A szövetségesek három hadiszínhelyen, Németországban, Tirolban és Olaszországban vonultak fel s ehhez a következő erőket állították talpra: a) a német hadiszíntér számára: 60.000 osztrákot Ferdinánd főherceg parancsnoksága alatt, de tulajdonképpeni hadseregparancsnok a hadsereg vezérkari főnöke, Mack altábornagy volt. Ehhez a 60.000 emberhez megállapodás szerint 90.000 orosznak kellett volna csatlakoznia. b) 150.000 osztrákot Károly főherceg vezénylete alatt Felső-Olaszországban. c) 50.000 osztrákot János főherceg parancsnoksága alatt Tirolban. Ez összesen 350.000 embert tesz ki. Azonkívül 40.000 főnyi orosz, svéd és angol hadnak Hollandiát, 30.000 főnyi orosz és angol hadnak Nápolyt kellett elfoglalnia. A felállítandó összes erő tehát 420.000 ember tett ki. Azonban sem Hollandiában, sem a nápolyi tartományban nem került hadieseményekre a dolog.

Az osztrák haditerv szerint a Duna völgyében, Tirolban és Felső-Olaszországban felvonuló mindhárom hadseregnek támadólag kellett fellépnie, a főtámadás végrehajtása azonban a Károly főherceg által vezetett felső-olaszországi hadseregnek volt szánva.

Napoleon a németországi hadjáratra, melyet ereje zömével támadólag szándékozott viselni, 200.000 embert jelölt ki. Massena-nak Felső-Olaszországban 42.000 emberrel védőleg kellett viselkednie; épígy a 10.000 emberrel Nápolyban álló St. Cyr Gouvion-nak.