XIX/17. számú melléklet.

A jaueri szeptember 22-iki haditanács határozata folytán[2] Nádasdy a rendelkezésére bocsátott, lovas létszámban csökkentett s e helyett gyalogsággal jócskán megerősített, 48 zászlóaljat, 32 gránátos századot, 32 lovas századot kitevő, 29.182 gyalogost és 3937 lovast számláló rendes, továbbá 9295 gyalogos és 720 lovasított határőrre, vagyis összesen 43.134 főre rúgó hadtestnek már nála levő részeivel[3] szeptember 23.-án estig Striegauba ért s itt megtette intézkedéseit a megtámadandó vár megfigyelésére és beható felderítésére vonatkozólag. A hadtesthez beosztott csapatok azonban oly lassan gyülekeztek, hogy Nádasdy a vár komoly körülzárásához csak október 13.-án foghatott hozzá.

Schweidnitzot a sziléziai háborúkat megelőző időben csak egy erős kőfal vette körül. Amikor Frigyes Sziléziát elfoglalta, nyomban felismerte a hely kíváló fontosságát, mely várrá kiépítve egyrészt a birtokba vett Szilézia födözésénél játszott fontos szerepet, s másrészt a Csehországba való betörést is megkönnyítette. Ezért a király utasítása nyomán Seers hadmérnök-ezredes tervei szerint 1747-ben megkezdték a kiépítést és azt 1753-ban be is fejezték.

Seers mindenekelőtt a várost körülvevő körfalat mellvéddel látta el,[4] eléje árkot ásatott s az ebből nyert földből sikamot (glacis) építtetett. Ezután 5 új csillagsánc építéséhez fogtak hozzá, melyek mindegyike egy 12 láb magas falburkolattal s e fölött 24–30 láb magas mellvédekkel volt ellátva. A falburkolaton kívül falazott árok következett, melynek envenloppe-szerű escarpe-ja, de contra escarpja egyáltalában nem volt. Az árkon túl a födött út s végre a sikam következett. Az ostrom idején az árkok, a vizi erőd és a vizi redoute árkainak kivételével, teljesen szárazak voltak, mivel a munkába vett duzzasztó szerkezet még nem készült el. A csillagsáncok között lünettek (redoutok), vagyis kisebb önálló falazott árkokkal, födött úttal és sikammal ellátott bástyák voltak. A vár legnagyobb gyöngéje az volt, hogy az egyes művek nem voltak egymással összekötve és hogy a körülfekvő magaslatok a vár fölött uralkodtak.

A vár parancsnoka, Seers tábornok, a vár építője volt. A védőrség 9 zászlóaljból, 11 huszár- és 1 tüzérszázadból állott. Tüzérségi anyaggal, lőszerrel és élelmi készletekkel a vár bőven el volt látva, azonban tüzérekben hiányt szenvedett s ezt részint gyalogos katonákkal, részint polgári mesteremberekkel kellett pótolni.

A Nádasdy-hadtest megerősítésére rendelt württembergi segélyhad október 13.-án beérkezvén, Nádasdy a következő napon főhadiszállását és hadtestének zömét Striegau mellől a boroszló–schweidnitzi út mentére tolta el s főhadiszállását előbb Schönfeldre, majd Birkholzba tette át s egyidejüleg a minden irányból a vár felé vezető főbb közlekedési vonalaknak a vártól mintegy 10 km távolságra leendő elzárása iránt is intézkedett.[5] Így többek között a striegaui útat Vehla ezredes zárta el Jauernickra rendelt 1000 horvátjával; kelet felől a freiburgi úton Kunzendorfnál Pálffy tábornok állott fel 2 huszárezreddel; délnyugaton, a waldenburgi útat Krottendorf tábornok zárta el 4 zászlóaljjal; délkeleten, a reichenbachi úton Rhédey alezredes állott fel 1000 lovassal; s végre keleten a Peile patak mentén, Wilckau–Weitzenrodau és Nieder-Giersdorf között Draskovics tábornok állott 5 horvát zászlóaljjal.

