Amikor II. Frigyes halála után II. Frigyes Vilmos (1786–1797) lépett a trónra, utóbbi a porosz államot a legkedvezőbb helyzetben találta; pénzügye teljesen rendezett volt, seregét pedig felülmulhatatlannak tartották. II. Frigyes Vilmos nem tudta ezt a kedvező helyzetet fenntartani. Az állam erejét bénító körülmények következtek be, előkészítvén Poroszországnak az 1806-ban, alig 20 évvel II. Frigyes halála után bekövetkezett teljes összeomlását. A sok pénzt fölemésztő s amellett dicstelen 1787. évi holland háború jelöli az első lépést a lejtőn lefelé. A Franciaország elleni első koalicióban Poroszország nagy erővel és nagyfokú önérzettel lépett Ausztria pártjára. Ámde a kivált a poroszok hibája folytán igen gyengévé és lanyhává vált 1792. és 1793. évi hadviselés tönkretette a sereg fölényének nimbusát és úgy ez, mint nemkülönben Poroszországnak nemsokára bekövetkezett visszalépése a koalíciótól, nagyon ártott az állam politikai tekintélyének.

Poroszország részvétele Lengyelország második és harmadik felosztásában területi nagyobbodást, de belsőleg nem csekély nehézségeket is eredményezett.

II. Frigyes Vilmos utóda, III. Frigyes Vilmos (1797–1840) semmikép sem javított az állam helyzetén. Gyengeség be- és kifelé jellemzik első kormányéveit. Egyes reformokat megkezdtek ugyan, de azokat minden erély nélkül hajtották végre. A külpolitikában oly tanácsadók álltak a király mellett, akik a francia köztársaságnak Napoleon közbelépése folytán történt összeomlását örömmel üdvözölték és akik az utóbbitól való félelem miatt határozottan kerülték a vele való összeütközést; azt remélték ugyanis, hogy Napoleon becs- és hódításvágya a kifejezett porosz neutralitás előtt meghajolva, megállapodik és hogy Poroszország ilynemű magatartásából csakis előnyökre számíthat.

Poroszország Ausztriát Napoleon elleni küzdelmében úgyszólván alig támogatta és e tétovázó, gyenge magatartásának lett a gyümölcse az 1806. évi hadjárat, melyben Poroszország teljesen tönkrement. Tartományainak felét Napoleonnak kellett átadnia, a fennmaradó részt pedig csak a legnyomasztóbb feltételek, a hadsereg létszámának leszállítása, a várak francia erőkkel történt megszállása, a szárazföldi zárlat elrendelése s egyéb korlátozó feltételek elfogadása mellett tarthatta meg. Ez a nagy összeomlás a belpolitikában teljes rendszerváltozást idézett elő. Az állapotoknak javulását minden téren messzemenő reformok készítették elő, úgy hogy Poroszország már 6 év letelte után, újólag erősbödve, a legkiválóbb teljesítményekre vált képessé, ami lehetővé tette, hogy Ausztria és Oroszország pártjára állva, Napoleon a szabadságharcokban teljesen leveressék.

A bécsi kongresszuson létrejött megállapodások Poroszországnak jelentékeny területnagyobbodást és azonkívül Észak-Németországban a következő időszakokban igen fontossá vált politikai túlsúlyt biztosítottak.

A Napoleon ellen szerencsésen viselt 1815. évi hadjárat és abban a világhódító gyors leküzdése, ami elsősorban Poroszország érdeme volt, utóbbinak a Rajna mentén ismét igen jelentékeny területnagyobbodást eredményezett és egyszersmind annak tekintélyét és befolyását minden tekinetben erősen növelte.