A francia forradalom Németországot a régi ziláltságában találta és a Franciaországban érvényre jutott eszmék a Rajna mentén fekvő német tartmányokban szintén elterjedtek, olyannyira, hogy némely fejedelem ellenszenvet érzett aziránt, hogy a Franciaország ellen viselendő háború alkalmából egész nyiltan Ausztria pártjára álljon.

A campoformioi béke után egy Rastattban tartandó kongresszusnak egyszersmind a Németország és Franciaország közötti béke föltételeit is meg kellett volna állapítania, a tárgyalások azonban, a német fejedelmek engedékenysége dacára, nem vezettek eredményre és a második koalíciós háború kitörése a tárgyalásokat végkép megakasztotta.

A lunévillei békekötés folytán Németország területe összébb szorult és a Rajna balpartját végérvényesen átengedte Franciaországnak. Az ezáltal megrövidített birodalmi fejedelmek a Regensburgben 1803 február 25.-én tartott birodalmi követségi főbékekötésen nyertek kárpótlást. Ez alkalommal, főleg számos püspöki javadalom szekularizációja és a német birodalmi rendnek függővé tétele által, Poroszország, Bajorország, Württemberg és Hessen-Darmstadt jelentékeny területnagyobbodásban részesültek, miáltal egyszersmind a közvetlen birodalmi tagok száma is jelentékenyen csökkent.

Németországnak szétdarabolása Napoleonnak szabad kezet adott, hogy egyes német fejedelmeket magához láncoljon, Ausztria ellen 1805-ben kivívott sikerei pedig jó alkalmul szolgáltak, hogy Németország legnagyobb része fölött főlényt nyerjen. Ő alkotta a rajnai szövetséget, melyben az ő fennhatósága alatt Közép- és Dél-Németország 16 fejedelme egyesült oly kötelezettséggel, hogy őt sereggel segélyezik, minek ellenértéke fejében azok területnagyobbítást és rangemelést, vagy arra legalább is kilátást nyertek.

A német fejedelmeknek Ausztriától és a birodalomtól való elszakadása 1806 augusztus 6.-án arra birta II. Ferenc császárt, hogy a német császári méltóságot letegye, mely ténnyel a római-német császárság véget ért.

A szabadságharcok később a rajnai szövetség felosztását és végül a német birodalmi fejedelmek kontigenseinek a szövetségesek seregeihez való csatlakozását eredményezték.

A bécsi kongresszus Németországot szövetséges állam formájában újból helyreállította és a szövetséges tagok számát 38-ra szállította le; azonban megfelelő hatalomkörlettel felruházott központi hatalmat nem létesített, úgy hogy Németországnak politikai tehetetlensége még a német szövetség idején is tovább fenntartotta magát.