Dumouriez elintézése után Coburg herceg mintegy 70.000 főnyi seregével folytatta előnyomulását s április elején Mons-ig ért. Ugyanekkor a jobbszárnyon, Lille-lel szemben, az Orániai herceg és York vonult fel az 50.000 főt számláló angol-hollandi sereggel, a balszárnyon Namur–Cineynél pedig Beaulieu 20.000 főnyi osztrák seregcsoportja. A mindössze mintegy 40.000 főt számláló és eredményes hadműködésre egyhamar alig képes francia hadsereg, most már Dampierre parancsnoksága alatt, Valenciennes tájékán állott.[1]

Hadműveleti tervek. Coburg herceg a Páris felé szándékolt előnyomulásra magának a methodikus hadviselési mód elvei szerint alapot teremtendő mindenekelőtt, Condé, Valenciennes, le Quesnoy, Landrécies és Maubeuge elfoglalását tartotta szükségesnek, mely műveletek a két szárnycsoport által voltak biztosítandók.

A teljesen kimerült franciák egyelőre tisztán védelmileg szándékoztak viselkedni, mi mellett azonban a szövetségesek előnyomulását a lehetőséghez képest késleltetni akarják, hogy aztán kellő számú erősbítések beérkezte után újból támadásba menjenek át.

A hadműveletek lefolyása. Április közepén Coburg megkezdi Condé ostromát és április 30.-án és május 8.-án sikerrel veri vissza a franciáknak egyébként elég gyenge fölmentő kísérleteit.

További erősbítések beérkezte után május közepén Coburg támadólag lép fel a vele szemben álló franciák ellen, hogy tervéhez képest Valenciennes ostromához is hozzáfoghasson. A támadást május 23.-án Famars-nál hajtotta végre, minek folytán az ellenség táborait elhagyja s így Coburg nyugodtan hozzáfoghat Valenciennes ostromához. Végre július 10.-én Condé, 28.-án pedig Valenciennes is megadja magát.

Ezek után Coburg újra megtámadja a franciákat s miután őket Cambrai és Arras felé visszaszorította, le Quesnoy-t záratja körül Clerfait által.

Most aztán Anglia Dünkirchen körülzárását és meghódítását is követeli. Ezért York, a főseregtől elválva, Tournai és Courtrai-n át Dünkirchen alá menetel s augusztus végén hozzáfog annak körülzárásához.[2]

Ezek a mellékhadműveletek a szövetséges hadakat egészen szeptemberig foglalkoztatták, ami alkalmat adott a franciáknak, hogy újabb eredményes küzdelmekre felkészüljenek.

[1] Lásd a XX/3. számú mellékletet.

[2] Adolf von Horsetzky, Kriegsgeschichtliche Uebersicht der wichtigsten Feldzüge der letzten 100 Jahre.