Október 17.-én Drakovics tábornok 25 horvátot küldött ki a Bögen erődtől délre fekvő Neue Mühle megszállására. Erre a porosz várőrség az említett malmot tüzérségi tűzzel felgyújtotta, de a horvátok ennek ellenére megmaradtak annak környékén. Erre a várparancsnok Rebentisch tábornok parancsnoksága alatt 2 zászlóaljjal és 2 lovas századdal kitörést intéztetett; ezek a malmot körülfogták s a horvátokat hétnek kivételével elfogták s végül a malmot teljesen feldúlták.

Október 19.-én a császáriak fővezére, Lotharingiai Károly herceg értesíti Nádasdyt, hogy az eredetileg kilátásba helyezett 10.000 főnyi erősbítés immár teljes egészében rendelkezésére áll s hogy azt Ahrenberg herceg parancsnoksága alatt immár három csoportban útnak indította Schweidnitz felé. E csoportok elseje október 20.-án, másodika 21.-én érkezett be Nádasdy táborába.

Október 20.-án Rhédey alezredes 200 emberrel megszállotta Jakobsdorfot, ahonnan a porosz előőrsöket elűzte.[6]

Október 23.-án Nádasdy a várat a XIX/17. számú mellékleten látható módon még szorosabban és teljesen körülzárta. Ezt Lotharingiai Károly október 24.-én kelt levelével jóváhagyólag tudomásul veszi s egyszersmind tudatja, hogy a királynő Őfelsége a vár ostromát igen sürgeté.[7]

Október 26.-án este 6 órakor a Schönbrunn és Schweidnitz között fekvő téglavető megszállásával egyidejűleg a futó- és vívóárkok megnyitása is kezdetét vette (1–1). A földmunkához 700 munkást vezényeltek, akiknek födözetére 12 gránátos századot, 4 zászlóaljnyi gyalogságot és 4 dragonyos századot rendeltek ki. A védő csak későn vette észre a munkálatokat, hanem aztán azokat élénk tüzeléssel hátráltatni igyekezett.

Október 27.-én és 28.-án az előbb említett futóárok folytatása mellett Croischwitzból a Neu Mühle felé egy második vívóárok (2–2) kiásását kezdték meg, melynek mentén egy 66 löveg számára szóló 3 gátonynak és 8 mozsár számára szóló két ütegnek (3–3) építéséhez is hozzáfogtak.

Október 28.-án az előbbi kettő között egy Bögendorfból kiinduló harmadik vívóárok kiásához fogtak hozzá (4–4). A poroszok most már a várból folyton tüzeltek ugyan, de nagyobb hatást nem értek el.

Október 29.-én Seers tábornok a már 17.-én szétdúlt Neue Mühle-t fölrobbantatta. Miután a végrehajtó altiszt nem tért vissza azt hitték, hogy a robbantásnál az is életét vesztette, de utóbb kiderült, hogy az a császáriakhoz szökött át.[8] Az e napra következő éjjelen már az első párhuzam (5–5) is elkészült.

Október 30.-án hajnalban Seers tábornok Roebel ezredes által 400 önkéntessel, 1 zászlóaljjal és 2 huszár századdal a II. számú (jauernicki) erődből kirohanást intéztetett. A kirohanó csapatnak a gyalogsággal arcban, a lovassággal és némi gyalogsággal észak felől a párhuzam baloldala felé előnyomulva, sikerült a téglaégetőnél levő császáriakat meglepni és rendetlenségbe hozni, mire az ottani munkások nagy lármát csapva, szétszaladtak. Ez alkalmat adott Roebel ezredesnek, hogy a magával hozott 300 munkással az árkok nagy részét behányassa. A kirohanó csapat csak a császári gránátosok közeledésére tért vissza a várba, magával vivén Malza ezredest, 1 őrnagyot, 3 főtisztet és 221 embert mint hadifoglyot. A vállalat folyamán a poroszok 3 tisztet – ezek egyike volt Roebel ezredes súlyos sebesüléssel – és 71 főnyi legénységet, a császáriak pedig a fenti foglyokon kívül halottakban és sebesültekben 11 tisztet és 96 főnyi legénységet vesztettek.

Nádasdy az árkokban keletkezett károkat még 30-ika folyamán helyrehozatta s e napon elkészültek a Croischwitz mellett épült gátonyok is, úgy hogy a következő napon a várost már 10 ágyúból és 4 mozsárból lövetni lehetett, minek folytán a bögendorfi külvárosban és számos más helyen tűz keletkezett, melyet azonban a védők csakhamar eloltottak.

