XIX/12. b) és XIX/19. a) és b) számú melléklet.

A hadifogságba került Beverni herceg helyett a Boroszlónál megvert porosz sereg parancsnokságát Ziethen vette át, aki 8 zászlóaljat Boroszlóban visszahagyván, a többi, a nagy veszteségek és szökések folytán mintegy 21.000 főre leapadt seregmaradványokat november 28-ikáig Glogauba, majd ott az Odera balpartjára átkelve, a Szilézia felé már útban levő Frigyes elé vezette.

Utóbbi rossbachi győzelme után[1] serege zömével a Sziléziába való gyors előnyomulást elhatározván, 2000 embert Henrik herceg alatt a Saale mentén hagyott, Keithot pedig Chemnitzen át Csehország felé irányította, hogy a fősereg útjában álló Marschall és Hadik seregcsoportokat Beutzen környékéről eltérítse és az Érchegység biztosítására mindössze 1600 emberrel Freibergnél álló Loudont lekötve, a saját jobb oldalát biztosítsa. Ő maga a fennmaradó 18 zászlóaljat és 29 lovasszázadot számláló mintegy 14.000 emberrel november 13.-án, vagyis éppen Schweidnitz meghódolása napján[2] elindult Lipcse mellől és Torgau–Grossenhaynon át november 21.-én Bautzen elé ért, melynek környékéről a most már csak 12.000 ember, köztük 4000 lovas fölött rendelkező Marschall és Hadik Zittau, majd onnan Prága felé húzódtak vissza s így Frigyes menetét feltartóztatás nélkül folytatva, november 23.-án Görlitzet, 27.-én Liegnitzet, 28.-án pedig Parchwitzot érte el, ahol december 2.-án Ziethennel egyesülvén, itt újból 35.000 főnyi sereg fölött rendelkezett és nem soká törte fejét további szándékának és elhatározásának végleges megállapításán, mely egyszerűen abból állott, hogy a Boroszlónál álló császári sereget megtámadja és kiűzi Sziléziából.

Ezalatt Keith november 25.-én Sebastiansbergnél a cseh határt átlépve, Komotaun át Leitmeritz felé tört előre, miáltal nemcsak Loudont, hanem Marschallt is a Prága felé való visszavonulásra késztette, amelynek védelmére, abban a téves hiszemben, hogy a Keith által világgá kürtölt hiresztelések szerint maga Frigyes is annak megvételét tűzte ki céljául, messzemenő intézkedéseket tett.

Közben Lotharingiai Károly herceg Boroszlót november 29.-én hatalmába ejtvén, abban a hiszemben, hogy a hadjáratot fényes eredménnyel befejezte, előkészületeket tett csapatjainak téli szállásokba való elhelyezésére nézve. Ámde Frigyes megérkezése kellemetlenül felzavarta a császári fővezért nyugalmából, aki azonban felbátorítva eddigi sikerei által és azonkívül rendelkezésére álló túlerejében is bízva, nemcsak a csata elfogadását határozta el, hanem az óvatos Daun tanácsa ellenére, boroszlói erős védőállását odahagyva, Frigyes elé vezette seregét, mely december 4.-én a Nippern és Leuthen által jelölt vonal mögött a XIX/19. a) számú mellékleten látható módon három, illetve a jobb szárnyon négy harcvonalban táborba szállván, az egész éjszakát fegyverrel kézben töltötte. Egy 7 lovas ezredből és 2 horvát zászlóaljból álló elővéd-csoport gróf Nostitz altábornagy és Morócz tábornok parancsnoksága alatt a Borne-tól nyugatra fekvő magaslatokra volt előretolva. A 85 zászlóaljat és 125 lovas századot számláló sereg ereje, a mintegy 5000 főnyi könnyű csapatokat is beleszámítva, 65.000 emberből és 65 nehéz és 170 könnyű lövegből állott.

