1796-ban két hadiszínhelyen, a németországin és olaszországin folyt a mérkőzés. A franciák részén a direktórium Carnot ajánlatára mindkét hadiszínhelyen támadólagos fellépésre határozta el magát, annál is inkább, mivel az ellenséges területre való behatolás nemcsak erkölcsi, hanem anyagi előnyöket is helyzett kilátásba, amennyiben ilyenformán a seregek eltartása ellenséges területen nagyrészt az ellenség rovására történhetett meg. A direktórium mindkét hadiszínhelyen két-két hadsereget állított fel. Az északi hadiszíntéren felvonult, Jourdan és Moreau parancsnoksága alá helyezett hadseregnek az volt a feladata, hogy az osztrákokat a Rajna mellől visszaszorítván, Németországba törjenek be; Kellermann-nak az Alpesi sereggel és Bonaparte-nak az Olasz sereggel a Lombardiát kellett elfoglalniok s aztán, ha lehetséges, Tirolon át előnyomulva, a németországi hadiszíntéren működő seregekkel kellett Bécs felé az összeköttetést keresni. A főszerepet a számra nézve sokkal erősebb németországi hadseregeknek szánták, míg az olaszországi hadiszínteret alárendeltebb jelentőségűnek tartották.

Hasonló volt a felfogás az ellenfél részén is, amennyiben Ausztria ugyan szintén mindkét hadiszínhelyen támadólag akart fellépni, de a fősúlyt ugyancsak a németországi hadiszíntérre helyezte. Itt Károly főherceg és Wurmser tábornagy seregeinek a Pfalzban és Strassburg ellen, az olaszországi hadiszínhelyen pedig Colli piemonti és Beaulieu osztrák seregével a Rivierában szándékoztak támadólag előnyomulni, hogy a franciákat a Var folyó mögé szorítsák vissza.