Ausztria: A Rajna mellől az olasz hadiszínhelyre irányított erősbítések megérkeztéig védőleges magatartás, azután támadólagos fellépés azzal a célzattal, hogy Bonaparte Olaszországból kiszoríttassék; ennek folytán az ellenség nyomásához képest fokozatos visszavonulás az Isonzo mögé, a laibachi katlanba, esetleg a Dráváig. Tirol külön védelem tárgyát képezte.

Franciaország hadműveleti terve, 1796-hoz hasonlóan, újból a rajnai és olaszországi hadseregek együttműködésén alapult. Hochenak a Sambre-Maas hadsereggel Düsseldorfon és Frankhonon át a Neckar felé, Moreaunak pedig a Rajna-Mosel hadsereggel a Felső Rajnán és Svábhonon át a Lech felé kellett előnyomulnia; utóbbi Tirolon és Salzburgon át Bonaparteval volt az összeköttetést helyreállítandó, akinek parancsa volt, hogy a Juli Alpokon át Belső-Ausztriába nyomuljon be.

Csakhogy Bonaparte jobbnak látta, hogy a rajnai hadseregek közreműködését nem várva be, minden időveszteség nélkül saját maga kezdje meg a legrövidebb vonalon Karinthián és Stirián át Bécs felé a döntő offenzívát. Eközben baloldalát és hátát Tirol irányában egy erősebb seregrész által vélte biztosítandónak.