XIX/18. számú melléklet.

Schweidnitz eleste után Lotharingiai Károly herceg végre mégis elérkezettnek látta az időt, hogy a Beverni herceg Boroszlónál elsáncolt seregét, amellyel már majd három hete tétlenül állott szemben, megtámadja s ehhez képest Nádasdynak 1757 november 14.-én parancsot küldött, hogy a rendelkezésre álló hadát három csoportba osztva, azt 15.-én, 16.-án és 17.-én útnak indítsa Boroszló alá s ott Bettlern és Opperau között, tehát a fősereg jobb szárnyán kívül, kissé előretolva, táborba szálljon. Ennek megtörténte után november 20.-án a császári sereg ereje 97 zászlóaljat, 93 gránátos- és 141 lovas századot, állománya pedig a 11.000 főnyi könnyű csapatok betudásával 83.000 embert és 230 löveget tett ki; a nehéz lövegek száma 56 volt.

A Braunschweig-Beverni herceg boroszlói serege csak 40 1/2 zászlóaljat és 102 lovas századot számlált s létszáma mintegy 30.000 fő volt. A lövegek száma ismeretlen.

Eredetileg a porosz sereg zöme, a megerődített vonalon belül, amint az a XIX/18. számú mellékleten látható, két harcvonalban, arccal nyugatnak, Cosel és Klein Mochbern között foglalt állást. Ennek balszárnyához, azzal derékszöget képezve, Ziethen hadseregcsoportja arccal délnek állott fel.

Ezzel szemben a császári hadseregnek Lotharingiai Károly herceg vezette zöme ugyancsak két harcvonalban Herrnprotsch és Strachwitz között arccal nyugatnak, szélső jobbszárnya pedig kamóalakban kissé előretolva, Strachwitz és Kentschkau között helyezkedett el. Nádasdy seregcsoportja kissé előretolt viszonyban, Klettendorf felé szöget képezve, balszárnyhadával arccal északkeletnek, jobbszárnyhadával pedig arccal délkeletnek foglalt állást.

Lotharingiai Károly herceg november 22-ikére határozta el az ellenség megtámadását s erre vonatkozó intézkedését már november 20.-án azzal az utasítással küldte meg Nádasdynak, hogy az esetleges észrevételeit, ha lehet, figyelembevétel végett vele közölje. Ezen intézkedés szerint a herceg a Nádasdy-hadtesttel Gabitz, a középhaddal Klein-Mochbern, a balszárnyhaddal pedig Pilsnitz irányában szándékozott támadni, egyben arra törekedvén, hogy Ziethen hadtestét a Beverni hercegtől elvágja, vagyis hogy az ellenséges arcvonalat Klein-Mochbern irányában áttörje.[1]

November 22.-én a császári hadsereg már korán reggel megkezdte a kiadott intézkedés értelmében támadólagos előnyomulását, amit az egész vidéket elborító sűrű köd nagyon elősegített.

Amikor a Beverni herceg november 20.-án a Nádasdy-hadtest beérkezéséről értesült, hadseregének eredeti felállítását megváltoztatva, annak balszárnyát a XIX/18. számú mellékleten látható módon egészen Gabitz helységig terjesztette ki, amikor pedig november 22.-én a köd dacára a Nádasdy-hadtestnek a Lohe folyón való átkelése megállapítást nyert, a Beverni herceg parancsot adott Ziethennek, hogy 5 zászlóaljjal és 50 dragonyos és huszár századdal a Herdaintól délre fekvő magaslatokra vonuljon; a Gräbschen és Neudorf között keletkezett űr kitöltésére a Beverni herceg Driesen tábornok parancsnoksága alatt egy gyalog- és egy lovas dandárt rendelt ki. Gräbschen és Klein-Mochbern között a Penavaire lovas- és a Schultze gyaloghadosztályok, továbbá északra Maria Höfchen és Schmiedefeldnél Lestwitz hadosztálya állott fel. Ez a három hadosztály képezte a középhadat. Végül a jobb szárnyon Pilsnitznél a Brandes-hadosztály foglalt állást. Ez a legújabb felállítás, mely délig befejezést nyert, ugyancsak a XIX/18. számú mellékleten látható.

