XX/9. számú melléklet.

a) Erőviszonyok. Hadászati felvonulás. Az 1796 március 2.-án az olaszországi hadsereg főparancsnokává kinevezett Bonaparte a hadiszíntérre érve, az ottani hadsereget hiányos, sőt mondhatni siralmas állapotban találta. A nagyfokú pénzhiány miatt a csapatok felszerelése és élelmezése a lehető legrosszabb lábon állott[1] s ennek következményeként azok szelleme is sok kívánni valót mutatott fel.

Bonaparte a legnagyobb eréllyel látott hozzá, hogy a hadászati felvonulás színhelyét kellően berendezve, hadseregét a legszükségesebbekkel ellássa, újra szervezze és fegyelmezze. Az 1796. év elején az olaszországi francia hadsereg következőleg állott: a) A Rivierában: Laharpe 8000 főnyi hadosztálya Voltrinál; Massena 9000 emberrel Savona-nál; Augereau 8000 fővel Albenga-nál és Serrurier 7000 emberrel a Tanaro forrásvidéken, Garessiotól délnyugatra. A Liguri Apenninek gerince francia előőrsök által volt megszállva, a északi lejten azonban már szárd és osztrák csapatok állottak. b) A Tengeri Alpokban: a Col di Tenda és Col de Cerise átjáratoknál, Kellermann-nal az összeköttetést fenntartandó, Maquard és Garnier hadosztályai, összesen 7000 fő; c) Egy 4000 főnyi lovassági tartalék Nizza tájékán. d) Kellermann Alpesi hadserege, mintegy 15.000 ember, az alpesi átjárók védelmére a Kis Szent Bernát és a Col d'Argentières között kisebb csapatokra felosztva. e) Egy-egy tartalék-csoport, a kettő együttvéve szintén mintegy 15.000 fő, Savoyában és a Provence-ban. Bonaparte közvetlenül azonban csak a Rivierában elhelyezett csapatok fölött rendelkezett, amelyek létszáma mintegy 32.000 embert tett ki és amelyekhez mindössze 60 löveg volt beosztva.

A szövetségesek részéről az Aostai herceg 20.000 piemontival Turinnál Kellermann megfigyelésére, Colli 20.000 piemontival és osztrákkal Ceva és Mondovi között, Beaulieu pedig 30.000 osztrákkal Gavinál, Aquinál és Alessandriánál vonult fel. A szövetséges sereg tehát mintegy 70.000 embert számlált 148 löveggel s a kordon-rendszer elvei szerint majdnem 200 km. hosszú vonalon, számos apró különítményre szétforgácsolva állott fel. Az osztrák hadak állapota fegyelem, kiképzés és hadratermettség tekintetében elég jó volt, de ellátása a rossz élelmezési rendszer miatt nagyon gyenge lábon állott. A piemonti sereg fegyelme és kiképzése még a legelemibb követelményeknek sem felelt meg. A főparancsnokság kérdése sokáig vajúdott. A szárd király magának követelte a legfőbb vezetést, de ehhez Bécsben nem akartak hozzájárulni. Március elején aztán báró Beaulieu táborszernagyot nevezték ki az olaszországi osztrák hadsereg főparancsnokává, de viszont a piemonti sereget nem helyezték az ő parancsnoksága alá; neki és Collinak önállóan, de közös egyetértéssel kellett a hadműveleteket vezetniök.

b) Hadműveleti tervek. Bonaparte tábornok erősen összetartott főerejével a Carcare-n át Turin felé, az Apenninek és a Tengeri Alpok érintkezési pontján aránylag legmélyebben fekvő nyergen át vezető legrövidebb úton, az osztrák és a szárd sereg érintkezési pontja felé akart támadólag előnyomulni, hogy ilyenformán a két szövetséges sereget mindenekelőtt egymástól elválassza. Azután a hadműveletet, az osztrákok lekötve tartása mellett a szárdok ellen szándékozott folytatni, hogy őket fővárosuk fenyegetésével a szövetségtől való elszakadásra bírja s végül az osztrákok ellen akart fordulni, akiktől Lombardiát óhajtotta elfoglalni.

Beaulieu terve abból állott, hogy erős balszárnnyal a tengerpart mentén előnyomulva, mindenekelőtt Voltrit ejtse hatalmába; ha ez sikerül, akkor Argenteau-nak Montenotte-n át Savona felé kellett előretörnie s ott a főerővel egyesülnie; végül Colli-nak is meg kellett kezdenie támadólagos előnyomulását a Col di Tenda-n át, hogy ilyenformán a franciákat a Riviera-ból kiszorítva, a Var folyó mögé szorítsák vissza. Az egész művelet tehát egy, a balszárnyról kezdődő, lépcsőzetes és fokozatos támadólagos előnyomulás képét mutatta volna.

c) A hadműveletek lefolyása. Bonaparte tábornok, miután hadseregét, amennyire tőle tellett, gyorsan rendbehozta és katonáit – mint hajdan Hannibal – az olasz síkság gazdagságára való utalással a bátor és erélyes támadólagos fellépésre feltüzelte, április elején megkezdte serege összpontosítását a jobbszárny felé Savona irányában. A fentemlített előretörést 2 1/2 hadosztállyal szándékozott végrehajtani, mely művelet biztosítására Voltrinál a Laharpe-hadosztály mintegy felének meg kellett maradnia. A baloldal biztosítására s Colli seregcsoportjának lekötése céljából Serruier parancsot kapott, hogy Garessioból Cevan át támadólag nyomuljon előre.