A porosz sereg e napon a balra előretolt lovassággal a Nieder-Stephansdorf és Neumarkttól keletre elterülő magaslatokat szállotta meg, a gyalogság és tüzérség zöme pedig Neumarktnál ütött tábort.[3] Este 8 órakor Frigyes Neumarktban egészen biztos hírt vett a császári seregnek eleinte kétkedéssel fogadott előnyomulásáról, miért is a király másnapra már hajnali 4 órára rendelte el az előnyomulás folytatását az ugyancsak a XIX/19. a) számú mellékleten látható csoportosításban.

A porosz sereg elővéde még hajnalhasadta előtt bukkant rá a Kadlautól délkeletre fekvő magaslatokon álló császári elővéd-csoportra, melyet Frigyes jóval erősebb elővédével nyomban megtámadtatott és hamarosan vissza is vert.

Az erről szóló hírre Lotharingiai Károly herceg serege első és második harcvonalát mintegy 1000–2000 lépésnyire előbbre rendelte, s annak arcvonala előtt tüzérségét 4 csoportban állásba helyezte. A tartalék-hadtest egyelőre a jobbszárny mögött maradt, Nádasdy pedig parancsot kapott, hogy a sereg baloldalának biztosítása céljából hadtestével a Sagschütz-öt környező magaslatokra vonuljon, ahol az kamóalakban visszavont balszárnnyal az említett mellékleten látható módon állott fel s egyúttal a Kiefern Berget eltorlaszoltatta.

Ezalatt a porosz király az ellenséges állás szemrevételezése céljából egy huszár-osztag fedezete alatt Borne-n át a Schön Bergre lovagolt előre, ahonnan pompásan áttekinthette a császáriak felállítását.[4] A szemrevétel eredményéhez képest Frigyes a Nádasdy-hadtest megtámadását határozta el, micélból seregét a Borne-től délre fekvő magaslatok által fedve Ketschhütz irányában előrevezetni szándékozott, hogy onnan, megfelelően visszavont, illetve hátrahagyott balszárnnyal a jobbszárnnyal délfelől támadja meg Nádasdyt. A hadsereg jobboldalát a Weistritz és annak cserjés-vizenyős mellékterepe fedezte.[5]

Borne magasságáig, mely helység a Gr. Heidau között az elővéd lovassága vonult fel, a porosz sereg keleti irányban folytatta előnyomulását és ott az élosztagok tüntetőleg úgy viselkedtek, mintha harchoz felvonulni akarnának, csakhamar azonban az egész sereg lekanyarodott dél felé. Lotharingiai Károly herceg és a kíséretében levő gróf Daun a Breslauer Berg-ről élénk figyelemmel kísérték a poroszoknak Borne felé irányuló előnyomulását és ottani magatartását, amiből a herceg, Daun ellenvetése ellenére azt a következtetést vonta le, hogy Frigyes a császári sereg jobb szárnyát szándékozik megtámadni s ezért nyomban parancsot adott a jobbszárnynak a tartalék hadtest által leendő meghosszabbítására, gróf Serbelloni lovassági tábornok pedig parancsnot vett, hogy a balszárny-lovasság legnagyobb részével az erősen veszélyeztetettnek hitt Lucchese-csoport támogatása céljából Guckerwitz tájékára vonuljon, ahova Daun is elindult.

Ezalatt a porosz sereg tovább folytatta déli irányban megkezdett előnyomulását és lassanként úgyszólván teljesen eltünt a Bornetól déli irányban húzódó magaslatok (Schleier B., Sophien B.) mögött. Ezt a császári fővezérek is észrevették, miből nyilvánvaló lett, hogy jobbszárnyuk már nincsen a megtámadtatás veszélyének kitéve, ellenben a poroszok jobbrahúzódását a főhadiszálláson tévesen arra magyarázták, hogy Frigyes alighanem gyengesége érzetében, a támadás gondolatát feladva, seregével vagy egyáltalában félrevonulni, vagy megkerülő mozdulata által a császáriakat erős állásukból kimanövrírozni szándékozik.[6]

Kevéssel déli 12 óra után Lobetinz magasságába érve, a porosz sereg Schriegwitz felé vett irányt s aztán a király parancsára a XIX/19. a) számú mellékleten látható módon megalkotta ferde harcvonalát s nyomban utána d. u. 1 óra tájban megkezdte Nádasdy balszárnyának megtámadását, hathatósan támogatva a Glanz Bergen és Juden Bergen felvonult ütegek hatásos tűze által.