A császári hadseregnél a Lohe folyón való átkelést, mint már fentebb említettük, a Nádasdy-hadtest kezdte meg és annak megtörténte után felvonulását a folyó túlsó partján a XIX/18. számú mellékleten látható módon csakhamar végre is hajtotta anélkül, hogy azt az ellenség bármikép is megzavarta volna. Most aztán Nádasdy a sorgyalogság által megerősített Draskóczy horvát hadosztályt Woischwitz megszállására, Wolfersdorf tábornokot pedig 3 zászlóaljjal és 16 gránátos századdal az egy porosz zászlóalj által megszállt Kleinburg megvételére rendelte előre. A gránátosok a porosz zászlóaljat csakhamar visszavetették, mire a Beverni herceg az említett zászlóalj támogatására még egy másodikat küldött előre, miből Kleinburg birtokáért, mely ismételten gazdát cserélt, hosszantartó, igen heves küzdelem fejlődött ki, míg végre d. u. 4 órakor Ziethen még két zászlóaljat és jelentékeny számú dragonyos és huszár osztagokat rendelt ugyancsak Kleinburg felé előre. Ezek Wolfersdorf csoportját két oldalról megtámadván, nagy veszteséggel visszaverték, de a két porosz zászlóalj is 15 tisztet és több mint 300 embert vesztett.

Egyidejűleg Ziethen a Woischwitz megszállása után tovább Herdain irányában előnyomuló Draskóczy-csoportot is megtámadtatta és a horvátokat újból Woiswitzra nyomatta vissza.

Ezalatt Nádasdy hadtestének zömével Woiswitz–Krietern vonaláig előbbrenyomult, azonban döntő támadás végrehajtását már nem kísérelte meg. Hasonlóan viselkedett Ziethen is, aki, bár a főleg balszárnya és oldala miatt aggódó Beverni hercegtől parancsot kapott, hogy egész erejével támadólag lépjen fel, az arcvonala előtt fekvő árkokat hozván fel indokul, az elrendelt támadást nem hajtotta végre. Így aztán e szárnyon a csata eldöntéséig említésre méltó esemény többé nem történt.[2]

Nemsokára a Nádasdy-hadtest után az időközben a XIX/18. számú mellékleten látható módon Opperau–Gr. Mochbern–Neukirchen–Gr. és Kl. Masselwitz vonalában a gyalogsággal az első, a lovassággal a második vonalban felvonult császári sereg középhada, majd a Puebla altábornagy parancsnoksága alatt álló balszárnyhad is megkezdte a Lohe folyón való átkelést. Ennek biztosítására és támogatására Gross-Mochberntől északra három, egyenként 12 nehéz löveggel felszerelt üteg, Neukirchnél 10 nehéz lövegből és 4 mozsárból, Pilsnitznél pedig 8 nehéz lövegből és 4 mozsárból álló üteg állíttatott fel. Az átkeléshez Hartliebnél 3, Gräbschen és Kl. Mochbern irányában 5, Schmiedefeld irányában 3, összesen tehát a XIX/18. számú mellékleten is feltüntetett 11 híd veretett, melyek a porosz tüzérségnek egyébként nem valami hatásos tüzelése dacára, még a délelőtt folyamán el is készültek.

Délelőtt féltiz óra tájban a sűrű köd már annyira megritkult, hogy a császári tüzérség megkezdhette tüzelését, melyet a porosz ütegek nyomban viszonoztak. Ezeknek tüze ilyenformán megoszolván, a császáriak hídverése még könnyebben haladhatott előre. A Beverni herceg még mindig a balszárnyon tartózkodott, mert szentül meg volt győződve, hogy az ellenség főtámadása Ziethen ellen irányul, míg a császári főseregnek a köd fokozatos eloszlásával mindig jobban láthatóvá váló felvonulása csak tüntetés számba (Scheinmanöver) veendő. Ehhez képest Brandeis, Lestwitz és Schultze tábornokoknak az volt az utasításuk, hogy egyelőre csendesen viselkedjenek és ha az ellenséges fősereg mégis támadólag nyomulna előre, addig ne kezdjék meg a komolyabb tüzelést, amíg az ellenséges oszlopok egy része a Lohe folyón át nem kelt; akkor aztán ellentámadásba átmenve, igyekezzenek az ellenséget a Lohe folyóba belevetni.[3]