Bonapartet azonban Beaulieu megelőzte a támadásban. Már április 9.-én megtudja Bonaparte, hogy erős osztrák erők előnyomulásban vannak Voltrinál álló jobbszárnya ellen s április 10.-én a 4000 emberrel itt álló Cervoni tábornokot tényleg tulnyomó erő támadja meg, mely elől a francia tábornoknak vissza kell húzódnia. Ugyan e napon Argenteau csapatjait Sassello-nál egyesítette. Ennek ellenére Bonaparte megmarad eredeti elhatározása mellett és április 10.-én, nem törődve a Voltri felől fenyegető veszéllyel, megkezdi előnyomulását Carcare felé és 11.-én, mely napon Beauileu Laharpe-ot még tovább visszanyomja, Bonaparte támadó seregcsoportjainak élei Montenotte és Millesimo előtt jelennek meg, mely helységeket osztrák előcsapatok tartották megszállva.[2]

Az erről szóló hírre Beaulieu, Argenteau vezette jobbszárnyát fenyegetve látván, lemond a maga támadásának folytatásáról, hogy döntő összeütközés előtt erejét Alessandriánál egyesítse, s aztán Aquin át ismét támadólag nyomuljon előre, ellenben Bonaparte április 12.-én tovább folytatja offenzíváját.[3] E napon ugyanis Laharpe Montenotte felé előnyomulván, ott Argentau egyik oszlopára bukkant, melyet Massena-val karöltve, 2000 főnyi veszteséggel visszavert. A következő napon a franciák Millesimo-ból is visszaűzték a szövetségeseket s a 600 osztrákkal és 300 piemonti katonával a Cossaria kastélyba visszahúzódott Provera szárd tábornokot körülfogván, megadásra kényszerítették.

Április 14.-én Bonaparte a Massena parancsnoksága alá helyezett 9000 emberrel a Degonál álló osztrákokat kettős átkarolással támadja meg s ez a támadás fényes eredménnyel jár, amennyiben a harci zajra néhány zászlóaljjal a harctérre siető Argenteau-t sikerült halomra dönteni, úgy hogy az osztrákok itt 6000 főnyi erejük majdnem felét elveszítik. Ámde az ütközetet követő éjjelen Degoban a franciák körében nagy rendetlenség kap lábra s a másnap, április 15.-én korán reggel odaérkező Vukassovich által, akit Argenteau Dego visszafoglalására utasított s aki e célból egész éjjel menetelt, megtámadtatván, hamarosan kidobatnak a helységből és Massena-nak és Bonaparte-nak, aki Laharpe hadosztályát magához vonta, csak a legnagyobb erőfeszítés árán sikerült a késő délutáni órákban Degot ismét visszafoglalni és Vukassovichot döntőleg megverni, aki 1700 halott és 18 löveg visszahagyásával volt kénytelen Aqui felé elmenekülni.[4]

Bonaparte abban a hiszemben, hogy nemcsak Argenteau seregcsoportját, hanem a Beaulieu alatt álló egész osztrák sereget verte meg, ennek követésére Aqui felé csak a Laharpe-hadosztályt hagyta meg, míg ő maga ereje többi részével Colli ellen fordult,[5] s miután a hadműveletek ezentúl a Po-sikságra terelődtek át, az eddig Nizza tájékán álló lovasságot is magához vonta.

Április 17.-én támadta meg Bonaparte a Ceva-nál álló Collit, még pedig úgy, hogy míg Augereau arcban támadt, Massena és Serrurier a szárdok oldalai ellen nyomultak előre. Colli nem sokáig állta a harcot és nehogy Turintól teljesen elvágassék, még idejekorán megkezdte visszavonulását Mondovi felé, ahol újból ellenállást kisérelt meg. Azonban 22.-én ismét megveretvén, véglegesen visszavonult Turin felé, hogy az ott álló Aostad-seregcsoporttal egyesüljön. Bonaparte a seregében lábrakapott rendetlenségre és fegyelmezetlenségre való tekintettel,[6] egyelőre csak Fossanoig követte a visszavonuló szárdokat, de egyúttal a Maquard- és Garnier-hadosztályokat Cuneoba rendelte, hogy a továbbiakban egyidejűleg délről és nyugatról gyakorolhasson nyomást a szárdokra. Erre azonban már nem került a dolog, mert a turini udvar az eddigi események hatása alatt elfogadta Colli tábornoknak fegyverszünet megkötésére vonatkozó javaslatát, amelynek további eredményeként április 28.-án a turini udvar és Bonaparte között Cherasco-ban egyezmény jött létre, amelynek értelmében Cuneo, Tortona és Alessandria a franciáknak adatott át, akik egyúttal a Piemonton való átvonulás jogát is kikötötték maguknak, mint nemkülönben Savoyának és Nizzának Franciaországgal való végleges egyesítését. Az egyezmény egyik pontjában Bonaparte még azt is kikötötte, hogy a valenzai Po-híd le nem rombolható. Ez Beaulieu félrevezetése céljából történt, aki az egyezmény tartalmáról tudomást szerezve, Valenza, vagyis a Lomellina felé várta Bonaparte további támadólagos előnyomulását, miért is itt, Lomello tájékán egyesítette haderejét, hogy túlerővel rávethesse magát a nézete szerint Valenza-nál a Po-n átkelő franciákra.

