Szuvarov augusztus 27.-én Astiban kapta meg a parancsot, hogy orosz hadaival a Sveicba vonuljon. A mintegy 30.000 főnyi had szeptember 8.-án kezdte meg az előnyomulást és 21.-én ért Bellinzonába, hol a sereg két részre oszlott. Rosenberg két napi térelőnnyel a Lukmanier szoroson át nyomult előre, hogy Lecourbe csoportját a Szent-Gotthardon való átkelésnél oldalba fogja, míg a fősereg Airolo-nak vett irányt. Tüzérségét Szuvarov szeptember 24.-én szándékozott átkelni s 26.-án Altdorfot, 27.-én Luzernt akarta elérni, hogy aztán a Zürichnél álló Korszakovval és az Utznachnál álló Hotzeval egyetértőleg Massenát egyidejűleg három oldalról támadják meg.

A Szent-Gotthardon való átkelés megkönnyítése céljából Szuvarovval egyidejűleg a Hadik-, Auffenberg- és St. Julien-csoportoknak is az említett hágó felé kellett előnyomulniok. Az átkelés kissé elhirtelenkedve,[1] Lecourbe-csoporttal folytatott rövid harc után, szeptember 24.-én történt meg s másnap az oroszok Wasenbe, 27.-én Altdorfba értek. Lecourbe az ellenséges túlerő elől Luzern felé tért ki.

Altdorfban értesült Szuvarov a Korszakovot és Hotzét ért szerencsétlenségről s így a Massena ellen három irányból való további előnyomulás is veszélyesnek látszott, mivel Schwyz és a magas hegység többi kijáratai Luzern és Zug felé Massena kezében voltak, Szuvarov ennélfogva jobbra kitért és a Muotta- és Klön-völgyön át Glaurs-nak vett irányt, ahova október 1.-én érkezett meg.

Massena Korszakov legyőzése után nyomban Szuvarov ellen fordult és Schwyzből sietve igyekezett a hegyszorosokat elérni, azonban Muottanál már csak Szuvarov utóvédét érhette le, mely azonban a franciák támadását sikerrel verte vissza.

Szuvarov serege egyébként ekkor már oly állapotban volt, hogy Massena-val komoly harcokba már nem bocsátkozhatott,[2] s így az orosz hadvezér minden további összeütközést gondosan kerülve, a Rajna völgyébe s október 12.-én Feldkirchbe, majd Bregenzbe menetelt, ahol a Korszakov-csoport maradványaival egyesült. A Sveicon való átkelés alatt az orosz sereg csak a fáradalmak következtében mintegy 5000 embert vesztett. Szuvarov elvonulása folytán most már egész Sveic Massena hatalmába került.

Az október 17.-én megtartott orosz haditanács arra az elhatározásra jutott, hogy többé semminemű hadműveletekbe nem bocsátkozik s Szuvarov az új közös offenzívát ajánló Károly főherceggel folytatott éleshangú jegyékváltás után október 30.-án seregével Bajorországba vonult el, hogy ott azt téli szállásokban helyezze el.

A sveici események folytán Károly főherceg a Rajna mellől a tiroli határra tért vissza. Mivel pedig York hollandi expedíciója is kudarcot vallott, Pál, az oroszok cárja a koalíciótól visszalépett és Szuvarovot még december havában Oroszországba rendelte vissza.

[1] Horsetzky id. m. 62: „Am 24. September greift Suwarow, der Eigenthümlichkeiten des Gebirgskrieges nicht achtend, voller Ungeduld die Aufstellung von drei bis vier französischen Bataillons an Südhange des St. Gotthard frontal an, ehe sich noch Rosenberg's Druck auf die Flanke Lecourbe's fühlbar machte. Er erreicht am Abend Urseren, wo er sich mit Rosenberg vereinigt. Lecourbe nächtigt bei Göschenen.

[2] Horsetzky id. m. 63: „Die anstrengenden, den Russen ganz ungewöhnten Märsche im Hochgebirge, vielfach unzweckmässige Anordnungen, besonders aber die mangelhafte Vorbereitung der verschiedenen Gebirgsübergänge hatten die Disciplin der Armee tief gelockert und diese fast aufgelöst. Suwarow gibt sogar die Vorrückung nach St. Gallen auf und marschiert, um jedem Zusammenstosse auszuweichen, über den Panixer-Pass ins Rhein-Thal zurück. Die Armee kommt, durch die Märsche allein fast aufgerieben, am 10. October bei Chur an, von wo sie am rechten Rhein-Ufer über Feldkirch nach Bregenz abrückt.”