Déli félegy óra tájban Lotharingiai Károly herceg szurokfáklyák meggyujtása által jelt adatott a támadás megkezdésére. Elsőnek a Sprecher-, majd a tartalék-hadtest kelt át a folyón, melyhez aztán az Andlau- és Starhemberg-gyaloghadosztályok s végül a Luchesse-lovashadosztály csatlakoztak. Ennek a Gräbschen–Kl. Mochbernnel szemben felvonult csoportnak ereje 25 zászlóaljból, 35 gránátos századból és 30 lovas századból állott. A támadást a gránátosok kezdték meg d. u. 1 órakor. Schultze altábornagy meghagyásához híven gyalogságával ellentámadásba ment át, amelynek folyamán csakhamar halálos sebet kapott, mire csapatjai a túlerő elől megkezdték a visszavonulást. Amint ezt Penavaire altábornagy észrevette, ő is rohamra indult a császári gránátosok ellen, mely azonban szintén megtört az ellenség hatásos tüzelésén és ekközben Penavaire szintén halálosan megsebesült. Most aztán a Gräbscen tájékán tartózkodó Beverni herceg indult néhány összeszedett lovas századdal a császáriak ellen rohamra, de ez is hamar megtört a császáriak lövegtüzén és hatásos gyalogsági össztüzén. Ezzel a Gräbschen és Kl. Mochbern között álló poroszok ellenállása d. u. 2 óra tájban végkép megtört s a visszavonulókat Luchese nyomban üzőbe vette, azok soraiból 7 tisztet és mintegy 100 embert foglyul, 2 zászlót pedig zsákmányul ejtvén. Ilyenformán a poroszok vonala most már át volt törve, ami Lestwitz altábornagynak Maria-Höfchennél álló balszárnyára nagy veszélyt jelentett.

Közben Macquire és D'Arberg 10 zászlóaljjal, Stampach pedig 23 lovas századdal Schmiedefeldnél kelt át a Lohe folyón. Ez az átkelés a porosz tüzérség jobb hatása folytán kissé nehezebben és lassabban ment, úgy hogy d. u. 3 óra lett, mire a támadás kezdetét vehette. Ekkor Lestwitz altábornagy 10 zászlóaljával Schmiedefeldtől mindkét oldalt ellentámadásba ment át és sikerült is a császáriak előretörését megállítani. Ekkor azonban Wied 13 zászlóaljjal Klein-Mochbern felől Maria-Höfchenen át oldalba fogta Lestwitz balszárnyhadát minek folytán ennek az egész csoportnak szintén hátrálnia kellett. Hiába sietett ide a Beverni herceg néhány friss zászlóaljjal és egy lovas dandárral, minek folytán a császáriak további előnyomulása egyidőre megakadt ugyan, hanem azért a poroszok nemsokára Klein-Gandanig voltak kénytelenek visszavonulni s miután közben az éj sötétsége is beállt, a császáriak támadása is véget ért.

A Pilsnitznél álló porosz jobbszárny ellen báró Kheul táborszernagy veztett 21 zászlóaljat és 28 lovas századot támadásra. Itt már a Lohe folyón való átkelés tetemes veszteségeket okozott a császáriaknak, akik háromszor is megrohanták Pilsnitzet, de mindannyiszor eredmény nélkül. Már este félhat felé járt az idő és a poroszok még mindig erős állásaik birtokában voltak. Csak amikor a Lestwitz-csoport Kl. Gandaura volt kénytelen visszavonulni, vált a porosz jobbszárnycsoport állása is tarthatatlanná, kivált mivel időközben az Odera jobb partján működő Beck tábornok már Oswitz tájékát érte el. Ilyen körülmények között a porosz jobbszárnyhad is, állítólag felsőbb parancs nélkül megkezdte a visszavonulást.

Miután a császáriak az est beálltakor nemcsak további előnyomulásukat, hanem a harcot is beszüntették, a Beverni herceg arra az elhatározásra jutott, hogy az összes erők összefogása mellett éjjeli támadással a császáriakat újból a Lohe túlsó partjára veti vissza. Ámde a csapatok úgylátszik, felmondták a szolgálatot, mert a jobbszárny- és a középhad feltartóztatás nélkül Boroszlóra húzódtak vissza s így a Beverni herceg fenti elhatározását megváltoztatva, Boroszló megszállvatarása mellett az Odera jobb partjára való általános visszavonulást rendelte el.

Ilyenformán a császári sereg méltán hirdethette, hogy a boroszlói csatát megnyerte.

Az e napi küzdelem mindkét részről elég tekintélyes véráldozatot követelt. A császáriak vesztesége halottakban 44 tisztre és 649 emberre, sebesültekben 235 tisztre és 4464 emberre, eltüntekben pedig 5 tisztre és 454 emberre, összesen tehát 284 tisztre és 5567 emberre rúgott. A poroszok veszteségüket 150 tisztre és 6200 főnyi legénységre, továbbá 5 zászlóra és 29 lövegre teszik.

