XIX/25. számú melléklet.

Ehhez a hadjárathoz az ellenfelek haderői következőleg vonultak fel: Daun a 75.500 főnyi császári és a 22.000 főnyi birodalmi sereggel Drezdánál az Elbe bal, Lacy (vagy Lasdy) 15.000 emberrel annak jobb partján, Loudon 50.000 emberrel Jägerndorfnál, Soltikov 84.000 orosszal a Visztula mentén, 10.000 svéd Pomerániának svéd részében, Broglie 80.000 franciával a Lahn bal partján, egy 30.000 főnyi francia hadtest pedig St. Germain alatt az alsó Rajna mentén.

Porosz részről Frigyes a 44.500 főnyi fősereggel Nossennél, egy különítménnyel az Elbe jobb partján, Henrik hercegnek 31.800 embere Sagannál, Fouquéi-nak 13.800 embere Landshutnál, Stutterheimnak 3000 embere a svédek ellenében s végül a Braunschweigi hercegnek 70.000 embere az alsó Rajna és a Weser között állott. E hadjárat elején ennélfogva a szövetségesek 366.500, a poroszok ellenben csak 163.100 embert állítottak talpra.

A Bécsben megállapított hadjárati terv szerint Daunnak a főerővel a porosz királyt Szászországban lekötnie kellett, míg Loudon táborszernagynak az oroszokkal egyetemben Sziléziát kellett meghódítania.

Május végéig az összes csoportoknál, nagyobbára a poroszok hátrányára, az úgynevezett kis háború járta, melyben kivált a magyar könnyű csapatok tűntek ki fürgeségükkel, vállalkozó szellemükkel és kíválóan bátor magatartásukkal.

A nagy hadműveleteket május végén Loudon nyitotta meg, aki Frankensteinig történt előretörése által a Landshutnál álló Fouquét a Boroszlóra való visszavonulásra késztette, mire Loudon június 7-én Glatzot zárta körül. Frigyes nem értett egyet Fouqué visszavonulásával s miután Loudon nem folytatta tovább előnyomulását, Fouquét újból Landshutra rendelte vissza, melyet közben Gaisruck császári altábornagy 7 zászlóaljjal és 10 lovas századdal megszállt, de Fouqué visszatérésének hírére ismét odahagyott.

Most aztán Loudon az izoláltan álló Fouqué megtámadását határozta el s Glatznál mindössze 7 zászlóaljat visszahagyván, a többi, 53 zászlóaljat, 72 lovas századot és 140 löveget kitevő és 38.000 embert számláló hadával nyomban útnak indult s június 23.-án hajnali 2 órakor a poroszokat a Bober mindkét oldalán meglepőleg körülfogta s reggel 6 órakor az egész Fouqué-hadtestet, kivéve annak 14 századból álló lovasságát, melynek 500 főnyi veszteség mellett az ellenséges gyűrűt áttörnie sikerült, megadásra kényszerítette. A fényes győzelem Loudonéknak 100 tisztjükbe és 2800 főnyi legénységükbe került, míg a poroszok foglyokban 263 tisztet és 8050 embert vesztettek; azonkívül 67 ágyú, 34 zászló és 2 lobogó került a győzők kezébe.

Landshut mellől Loudon Glatz alá tért vissza, amelynek ostromával Draskovich altábornagyot bízta meg. Glatzot d'Oo alezredes mindössze 5 zászlóaljjal védte. A vívóárkok július 20.-án megnyittatván, 25-ikéig már az ütegek is elkészültek. Az időközben szintén a vár alá érkezett Loudon 26-ikára megnyittatta az ellen a tüzet, sőt még ugyanaznap az egyik ékművet (Flesche) meg is rohamoztatta. Ez várakozáson felül jól sikerült s nemsokára ezután az előművek, majd a régi vár s végül az új vár is megadta magát. Ez alkalommal 112 porosz tiszt és 2900 ember került hadifogságba, a kézrekerült ágyúk száma pedig 278-at tett ki s mindez a császáriaknak mindössze 400 emberükbe került.

