Az ulmi kapitulációval Napoleonra nézve a háború első része oly fényes befejezést nyert, hogy ennél szebbet, jobbat még kivánni se lehetett volna. Ily remek bevezetés után a császár és serege reményteljes, emelt hangulatban foghatott hozzá kitűzött feladat második részének megoldásához, az orosz hadsereggel való leszámoláshoz. Ehhez Napoleon serege zömét bámulatos gyorsasággal összpontosította München tájékán a kiszemelt új kiinduló helyzetbe. Napoleon szempontjából mindenesetre kívánatos lett volna, hogy a már az Inn folyóig előrejutott Kutasov-féle orosz sereggel minél előbb, az útban levő további orosz erősbítések beérkezte előtt leszámoljon, erre azonban csak úgy lehetett némi biztonsággal számítani, ha Napoleonnak a Duna völgyét Kutusov háta mögött valahol idejekorán elzárnia sikerült volna. Ez természetesen csak átkaroló vagy még inkább megkerülő művelet által volt elérhető. Ezt az átkarolást illetve megkerülést vagy a Duna bal-, vagy annak jobbpartján lehetett volna megkísérelni; de mivel ez a dunamenti terepnehézségek és a Duna völgyével párhuzamosan vezető jó utak hiányában nagyon nehéz és időtrabló műveletnek látszott, Napoleon, hosszadalmas átkaroló és megkerülő mozdulatok mellőzésével, inkább csak arctámadó műveletekre határozta el magát; tette azt ama biztos reményben, hogy az új ellenfél Bécs megvédésének érdekében, attól nyugatra valahol majd csak elfogadja a döntő csatát. Ferenc császár igyekezett is Kutusovot erre rábírni, de az orosz hadvezér az útban levő erősbítésekkel való egyesülés előtt a jelentékeny túlerőben levő ellenféllel csatát kockáztatni nem akart és azt mindenesetre helyesen és okosan tette.

Feltünő, hogy Kutusov oly soká késett az elhatározott visszavonulás megkezdésével. Ezzel alkalmat adott az előnyomulását München mellől ugyanaznap megkezdő Napoleonnak, hogy hamarosan a visszavonuló oroszok sarkára lépjen, akik ilyenformán csak ismételt utóvédharcok árán tudták üldözőiket maguktól megfelelő távolságban megtartani. – A Traun folyóig Napoleon, arra számítva, hogy útközben komoly összeütközésre kerülhet a dolog, széles arcvonalban követte ellenfelét; miután ez nem következett be, a további előnyomuláshoz a császár jónak látta seregét átcsoportosítani. Meerweldt kiválása a visszavonuló ellenséges oszlopból és letérésére Leoben felé, valamint a hír, hogy Tirolból János főherceg, Olaszországból pedig Károly főherceg keres csatlakozást Grácon át az orosz sereg felé, két hadtestének ebben az irányban való kikülönítésére késztették a császárt, hogy azok az említett osztrák főhercegeket útjukban és szándékukban megakadályozzák, másrészt pedig, hogy Kutusovot is feltartóztassa, Mortier alatt egy új seregcsoportot állított össze; ennek az lett volna a feladata, hogy Dürrensteinnél vagy Kremsnél a Duna jobbpartjára átkelve, Kutusovnak, akiről feltételezte, hogy St. Pöltennél a Traisen mentén okvetlenül ellenállást fog kifejteni Bécs védelmére, oldalába és hátába kerüljön. Ámde a dolgok egészen másképpen alakultak. Kutusovnak St. Pöltenből, Kienmayer által valóban igen ügyesen fedezve, észrevétlenül sikerült Mauternél a Duna balpartjára átkelni, sőt helyes és gyors elhatározással, Kremstől visszafelé menetelve és a mit sem sejtő Mortier ellen váratlanul támadásba átmenve, azt teljesen ártalmatlanná tette.[1] Igy a tapasztalt orosz hadvezérnek egy igen ügyes húzással két nagyon jelentékeny sikert és előnyt sikerült elérnie, amelyekkel alaposan megzavarta Napoleon számításait és kombinációt.[2] Még növelte a bajt, hogy a császár, bár időközben megtudta, hogy ellenfele ügyesen kisiklott a kezéből, ahelyett hogy serege zömével nyomban utána iramodott volna, azzal Bécsen át nagy kerülőt tett, holott Murat ügyes fogása folytán ott nagyobb erőkre semmi szükség sem volt. Bécsből aztán már hiába igyekezett a császár gyors utánnyomulás által az elkövetett hibát jóvátenni; hiába hajszolta Murat csoportját Kutusov visszavonulási vonalának elvágása céljából Znaim felé előre; kivált miután Bagration-nak Ob. Hollabrunnál ugyanazzal a fortéllyal sikerült Murat tábornokot becsapni, mint aminővel ez kevéssel előbb a Bécsi Duna-hídat ejtette hatalmába, a visszavonuló és közben jókor térelőnyt nyert orosz sereget elérni, megállítani és csatára kényszeríteni többé nem lehetett. A további erőszakolás céltalanságát belátva, Napoleon Brünnél megszüntette az üldözést és azt természetesen nagyon helyesen tette, mert már az immár egyesült orosz haderőkkel való leszámolás előtt előbb a maga seregét is pihentetni és rendbe hoznia kellett.

[1] Précis de la campagne de 1805, 133: „La situtation de ce corps (Mortier) devenait d'autant plus critique que, non seulement il se trouvait isolé du reste de l'armée, mais encore morcelé lui-même, ses divisions marchant une assez grande distance les unes des autres et a cavalerie ayant été portée du coté de la Bohème pour eclairer au loin . . .” A katasztrófa tulajdonképpeni okát az említett mű a 135. oldalon a következőkben látja: „Mortier avait bien étét informé par ses reconnaissances du passage de Koutouzoff et de le présence de troupes russes à Krems et Stein; mais il pensait que ce ne devait être qu'une arriéregarde destiné à masquer la retraite dus gros vers la Moravie. C'est pourquoi, loin de s'arrèter ou de se dérober comme il l'aurait pu, il résolut de se porter sur Stein avec la division Gaza et le 4-e dragons, sans attendre Dupont et Dumonceau, qui se trouvaint à une marche en arrière, vers Marbach.”

[2] Précis de la campagne de 1805, 131: „La nouvelle du passage de Koutouzoff à Mautern rendit Napoléon très perplexe: cette habile manoeure venait modifier la situation d'une manière imprévue et déranger ses combinaisions stratégiques au moment oû elles allaient être couronnées par un eclatant succès.” id.