November 23.-án korán reggel a Beverni herceg kémszemlére indult, hogy az ellenség helyzetét szemügyre vegye s ez alkalommal portyázó magyar huszárok kezébe került. Általános különben a vélemény, hogy a herceg szándékosan adta meg magát az ellenség kezébe, hogy Frigyes haragja elől megmeneküljön.[4]

[1] Ez az intézkedés (eredetije a Nádasdy-levéltárban, Levelezések, B. 440. szám alatt), melyhez Nádasdy módosítást nem ajánlott, következőleg hangzott: „Hoch und Wohlgeborner Graf. Ungeachtet ich dem Herzog von Arenberg, dem Grafen O'Donnel und Graf Nostitz meine Gedanken über die bevorstehende Attaque schon eröffnet habe, um solche Euer Exellenz beyzubringen, so habe ich doch derselben schriftlich, und zwar folgender massen erinnern wollen: Morgen eine Stunde vor Tags werden die Grenadiers zu Fuss, dann die Carabiniers, und Grenadiers zu Pferd aufbrechen, und unter Commando des Feld-Marschall Leutnant von Sprecher zwischen Gross-Mochber und Operau sich formiren. – Alle Batterien werden noch die eingehende Nacht verfertigt worden. – Nun wäre meine Absicht Übermorgen, als der 22-te dieses, drey Attaquen gegen den Feind vorzunehmen. – Die erste mit Eurer Excellenz unterhabendem Corps gegen dasjenige feindliche Corps, welches sich heute auf der Anhöhe bey der Windmühle postirt hat. (Vagyis a Ziethen-hadtest ellen). – Die zweyte auf Klein-Mochber, wobey man suchen wird erst erwähntes Preussisches Corps von dem andern, welches (uns gegenüber sich befindet) abzuschneiden. – Die dritte gegen Pilsnitz; Und diese wären die drei Hapt Attaquen. – Ausser diesen wird man noch eine andere bey Neukirch machen, um den Feind dadurch zu amusiren. – Der General Baron von Beck wird zu gleicher Zeit mit einem Commando jenseits der Oder eine diversion zu achen suchen. – Mit dem Überrest der Armee gedenke ich morgen die neue Position zu nehmen, und weilen uns auf solche Art der Morgige Tag noch übrig bleibt, so werden Euer Excellenz mich obligiren, wann Sie mir dero Gutmeinung über obige Ideen eröfnen, um die etwa nutzlich findende Abänderung zeitlich veranstalten zu können. – Allenfalls Eure Excellenz noch eine mehrere Cavallerie nöthig zu haben glaubten, so würde ich dieselbe noch mit etwas Verstärken können. – Ich erwarte demnach dero Meinung über obiges je eher je besser zu erhalten. Verlasse mich im übrigen auf dero Kriegs-Erfahrenheit, kluge Vorkehrungen, und bekannte Tapferkeit, womit nebst ganz besonderer Consideration beharre: Hauptquartier Lissa, den 20-ten 9-bris 1757, Euer Excellenz dienstwilligster diener. Carl von Lothringen mp.”

[2] Grosser Generalstab, Der siebenjährige Krieg, IV, 197: „Angesichts der Verlängerung der Preussischen Front nach Osten gab Nádasdy den geplanten Angriff auf und liess sein Corps unter dem Schutze seiner leichten Truppen zwischen Krietern und Hartlieb in zwei Treffen aufmarschieren, den rechten Flügel an Oltaschin angelehnt. Zieten beschränkte sich auf eine wenig wirksame Beschiessung des Gegners durch Artillerie, und weil er in einigen Gräben ein Hinderniss für einen Angriff mit stärkeren Kräften sah, liess er nur durch Dragoner und Husaren einzelne Vorstösse gegen die feindlichen leichten Truppen machen… Bevern hatte von frühen Morgen an die Bewegungen Nádasdys aufmerksam verfolgt. Als er bei dessen Truppen Unordnung zu bemerken glaubte, liess er Zieten wiederholt zum Angriff auffordern, doch dieser meinte, aus den angeführten Gründen einen solchen auch jetzt nicht wagen zu dürfen… Nach dem bei Kleinburg erlittenen Misserfolg wagte Nádasdy… keinen Angriff mit seinen gesamten Kräften, auch als die Hauptarmee siegreich vordrang. Aber auch Zieten glaubte sich durch die Anwesenheit so bedeutender feindlicher Kräfte lahmgelegt, und so standen sich beide Theile auf diesem Flügel für den Rest des Tages unthätig gegenüber.”

[3] Grosser Generalstab, Der siebenjährige Krieg. IV, 200: „Der Herzog von Bevern blieb auch, nachdem gegen 1/2 10 Uhr das Artilleriefeuer auf der ganzen Linie begonnen hatte und bei weichendem Nebel der Aufmarsch der Hauptarmee erkennbar geworden war, beim Zietenschen Korps. Er war noch immer der Meinung, dass nur dieses angegriffen werde und der Aufmarsch des Feindes gegenüber seiner Front ein Scheinmanöver sei.”

[4] Lásd a 232. számú jegyzetet.