Most aztán Loudon Boroszlót akarta megvenni, micélból azt július 31.-én 38 zászlóaljjal és 46 lovas századdal az Odera mindkét partján körülfogta, azonban az oda segítségül siető Henrik herceg közeledésének hírére augusztus 3.-án jónak látta a már megkezdett ostromzárat abbahagyni. Utóbbi ugyanis Loudonnak a Posennél gyülekező oroszokkal való egyesülésétől tartván, Saganból Frankfurton át a Warthe felé az oroszok elé vonult, de amikor július 26.-án Boroszló veszedelméről, illetve Loudonnak odafelé megkezdett menetéről értesült, ő maga is nyomban odafelé vett irányt s augusztus 1.-én Glogaunál az Odera balpartjára kelvén át, sietve a császáriak által már bekerített Boroszló felé nyomult előre, honnan Loudon Kanthra húzódott vissza.

Loudon megmozdulása és Fouqué meghátrálása Szilézia sorsa miatt aggodalomba ejtette Frigyest, aki ennek folytán június 15.-én Meissennél az Elbe jobb partjára kelt át, amikor pedig Fouqué landshuti vereségéről értesült, a porosz király nyomban útnak indult Szilézia felé. Daun, Frigyesnek Szilézia felé történt elvonulásáról értesülvén, Reichenbergen át eléje kerülni igyekezett s midőn július 8.-án a Queiss menti Naumburgba ért, Frigyes meggondolta magát s nem akarván az egyesülendő egész császári sereggel, vagyis a Daun- és Loudon-csoporttal a küzdelmet egyszerre felvenni, egyet gondolt, gyors menetekben Drezda alá vonult vissza és nyomban hozzáfogott annak lövetéséhez. De ez viszont Daunt is a Drezdába való visszatérésre bírta, ahova Görlitzen és Bautzenen át előnyomulva, július 9.-én meg is érkezett s nyomban megtámadta a poroszok Elbe jobbparti állásait, akik 700 főnyi és 8 ágyúnyi veszteséggel a folyó balpartjára húzódtak vissza. Frigyesnek ekkor Drezdánál csak 44.000 embere, Daunnak ellenben 90.000 embere volt, de azért utóbbi mégsem tartotta tanácsosnak ellenfelével döntő csatát kezdeményezni, hanem július 22.-én és 27.-én csak elég jól sikerrel járt nagyobbszabású kitöréseket intéztetett az Elbe jobb partjáról Drezdán át a poroszok tüzérsége, valamint lő- és élelmiszer készletei és raktárai ellen. Ez és a Glatz elestéről szóló hír Frigyest július 29.-én Drezdának amúgy is kevés kilátást nyújtó ostromának abbahagyására és a Henrik herceggel leendő egyesülés céljából újból a Szilézia felé való elvonulásra bírta, ahova Bunzlau-n át gyors menetekben elindult. Daun Bautzen–Görlitz–Bunzlau-n át követte ellenfelét s augusztus 8.-án Goldbergben Loudonnal egyesült.

Itt Daun a Liegnitznél álló Frigyes megtámadását határozta el, még mielőtt Henrik herceget magához vonta. Augusztus 15.-én Loudon oly energikusan támadta meg a poroszok balszárnyát, hogy azt visszavetvén, annak egész tüzérségét elfoglalta. Ámde Daun és Lacy által kellően nem támogattatván, a poroszok heves ellentámadását már nem bírta kivédeni s érzékeny veszteségek mellett hátrálnia kellett. A megvert Loudon Wahlsstattra, Daun és Lacy pedig Striegaura vonult vissza. Frigyes nyugodtan hagyta őket elvonulni és seregével Neumarktra húzódott, hogy közelebb legyen Boroszlóhoz, illetve az ott levő Henrik herceg-csoporthoz.

A liegnitzi csatavesztés után Daun feladata az oroszokkal való egyesülés gondolatát s ahelyett Schweidnitz körülzárását határozta el, amihez augusztus 19.-én hozzá is fogott.

