Az ulmi szerződés megkötése után Napoleon serege zömét nyomban az Isarhoz rendelte előre, hogy azzal haladék nélkül megkezdhesse az előnyomulást az Inn mentén álló oroszok, illetve Bécs felé. Október 25.-én a sereg zöme: a gárda, Murat a bajorok, Bernadotte (I. hadtest), Marmont, (II.) és Soult (IV.) München körül, Davoust (III.) Freisingnél, Lannes (V.) pedig Landshutnál állott. Ney (VI.) hadteste a Dupont-hadosztály kivételével, mely az előnyomuló hadsereget jobbról volt kisérendő, Ulmnál maradt vissza, hogy a Baselnél a Rajnán már átkelt Augereau-val (VII.) Tirolba és Vorarlbergbe vonuljon. Az előnyomuló hadsereget balról a Duna mentén Klein lovas hadosztálya kísérte s végül a Baraguay d'Hillier-hadosztály Regensburgból, Pilsen felé Cseh-országba irányíttatott. A München körül összpontosult haderők létszáma mintegy 150.000 főre tehető. – Napoleon szándéka az volt, hogy az Innél gyülekező orosz hadsereget lehetőleg még Bécs előtt csatára kényszerítse.

A szövetségesek részén október 22-ikéig Kutusov parancsnoksága alatt 32.000 orosz érte el az Inn folyót; ugyanitt Meerweldt altábornagy a volt Kienmayer-csoportot keretül felhasználva, 25.000 osztrák katona összpontosításán fáradozott, de ez a seregrész még csak alakuló félben volt. 10.000 osztrák Ferdinánd főherceg alatt Csehországban Caslaunál gyülekezett, 13.000 ember pedig Auersperg altábornagy alatt még Bécsnél volt. Végül a Konstantin nagyherceg, Buxhövden és Hessen vezette 47.000 főnyi északi orosz serege pedig Lengyelországban állott. – Kutusov mindaddig ki akart térni a döntés elől, amíg az orosz erősbítések meg nem érkeznek.