Nádasdy hamarosan tisztába jött vele, hogy a poroszok támadása ellene irányul s erről ismételten jelentést küldött Lotharingiai Károlyhoz, tőle egyben segítséget is kérvén. Ámde utóbbi nem igen akart hitelt adni a Nádasdy jelentéseiben foglaltaknak s így végeredményben mindennemű ellenintézkedésével elkésett.[7]

A lépcsőzetesen jobbra előre előnyomuló porosz gyalogsági jobbszárny Wedel tábornok parancsnoksága alatt erős lendülettel rávetette magát a Kiefern Berget megszállva tartó 3 württembergi zászlóaljra és sikerült is azokat visszanyomnia, mire a Kaul Buschban előnyös oldalozó állásban levő többi császári zászlóaljak, bár őket ellenséges támadás egyáltalában nem érte, szintén megkezdték a visszavonulást. Ez az első siker 7 löveget juttatott a győzők kezébe.

Balszárny-gyalogságának erős küzdelmét látva, Nádasdy az eredetileg jobb szárnya mögé állított 43 lovas századát Klein-Gohlau felé vezette előre, hogy onnan erőteljes meglepő támadást intézzen Ziethen lovas csoportja ellen, mely nem tudott ugyan elég gyorsan féljobbra felfejlődni, s így Nádasdy támadása feltétlenül döntő sikert aratott volna, ha az előrelátó Frigyes által Ziethen támogatására rendelt Bevern gyalogdandár hatásos tüzelésével a császári lovasságot csakhamar visszavonulásra nem kényszeríti, mire az a Gohlauer Berg mögé húzódott vissza.[8]

Most aztán Wedel tábornok zászlóaljaival a Kirch Berg felé vesz irányt, ahova nemsokára a Glanz Bergen felvonult üteg is követi, míg a tőle balra lépcsőzetesen előnyomuló zászlóaljak egymás után Nádasdy jobbszárny-gyalogságának fedezetlenül maradt baloldalát támadják meg, minek folytán az zavarba és rendetlenségbe jutva, a Gohlauer Graben mögé húzódva, annak mentén Nádasdy parancsára újból ellenállást készül kifejteni, de a Glanz Bergről és a Juden Bergről a Kirch Bergre előrevont ütegek hatalmas tűze és a porosz gyalogság élénk gyalogsági tűzzel kapcsolatos erélyes támadása csakhamar megtöri a császáriak itteni ellenállását is.

A gyalogság előnyomulását támogatandó, Ziethen is előrevezette lovas csoportját, de ellenséges gyalogsági és lovassági ellenhatás folytán nemcsak hogy csak igen nehezen tudott előrejutni, hanem rendetlenségbe jutva, átmenetileg visszahúzódni is kényszerült. Végre azonban a porosz gyalogság, tüzérség és lovasság együttes megfeszítésének mégis sikerült Nádasdy hadtestét a Rathener Buschba visszaszorítani.