[1] Tansegédlet a bécsi cs. és kir. hadiiskola számára, Der Feldzug 1796 in Italien, 11: „Es herrschte Mangel an Bargeld, Assignaten wertlos, daher keine Ankäufe möglich: Mangel an Transportmitteln; unzureichende Verpflegung (Briefe Augereaus: „Ich bin mager wie ein Hering.” Truppen häufig nur Öl und Brot. „Urteilen Sie danach, ob man alle Tage exerzieren kann, wenn man nichts im Leibe hat.”) Ausrüstung elend: viele Mannschaften barfuss, ohne Kopfbedeckung, viele ohne Waffen, Plünderungen an der Tagesordnung, untergraben die Disziplin . . . Die grösste Schwierigkeit bot die Ergänzung des Pferdestandes; bei Beginn der Operationen gab es noch unberittene Generale!”

[2] Horsetzky id. m. 29: „Während Beaulieu am 11. Laharpe noch weiter zurückdrängt, langt Bonaparte vor den österreichischen Posten bei Montenotte und Millesimo an. Die entscheidende Krise ist eingetreten. – Der Schwächere der weniger Concentrirte, der weniger Entschlossene, Beaulieu der nur einen Theil seines linken Flügels zur Hand hat und den rechten – Argenteau – bedroht sieht, gibt den weiteren Angriff auf, um sich mit den anderen Kräften bei Alessandria zu vereinen. Bonaparte dagegen schritt am 12. zum Angriff auf die schwachen Posten der Oesterreicher.”

[3] Tansegédlet a bécsi hadiiskola számára, id. m. 19.: „Bonaparte erkennt, dass Gegner in mehreren Gruppen geteilt – Kräfte verzettelt; er entschliesst sich die nächsterreichbare Gruppe bei Montenotte mit Ueberlegenheit anzugreifen. War es gelungen, die Österreicher in ihrer Zersplitterung zu schlagen und abzudrängen, so konnte man sich dann gegen die Piemontesen wenden. Dieser Entschluss wird mit ungewönlicher Raschheit, Sicherheit und Energie in die Tat umgesetzt.”

[4] Bécsi hadiiskolai id. tansegédlet, 23: „Am 14. in der Nacht herrscht bei den (französischen) Truppen nächts Dego arge Unordnung; Truppen durcheinander gekommen, niemand denkt daran, sie zu ordnen; kein Sicherungsdienst; Mannschaften zerstreuen sich um Lebensmittel aufzutreiben. Am 15. April wird Massena bei Tagesanbruch (Regen, Nebel) überraschend von Vukassovich angegriffen und aus Dego geworfen, welch letzterer auf den Kanonendonner hin angeblich die ganze Nacht marschiert war. – Die bereits abmarschierten französischen Kräfte wurden zurückbeordert, aber erst am späten Nachmittage gelingt es den Franzosen trotz Überzahl Vukassovich aus Dego zu werfen. Österreicher verlieren 1700 Mann.”

[5] Bécsi hadiiskola id. tansegédlet, 20: „Bonaparte glaubte nich nur Argenteau, sondern die Hauptkraft der Österreicher überhaupt unter Beaulieu geschlagen zu haben (falsche Meldung), er wollte sich daher mit seiner Hauptkraft ohne Zeitverlust gegen die Piemontesen wenden.”

[6] Bécsi hadiiskolai id. tansegédlet, 26: „Die Franzosen waren am 22. April hinter dem Ellero stehen geblieben. (Erschöpfung, mangelnde Verpflegung, regellose Requisition, Plünderung, Undisziplin.) Der Soldat, ohne Brot, hat sich so fürchterliche Ausschreitungen zuschulden kommen lassen, dass man erröten muss ein Mensch zu sein. Ich werde die Ordnung herstellen, oder aufhören, diese Briganten zu kommandieren.” (Bonaparte an das Direktorium. Die Armee nicht operationsfähig. Auch Bonaparte selbst erschöpft.)