Ezek után Frigyes részéről a Boroszló–Landshut–Schweidnitz által határolt területen a hadmozdulatok egész sorozata nyilt meg, hogy Daunt és Loudont Szilézia elhagyására kényszerítse és hogy ennek megtörténte után az oroszok ellen szabad kezet nyerjen; a császáriak részéről ugyanazon területen végrehajtott hadmozdulatok célja ellenben az volt, hogy Sziléziában megmaradhassanak. Augusztus végén Frigyes a császáriak jobb oldalába iparkodott kerülni s miután ez nem sikerült, szeptember 11.-én Landshuton át azok baloldalára tört, de itt sem tudott célt érni, mert Loudon idejekorán útját állotta. Most aztán Frigyes szeptember 17.-én ismét a császáriak jobb szárny ellen próbált szerencsét, de ez sem vezetett eredményre, mire mindkét fél elsáncolta magát, s bár közvetlen közelben állottak egymással szemben, október 7-ikéig úgyszólván teljes tétlenségbe merültek.

A Sziléziában történt események alatt a császáriak által előbb 30.000, majd 40.000 emberrel támogatott birodalmi sereg Szászországot a Hülsen altábornagy alatt ott visszamaradt 12.000 főnyi poroszoktól tisztította meg s aztán Torgaut, valamint Wittenberget is megszállotta.

Közben a Posennél álló oroszok a Warthe mentén Berlin felé nyomultak előre és Fermor alatt egy hadtestet a porosz főváros megvételére rendeltek előre. Ennek támogatására Daun Lady altábornagy parancsnoksága alatt egy 18.000 főnyi hadat küldött ki, melynek lovassága október 7.-én, többi csapatjai pedig a következő napon érkeztek Berlin elé. Lacy és az oroszok részéről kiküldött Csernicsev tábornok október 9.-én meg is támadták Berlint, honnan a Württemberg herceg vezette porosz hadtestet a város elhagyására kényszerítvén, ezt alaposan megsarcolták, azonban a porosz király közeledésének hírére október 12.-én sietve odébb állottak, még pedig Lacy az Elbe mellé Torquara, Csernicsev az Odera melletti Frankfurtba, Fermor pedig Landsbergbe vonult, honnan a most már Butturlin tábornagy parancsnoksága alá helyezett orosz sereg november elején a Visztula mellé téli szállásokba vonult.

Frigyes az oroszok berlini előnyomulásának hírére nyomban fővárosának védelmére sietett. Daun, Loudont 40.000 emberrel Szilézia biztosítására visszahagyván, serege többi részével követte az elvonuló porosz királyt, aki fővárosát az ellenségtől már mentesnek találván, Wittenberg felé fordult s a birodalmi sereget annak elhagyására kényszerítvén, Roslaunál átkelt az Elbe folyón és Dessaunál foglalt állást. A poroszokat követő Daun, miután Torgaunál Lacyval egyesült, az Elbe balpartjára kelt át, míg Lacy a folyó jobb partján maradt, a birodalmi sereg pedig Lipcsére vonult vissza.

Frigyes most a Wittenbergnél rendelkezésére álló 50.000 emberrel és 320 löveggel Torgau felé nyomult előre, ahol a 64.000 ember és 360 löveg felett rendelkező Daunt november 3.-án megverte, aki erre november 8.-án Drezdára vonult, míg Frigyes Torgaut szállotta meg. Utóbbinak ezt követő kísérletei, hogy Daunt Szászországból kiszorítsa, nem sikerültek, mire a poroszok Meissennél, Daun serege Drezdánál, a birodalmi sereg pedig Saalfeld környékén vonult téli szállásokba. Ugyanezt cselekedte Loudon is Glatz környékén november havában.

A nyugati és északi hadiszínhelyeken mindkét fél csak kisebb és eredménytelen hadműveletek végrehajtásával elégedett meg.[1]

[1] Kriegs-Chronik Österreich-Ungarns, I, 109–112. – Breit, Az egyetemes hadtörténelem vázlata, I, 391–392.