Most látta csak be Lotharingiai Károly herceg nagy és végzetes tévedését és egyelőre csak a szélső jobbszárnyon álló tartalék-hadtestnek, majd az összes többi csapatoknak is parancsot adott, hogy a Nádasdy-hadtest támogatása céljából Leuthen irányában délfelé kanyarodjanak le. Ámde az utóbb említett erősen megviselt hadtest már nem volt feltartóztatható s meglehetős rendetlenségben zúdult vissza a Weistritz mögé. A császári sereg többi része ügyesség és gyakorlottság hiányában csak nagy nehezen hajthatta végre az elrendelt délfelé való lekanyarodást és az új csatarendnek helyreállítását. A gyalogság zöme, erősen összezsúfolva, helyenként majdnem 100 embernyi mélységben a Leuthentől északra fekvő magaslatokon foglalt állást, de emellett a falu déli szegélyét is erősen megszállotta. A lovasság zöme gróf Lucchese lovassági tábornok alatt a jobbszárnyon kívül hátul, annak egy kisebb része Serbelloni lovassági tábornok alatt a balszárny mögött helyezkedett el, ahogyan az a XIX/19. b) számú mellékletből kivehető.[9] Ugyanez a melléklet mutatja a közben a poroszok részén kifejlődött helyzetet is. Frigyes király törzsével, erősen kitéve az ellenséges tűznek, a Radaxdorfer Goynál állott fel. Driesen altábornagy 50 lovas századdal a baloldal biztosítására, arccal keletnek, a Radaxdorftól és Lobetinztől nyugatra fekvő magaslatok mögött állott fel.

D. u. félnégy óra tájban a porosz gyalogság döntő támadásra indult Leuthen ellen, melynek szegélyén és belsejében jó hosszú ideig elkeseredett harcok dúltak. Végre nagy erőfeszítés árán sikerült a poroszoknak a keményen védett helységet bevenniök. De a feladat nehezebb része csak ezután következett, mert a helységtől északra fekvő magaslatokon még mindig túlerős ellenség állott, amelynek szívós ellenállásán d. u. félöt óra tájban a poroszok támadása fennakadt és a csata sorsa jó ideig kétségessé vált.

Amikor Lucchese lovassági tábornok a porosz gyalogsági balszárny előretörését Leuthen felé észrevette, elhagyta Gr. Heidau mellett elfoglalt fedett állását, hogy az előtte fekvő magaslatokon át balra felkanyarodva és a Butter Berg és Leuthen között előretörve, a védtelennek hitt porosz balszárny oldalába támadjon. Arról, hogy Radaxdorftól nyugatra Driesen lovas hadteste áll, minden valószínűség szerint nem volt tudomása, mert a déli irányban való messzebbmenő felderítést elmulasztotta. Driesen altábornagy ellenben a Sophien Bergről élénk figyelemmel kísérte a csata menetét és Lucchese előretörését észrevevén, azt ép abban a pillanatban támadta meg jobb oldalában és hátulról, amikor az a porosz balszárnyra rá akarta magát vetni. A meglepett császári lovashad egyideig vitézül ellenáll, de amikor nemsokára Württemberg Jenő herceg eltábornagy is megjelenik a küzdőtéren és lovas hadával szintén közbevág, a három oldalról körülfogott Lucchese-csoport csakhamar visszavettetik, miközben maga Lucchese is életét veszti.

Amikor a császári gyalogsági jobbszárny a saját és az azokat üldöző lovasokat maga felé indulni látja, soraiban pánik támad; egész zászlóaljak eldobják fegyvereiket és futva menekülnek az oltalmat nyujtó Weistritz felé. A megrendült jobbszárny példáját csakhamar a közép- és a balszárnyhad is követi. A rendetlenül visszaözönlő had üldözését Ziethen lovashadteste vette át, de azt a Weistritz mentén meg kellett szüntetnie, miután Nádasdy a folyó átjárókat Rathen és Deutsch-Lissa között erősen megszállva tartotta, ezáltal a visszavonulóknak a folyón való átkelést nagy mértékben megkönnyítvén.

Ezalatt Frigyes hamarjában rendezett gyalogságával is tovább nyomult előre és az est beálltával seregét Deutsch-Lissa–Krampitz vonaláig vezette előre s nahogy az ellenség a Weistritz mögött újból állást foglalhasson, még az est folyamán személyesen állott néhány zászlóalj élére és este 7 óra tájban sikerült is neki a lissai átjárót hatalmába ejteni.

A megvert császári sereg egész éjen át folytatta menekülésszerű visszavonulását a Lohe folyón át Boroszló felé; e visszavonulás fedezésében az Eszterházy Miklós- és a Batthyány gyalogezred nagy önfeláldozással működött közre.

