Csakhogy Bonaparte már április 30.-án seregét Voghera, Tortona és Alessandria között egyesítvén, nem a Lomellinába, hanem ügyesen és titokban mesterileg végrehajtott oldalmenettel Piacenzaba indult, hogy itt a Po folyón átkelve, Beaulieu visszavonulási vonalát elvágja. Elvonulásának leplezése céljából Valenza és Casale felé csak megfelelő erejű és összetételű, de komolyan tüntető különítményeket rendelt ki.

Bonaparte elővéde május 5.-én indult el Voghera-ból és 7.-én Piacenza-ba érve, nyomban megkezdte a Po-n való átkelést és még aznap megtámadja és visszaveti Fombionál a Beaulieu által odaküldött és már 6.-án odaérkezett Liptay tábornok különítményét, mire aztán a Po folyón az egész francia sereg akadálytalanul átkelt.

Liptay vereségének hirére Beaulieu felhagy ama eredeti szándékával, hogy Fombio-nál egész erejével ellenáll Bonaparte további előnyomulásának s ehelyett Lodinál az Adda mögé vonul, utóbb említett helyen csak egy erős utóvédet hagyván hátra.

Bonaparte a Po folyón való átkeléssel május 9.-én elkészülvén, május 10.-én megtámadja a Lodi melletti Adda hidat védő Sebottendorf osztrák utóvédet s ez alkalommal ő maga zászlóval kezében vezette át a hídon a rohamoszlopot. Erre Beaulieu egész seregével Cremona és Mantua felé vonulván, a Mincio mögé húzódott vissza.

Bonaparte egyelőre futni hagyta az osztrákokat, míg ő maga seregével május 15.-én ünnepélyesen bevonult Milanoba, ahol a köztársasági érzelmű lakosság többsége újongással fogadta. Ilyenformán az osztrák csapatok által elhagyott Lombardia könnyen és símán meghódolt a francia köztársaságnak.