Mindenekelött figyelemreméltó, hogy Károly főherceg, amint a haditanácstól szabad kezet nyert, nyomban támadólag lépett fel, bár jóval kevesebb embere volt, mint ellenfelének, Massenának, aki túlereje dacára jobbnak látta az összeütközés elől kitérni és az erős zürichi állásba visszahúzódni. A tettvágyó Károly főherceg ennek az erős állásnak is nekimegy, de eredményt nem tud elérni s így most már az orosz segítség beérkeztéig újból tétlenségbe merül.

Hogy Massenának mennyire imponálhatott a kiváló tetterejéről általánosan ismert osztrák főherceg, az legjobban abból tűnik ki, hogy annak zürichi kudarca után sem mert ellene ellentámadásba átmenni, hanem ő is jónak látta további erősbítések beérkezését bevárni. Ebből aztán a sveici hadiszíntéren is újabb harmadfélhavi tétlenség keletkezett mindkét hadakozó félnek nem valami nagy dicsőségére.

Az erősbítések beérkezte után mindkét fél majdnem egyszerre kezd mozgolódni, de nagyobbszabású dolgot egyik sem tud produkálni.

Károly főhercegnek a Közép-Rajnához történt elvonulása után Massenának egyszerre három ellenfele támadt, akik közös erővel akarták őt legyűrni, de most a francia hadvezér nagyon is megembereli magát és igen helyes elhatározással a két közelfekvő ellenséges csoport megtámadását és tönkretevését határozza el, még mielőtt a felette veszedelmes ellenfél hírében álló Szuvarov a tettek színhelyére beérkeznék. És ezt kiválóan helyes elhatározást a legszebb siker is koronázta.

Massena előkészületei és intézkedései a Limmat folyón való átkelésre és a támadás végrehajtására határozottan jóknak mondhatók. Szándéka az volt, hogy Korszakov csoportját Zürichnél körülfogja és, ha lehet, az ottani katlanban összeszorítja és tönkreteszi. E célból az együttvéve 18.000 embert számláló Mortier- és Klein-hadosztályokat a Limmat folyótól délre, Oudinót pedig 16.000 emberrel az említett folyótól északra az ellenség jobboldalába és hátába irányítja. És ha Oudinot nem kunktátoroskodik, hanem elszántan nekimegy az oroszok által eredetileg meg sem szállt Geiss Bergnek és a Züricher Bergnek, akkor Korszakovék aligha kerülték volna el a rájuk várakozó végzetes katasztrófát.

Korszakov is mindenesetre nagy hibát követett el, hogy oly sokáig habozott a visszavonulás megkezdésével; azt feltétlenül még az éj leple alatt kellett volna végrehajtania. Durasov elhatározása, hogy csoportjával erőltetett éjjeli menettel a bajba jutott sereg zömének támogatására siet, feltétlen elismerést és dicséretet érdemel. Majdnem kizárólag neki volt köszönhető, hogy a sereg visszavonulási útja Winterthur felé még egyáltalában igénybevehető volt.

Nagyon helyes volt Massena ama intézkedése is, hogy a Korszakov és Hotze-csoportot és ugyanazon a napon támadtatta meg. Ennek a két csoportnak a tönkretevése után Massena már bátran szállhatott szembe a nagyhírű és mindenki által respektált vasakaratú Szuvarovval, akit a másik két szövetséges csoport szerencsétlensége annyira kedvezőtlenül befolyásolt, hogy Massenának többé mit sem kellett tőle tartania. El is tűnt az az összes orosz csapatokkal együtt mint a hó a tavaszi napsugár hatása alatt.