A fényes győzelem a poroszoknak halottakban 59 tisztjükbe és 1116 emberükbe, sebesültekben 164 tisztbe és 5043 emberbe, összesen tehát 223 tisztjükbe és 6159 emberükbe került. A császáriak vesztesége 3000 halottra, 6–7000 sebesültre és 12.000 foglyul esettre rúgott. Azonkívül 46 zászló, 9 kisebb lobogó és 131 löveg került a győzők kezébe.

Boroszló mellől a császári sereg Schweidnitzon át sietve Csehországba, Königgrätz tájékára húzódott vissza, míg Frigyes már december 6.-án megszállotta a császáriak által odahagyott Boroszlót. Ezzel a hadjárat véget is ért. A császáriak a telet Csehországban töltötték, Frigyes serege Sziléziában maradt, Keith pedig, miután, mint fentebb láttuk, Loudont az Érchegység elhagyására, Marschallt pedig a Prágába való visszavonulásra kényszerítette, Chemnitz tájékán vonult téli szállásokba.

[1] Lásd a 178. oldalon.

[2] Lásd a 185. oldalon.

[3] Lásd a XIX/19. a) számú mellékletet.

[4] Ouvres de Frédéric le Grand, IV, 163: „On distinguait si bien de l'armée impériale, qu'on aurait pu la compter homme par homme.”

[5] Grosser Generalstab, Der siebenjährige Krieg. VI, 23: „Der Stoss sollte von Süden her mit dem rechten Flügel erfolgen, während der linke versagt blieb. Die eigene rechte Flanke deckte die Weistritz.”

[6] Grosser Generalstab, Der siebenjährige Krieg. VI, 25.

[7] Grosser Generalstab, Der siebenjährige Krieg. VI, 27: „Nádasdy hatte längst erkannt, dass der Angriff der Preussen sich gegen ihn richten werde. Meldung auf Meldung sandte er an den Prinzen Karl, immer dringender um Unterstützung bittend. Aber das Reserve Korps stand nun eine Meile von dem bedrohten Punkte entfernt auf dem rechten Flügel; zudem war der Prinz lange nicht geneigt, Nádasdys Meldungen Glauben zu schenken. Als er sich dann endlich antschloss, den gefährdeten linken Flügel zu verstärken, war es zu spät.”

[8] Grosser Generalstab, Der siebenjährige Krieg. VI, 28: „Nádasdys überraschendes Auftreten liess der Preussischen Kavallerie in dem ungünstigen Gelände keine Zeit, sich nach halbrechts zu entwickeln. Aber nun bewährte sich di weise Vorsicht des Königs, ihr hier als Flankenschutz Infanterie zugetheilt zu haben. Die 6 Bataillone richteten ein so vernichtendes Gewehr- und Kartätschfeuer auf die feindliche Reitermasse, dass sie von ihrem Beginnen abstehen und zurückgehen musste. Hierbei fiel Graf Nostitz an der Spitze seiner Chevaulegers, aus vierzehn Wunden blutend, in Gefangenschaft. Nádasdy sammelte seine zurückgehenden Geschwader hinter dem Gohlauer Berge.”

[9] Grosser Generalstab, Der siebenjährige Krieg. VI, 33: „Die Hauptmasse der Österreichischen Infanterie war auf die Höhen Nördlich des Dorfes Leuthen zusammengeströmt. Allein ihr war das verwickelte Manöver der grossen Schwenkung verhängnisvoll geworden, an dessen Stelle vielfach nur ein Zusammenschieben nach der Mitte zustande gekommen war. Auf viel zu engem Raume, unfähig sich zu entwickeln, standen die Regimenter zum Theil 100 Glieder tief hintereinander. Damit war die Ausnutzung der noch immer bestehenden Überlegenheit an Zahl unmöglich gemacht… Seitwärts und rückwärts des rechten Flügels der Infanterie hatte sich unter ihrem Schutze die Masse der Reiterei, mehr als 70 Schwadronen unter Luchese und Serbelloni, gedeckt durch den Schön Berg und die Höhe 141, versammelt.”