére St.-Pöltennél csak Kienmayer maradt vissza osztrák csapatjaival, hogy aztán az ellenséges túlerő elől Bécs felé hátráljon. Kutusov elvonulását és mauterni partváltását Napoleon csak november 11.-én tudta meg, mire Murat-nak parancsot adott, hogy a bécs–floridsdorfi Duna-hídat hatalmába ejteni igyekezzék. Azonban Murat ezt a parancsot már megelőzte, amennyiben lovasságával és Lannes (V.) hadtestével november 13.-án Bécsen átvonulván, a hídnak vett irányt. A Duna balpartján álló osztrák csapatok a híd fölégetésére minden előkészületet megtettek, de Murat az osztrák parancsnokot, Auersperg Károly herceg altábornagyot cselképpen fegyverszüneti tárgyalásokra szólította fel s míg e tárgyalások folytak, a francia csapatok egyrésze a hídon átvonulván, azt birtokukba ejtették. – Közben a Duna balpartjára átment Kutusov az ott elszigetelten előnyomuló Mortier hadtestét november 11.-én Dürrensteinnél megtámadván, azt szétverte s aztán tovább folytatta útját Morvaország felé.

Ezalatt Napoleon november 13.-án Bécsbe érve, nyomban parancsot adott a közben Ob. Hollabrunn felé előresietett Murat-nak, hogy az oroszok visszavonulási vonalát elvágni igyekezzék. De a Kutusov jobb oldalvédjét vezető és Ob. Hollabrunnál álló Bagration most, hasonló csellel élve, Murat előnyomulását november 15.-én fegyverszüneti tárgyalásokkal addig sikerült feltartóztatnia, mig Kutusov Znaim felé szerencsésen elvonult. A következő napon, november 16.-án, Murat Napoleon parancsára Schöngrabennél megtámadta ugyan Bagrationt, de már késő volt, mert közben az orosz főseregnek sikerült elillannia és Kutusov november 22.-én az olmützi illetve olschani táborba szerencsésen megérkezvén, ott Buxhövden orosz és Liechtenstein osztrák hadaival egyesült.

Napoleon az oroszok üldözését Brünnig folytatta, ahova november 20.-án a gárdával, a IV. és V. hadtesttel és a lovas-tartalékkal érkezett meg. E seregtestek ereje együttvéve mintegy 50.000 főt tett ki. Az I. hadtestet Iglauba Ferdinánd főherceg ellen, a III-ikat pedig az alsó Morva folyó mentére küldte ki Meerweldt altábornagy legyőzésére, aki Magyarországon a fölkelést szervezte; végül a VIII. hadtest Bécsben maradt vissza.

« a) Erőviszonyok. Hadműveleti tervek. KEZDŐLAP

Tartalomjegyzék

Megjegyzések. Elmélkedések. »