A két évig váltakozó szerencsével folytatott küzdelem immár mindkét felet a békére hajlandóvá tette. Törökországot az 1789-ben szenvedett sorozatos kudarcok és a nagyfokú kimerülés, Ausztriát pedig az 1790. év tavaszára várható porosz-lengyel támadás valószínűsége tette készségessé a tárgyalások felvételére, amelyeket azonban a porta ép az utóbb említett külpolitikai konstelláció folytán tőle telhetőleg húzni-halasztani igyekezett.

A már halálosan beteg II. József császár haderejének valamivel több mint felét Laudon tábornagy főparancsnoksága alatt a jövő háborúban a porosz-lengyel hadiszíntérre szánta s így a törökök ellen mindössze 36 zászlóalj és 16 lovas osztály maradt rendelkezésre. 1790. február 20.-án II. József elköltözött az élők sorából[1] s utóda, II. Lipót, mindent elkövetett, hogy Poroszországgal megegyezést hozzon létre.

A megindult béketárgyalások ellenére a kisebb hadműveletek már a tél folyamán vették kezdetüket. Liptay alezredes a január 6-iki szerencsés negotini ütközet által elérte azt, hogy az ellenség a Krajnát hamarosan kiürítette. A Morava mentén a császáriak egy április 6-iki szerencsés ütközet után Aleksinácot szállották meg. Április 12.-én a császáriak Calafatunál leptek és vertek meg egy ellenséges csoportot, 16.-án pedig Orsova török őrsége adta meg magát. Május 13.-án Turnul Severin török védőrsége szenvedett vereséget. Ellenben Coburg herceg Gyurgyevonál, amelyet június 2-ika óta ostromolt, nem tudott boldogulni. Június 8.-án ugyanis a vár védőrsége egy sikerült kitörést hajtott végre, ami a herceget az ostrom felhagyására és a vár alól való eltávozásra késztette. Június 27.-én gróf Clairfayt táborszernagy, egy Calafatunál elsáncolt 7000 főnyi török csoportot támadt és vert meg, mely alkalommal az ellenség mintegy 2000 embert, 16 zászlót, 1 ágyút, egész táborfelszerelését és 5 csajkát vesztett, míg a császáriak vesztesége mindössze 88 emberre rúgott.

A horvát hadtest már szintén elég korán, április vége felé kezdte meg kisebb vállalatait, de ezek nagyobbára helyi jelentőségűek maradtak. Június 22.-én De Vins táborszernagy 4000 emberrel az erős és mintegy 1000 török által védett Cetin ostromához fogott hozzá. Miután a védőrség által július 1.-én megkísérelt kitörést és a július 11.-én végrehajtott fölmentő kísérletet idejekorán meghiúsítani sikerült, a császáriak végre július 20.-án rohammal bevették a várat.

Végre Poroszország közbenjárásával szeptember 23.-án Gyurgyevoban 9 hónapi fegyverszünet jött létre, melyet a Szisztovóban 1791 augusztus 21.-én megkötött végleges béke követett, melynek értelmében Ausztria Orsova kivételével összes hódításait Belgráddal együtt visszaadta a töröknek.

[1] II. József császárról Rónai Horváth, Magyar Hadi Krónika, II, 440. old. ezeket írja: „1790 február 20.-án meghalt József császár, a felvilágosodott és nagylelkű fejedelem, kinek azonban az volt a szerencsétlensége, hogy népeit akaratuk ellenére, erőszakos módon akarta boldogítani; e közben történeti jogaikat és alkotmányos szabadságukat lábbal taposván, végül megérte törekvései teljes kudarcát, s az általános forradalmat, mely Németalföldön máris kitört, Magyarországon pedig kitörőfélben volt, csak halála akadályozta meg.”