Szeptember 25.-én amikor Lecourbe-tól Szuvarovnak a Szent-Gotthard felé való előnyomulásáról jelentést vesz, Massena nyomban még aznap Dietikonnál észrevétlenül hidat ver és átkel a Limmat folyón, hogy Korszakovot még a Szuvarovval való egyesülés előtt megtámadhassa. És Korszakov, a zürichi szoros előtt állva, elfogadta a csatát.

A zürichi második csata 1799 szeptember 5.-én.

XX/20. számú melléklet.

A csata napján Korszakov csapatjai közül 8 zászlóalj és 10 lovas század Durasov tábornok alatt Badennál, a Limmat, Reuss és Aar folyók összefolyása környékén, Markov tábornok 3 zászlóaljjal, 4 lovas századdal és 1 üteggel Dietikonnal szemben a Klosterfahr magaslaton állott; a többi orosz csapatok egyrésze Wallishofennél, a többiek magában Zürich városában és a sihlfeldi[1] táborában voltak elhelyezve. Számerejük együttvéve mintegy 26.000 embert tett ki.

A támadáshoz Massenának a Lorges-, Mesnard-, Klein- és Mortier-hadosztályok mintegy 37.000 főnyi létszámmal állottak rendelkezésre. E csapatok szepember 24. esti helyzetét ugyancsak a XX/20. számú melléklet mutatja.

Szeptember 25.-én Massena a Lorges-hadosztállyal és a Mesnard-hadosztály felével a Limmat folyón Dietikonnál, a 24-ike éjjelén vert hídon, kora hajnalban átkelvén, Markov különítményét meglepően megtámadta, és embereinek nagyrészét elfogván, a Klosterfahr magaslatot heves küzdelem után megszállta.

Közben a Mortier-hadosztály Gorcsakov, a Klein-hadosztály pedig Korszakov állása ellen nyomult elő, míg a fél Mesnard-hadosztály – Durasov csapatainak távoltartása céljából – Oetwyl, Dälikon és Regensdorf helységeket szállta meg. A Mesnard-hadosztály másik felével és a Lorges-hadosztállyal Oudinot a Massenatól vett parancs szerint a Klosterfahr magaslatról Höngg helységen át a Geiss Berg felé nyomult előre, hogy a Winterthur felé vezető utat elvágja és a Zürichnél álló oroszokat oldalba és hátba fogja.

Korszakov, Oudinot előnyomulását csak tüntetésének vélvén, a balszárnyra sietett, ahol Gorcsakov igen nehéz küzdelmet folytatott a Mortier-hadosztállyal, amelyet Korszakov által harcba dobott új erősbítések segítségével erős küzdelem után újból az Ülti-Berg-re sikerült visszanyomni. De a most Alstettenből kibontakozó Klein-hadosztály erélyes fellépésével a szemben álló oroszokat Zürichbe dobja vissza, minek folytán Korszakov a Mortier nyomában előnyomuló Gorcsakov csapatjait is közelebb vonja Zürichhez, annál is inkább, mivel most már többé nem lehetett kétségben afelől, hogy Oudinot csapatja nemcsak tüntet, hanem komoly támadást szándékozik északkelet felől a város ellen intézni, aminek ellensúlyozására Korszakov hamarjában néhány zászlóaljat rendelt át a Limmat túlsó partjára s így valahogyan még sikerült megakadályozni, hogy Oudinot a Geiss Berg és Züricher Berg birtokába jusson.

Közben sötétedni kezdett és Korszakov az éj leple alatt csapatjait a Limmat jobbpartján fekvő városrészbe vitte át, sőt az éj folyamán Durasov a maga csoportjával kerülő utakon szintén eljutott a fősereg közelébe és Schwamendingen elfoglalása után a Geiss Berget szállotta meg. Ilyenformán a Winterthur felé vezető út félig-meddig mégis szabaddá vált és Korszakov 26.-án reggel megkezdte az elvonulást Zürichből, de ez már csak igen nagy veszteségek árán volt végrehajtható. 8000 főnyi veszteségen kívül Korszakov mintegy 100 ágyút számláló egész tüzérsége, poggyásza és hadipénztár a franciák kezébe került, akik mindössze 3000 embert vesztettek.[2]

Ugyane napon, szeptember 25.-én, Massenanak Soult által vezényelt jobbszárnycsoportja Utznachnál a Linth folyó mellett Molitor segítségével Hotze verte meg, ahol utóbbi el is esett.

Korszakov erre az oroszokat Schaffhausennél a Rajnán át, Petrás tábornok pedig az osztrákokat St. Gallenbe vezette.

[1] Lásd a XX/20. számú mellékletet.

[2] Woerl id. m. 95. „Am 26. Morgens galt es, unter dem französischen Geschützfeuer, das die Stadt Zürich völlig einhüllte, die Rückzugstrasse von Winterthur zu erobern. Korsakov stellte seine Infanterie an die Spitze, die Cavallerie folgte, das Geschütz und der übrige Train schloss den Zug. Die Infanterie warf mit bewundernswerther Tapferkeit Alles über den Haufen, was ihr im Wege war, die Strasse wurde geöffnet; allein die Mitte des gedrängten Zuges gerieht bald durch wiederholte Angriffe der Franzosen in Unordnung; die Cavallerie und Bagage wurde bis an die Thore von Zürich zurückgeworfen; in demselben Augenblick drangen von jenseits der Limmat Klein und Mortier in die Stadt; man schlug sich in den Strassen.”