Mindezek kedvezőtlen körülmények arra birták Bonapartét, hogy március 31.-én Károly főhercegnek a békealkudozások felvétele tárgyában írásbeli ajánlatot tegyen. A főherceg még aznap továbbította a levelet Bécsbe, ahol már különben március 29.-én elhatározták volt, hogy a hadiviszonyok felette kedvezőtlen alakulása folytán a Németalföldről való végérvényes lemondás árán hajlandók Franciaoszággal békét kötni. Most azonban, hogy Bonaparte tette az első lépést a kibékülésre, Károly főherceg utasítást nyert, hogy Bonaparte levelére elutasítólag válaszoljon, ami tényleg meg is történt. Közbevetőleg megemlítendő, hogy Bonaparte a tett ajánlat dacára a hadműveleteket nem szüntette be, hanem Massenát március 31.-én St.-Veitig tolta előre.

Az elutasító válasz közlése után Károly főherceg megtette az intézkedéseket, hogy a Gurk mentén a csatát elfogadja és e célból április 1.-én csapatjait az említett folyó mögött csatarendbe is állította. E napon Massena és Guyeux tovább előnyomulván, az osztrák állás előtt szálltak táborba és jobbra Ebersteinba, balra pedig Strasburgba erősebb különítményeket toltak előre.

Főleg ez a rendszabály gondolkozóba ejtette Károly főherceget s nehogy visszavonulási vonalától elvágassék, április 2-ikára a Neumarktra való visszavonulást rendelte el, melyet a csapatok még hajnalhasadta előtt kezdtek meg. Ime annyira jutottak már az osztrák főhadiszálláson! Végre valahára szeretnék döntésre juttatni a dolgot, de utolsó pillanatban, mielőtt az eszme testté válnék, a sok visszavonulást megszokott sereg újból kereket old; pedig ami a kölcsönös erőviszonyokat illeti, e tekintetben aligha lehetett Károly főhercegnek aggodalomra oka, mivel azok az eddigi hadműveletek folyamán teljesen kiegyenlítődtek, sőt talán számra nézve most már az osztrákok lehettek túlsúlyban s így sikerre való kilátással lehetett volna a mérkőzést megkísérelni.

Alig indult meg az osztrák sereg a Gurk mentén elfoglalt állásából, Massena az utóvéd viszonyban lefő Brady dandárra vetette magát és azt Friesach felé vetette vissza. Ezt hallván Károly főherceg, nehogy az einödi szorosban bennszoruljon, másrészt pedig, hogy Spork tüzérségi vonatának,[1] mely éppen Murauból Unzmarkt felé volt útban, a szabad elvonulást biztosítsa, Bonapartenak 4 órai fegyverszünetet ajánlt, amit ez az előzményekre való tekintettel természetesen visszautasított. Így aztán Spork tüzérségének elvonulása, valamint a többi csapatoknak az einödi szorosban való átkelése tényleg csak a legnagyobb megerőltetés mellett volt kivihető, miután Massena tőle telhetőleg szorította őket dél felől. A szorosban való harc alatt az osztrákok mintegy 800 embert vesztettek.

Miután a franciák Neumarktnál az üldözést beszüntették, Károly főherceg itt, legalább nagyjából rendeztette a meglehetősen felbomlott kötelékeket, minek megtörténte után a visszavonulást még aznap Unzmarktig hajtatta végre.

Bonaparte április 3.-án főhadiszállását Friesachba tette át, ahonnan a Villachnál hagyott Chabot-nak, nemkülönben Bernadottenak és és Duguanak parancsot küldött, hogy a sereg zöméhez a friesach–judenburgi úton, csatlakozzék; ugyanide útban volt már, mint később látni fogjuk, Joubert is Tirolból.

Békeajánlata el nem fogadtatván, Bonaparte e szerint minden lehetőt megtesz arra nézve, hogy a már majdnem feszítő erejük végső határát elért hadműveleteit sikerre való kilátással tovább folytathassa. Ezalatt Messena tovább folytatta üldöző menetét és április 3.-án déltájban Unzmarktnál megint csak Brady dandárára bukkant, mely ez alkalommal mintegy 900 embert vesztett.

Az osztrák főhadiszállás az említett napon a Kaim és Reuss hadosztályokkal Judenburgot érte el; Mercandinnak ellenben parancsa volt, hogy Brady felvétele céljából S. Georgennél foglaljon állást.

Április 4.-én az osztrák sereg zöme a főhadiszállással mindössze Knittelfeldig és környékéig vonult vissza. Az ismét utóvéd-szolgálatot teljesítő Bradyt e nap délutánján Massena Rothenthurmnál, közvetlenül Judenburg előtt támadta meg, anélkül, azonban, hogy ez alkalommal nagyobb kárt tehetett volna az osztrák csapatokban, sőt ezeknek ellenlökeme folytán a már elfoglalt Judenburgról is vissza kellett húzódnia.

Április 5.-én az osztrák sereg St. Michael–Leoben környékére vonult vissza, 6.-án pedig egyrészt Leoben–Bruck, másrészt a leoben–linzi útvonal mentén Trofayach–Vordernbergnél, nemkülönben a Liesing völgyében, Trabochnál összpontosult.

Ekkor végre a bécsi udvar is belátta, hogy a háborúnak további folytatása céltalan és csak hiábavaló vérontással járna, miért is gróf Bellegarde és Meerveldt tábornokokat a fegyverszünet és a béke föltételeinek megállapítása végett Károly főherceg főhadiszállására küldte, minek folytán a tárgyalások Bonaparteval nyomban meg is indultak. Ezek folyama alatt Massena április 7.-én még Leobenbe is bevonult, melyet Mitrowski utóvéde szó nélkül adott át a francia tábornoknak.

Ezzel a főseregek körletében a tulajdonképpeni hadműveletek befejeződtek; de meg kell még említenünk, hogy Pittoni Triest odahagyása után[2] Fiuméra húzódott vissza; előőrsei április 4.-én Lipánál megtámadtatván, Pittoni még tovább hátravonult és ez alkalommal a vele szemben álló Dagobert ezredessel 6 napi fegyverszünetet kötött. Ennek tartama alatt Za Koszom Kázmér vette át Pittonitól a parancsnokságot, aki április 12.-én újból Lipaig nyomult előre, 13.-án pedig a franciákat Ternovánál megtámadván, Adelsbergig üldöztette, ő pedig 14.-én ünnepélyesen Triestbe vonult be, ahol a már 7.-én Judenburgban kötött fegyverszünet értésére esett.

[1] Lásd a 123.oldalon

[2] Lásd a 118. oldalon.