November 1.-én a császáriak tüzérsége oly jó sikerrel működött, hogy a IV. számú (Bögen-) erőd ágyúinak nagyobb részét elhallgattatnia sikerült s amikor d. u. 2 órakor egy nagy szénaraktár is kigyulladt, a mindjobban elhatalmasodó tűz az egész várost végpusztulással fenyegette. Szép tanubizonyságot tesz Nádasdy nemes gondolkozásmódja mellett, hogy mihelyt a pusztító tűzről értesült, nyomban beszüntette a lövegek tüzelését, hogy az ostromlottak a tüzet elfojthassák s így a várost a pusztulástól megmenthessék. Ennek ellenére az egész bögendorfi külváros a város egy jó részével együtt porrá égett. Nevezetes, hogy a várban levő szász csapatok a tűz által keletkezett zavart felhasználva, tisztjeikkel együtt átszöktek a császáriakhoz. E napon, estig a III. számú (Garten-) erőd ágyúinak legnagyobb része is le volt szerelve, míg a császáriak részén e napon már a III. számú (Garten-) erőddel szemben is megkezdték az ágyúütegek (6–6) beépítését.

November 3.-án Nádasdy a Sand-B. magaslaton két üteget állíttatott fel, hogy a megtámadott III. és IV. számú erődöket hátulról is tűz alá lehessen fogni. Ez a tűz azonban a nagy távolság miatt hatástalannak bizonyulván, az ott elhelyezett lövegeket ismét visszavonták.

A szászok szökdösése folytán Seers tábornok elrendelte Kletschkau falu kiürítését, melyet a császáriak az V. számú (Wasser-) erődből leadott heves ágyúzás ellenére nyomban megszállottak.

November 4.-én elkészült a bögendorfi patak mellett emelt új gátony (7–7), úgy hogy november 6-ikától kezdve a vár már 43 lövegből és 8 mozsárból volt lövethető. E napon d. e. 9 órakor ismét nagy tűz támadt a városban, melyet most már oltani sem lehetett, mivel Nádasdy a tüzelést, tekintettel arra, hogy küszöbön álló fölmentő kísérletről vett hírt, most már be nem szüntethette. November 7.-én a tűz még nagyobb kiterjedést nyert azáltal, hogy e napon a császáriak egyik bombája egy szalmakazlat gyújtott fel s azonkívül az egyik lőporraktár is légberöpült.

November 8.-án elkészült a második párhuzamos vívó-árok (8–8) és annak mentén több gátony is, úgy hogy most már összesen 56 löveg és 17 mozsár működött a várnak már amúgy is erősen megrongált művei ellen. Még fokozta a hatást, hogy november 9.-én a második párhuzam előtt épített gátony (9) lövegei is megkezdték a tüzelést, minek folytán a bögeni kapu és a fölötte levő torony néhány órán belül rommá lövetett.

Most már a védők tüzérsége szemlátomást alább hagyott tüzelésével, jeléül annak, hogy a nagy túlerővel szemben az egyenetlen harcot már nem igen bírja, sőt november 10-ikétől kezdve a várból már csak ritkán adtak le egy-egy ágyúlövést. Ezért is mivel a bögeni kapunál már meglehetősen nagy rés tátongott, Nádasdy november 10.-én d. u. 4 órakor Koch alezredes útján a vár parancsnokát megadásra szólította fel. Seers tábornok időt akarván nyerni, néhány napi fegyverszünetet kért, hogy ezalatt a Beverni hercegtől utasításokat kérhessen, azonban Nádasdy ezt a kérelmet megtagadta és tovább folytattatta tüzérsége által a tüzelést, egyben megtette intézkedéseit a roham előkészítésére is, mely munkálatok november 11.-én egészen titokban folytak.

A vívóárkok, illetve a második párhuzam és a vár között a távolság még elég nagy volt ugyan, de miután Nádasdy tudta, hogy a vár aknákkal is el van látva, sem a harmadik párhuzam építésébe belefogni, sem a réselő ütegeket előbbrevinni addig nem tartotta tanácsosnak, amíg ő ezt megelőzőleg aknaépítések és telepítések révén a közbeeső terület urává nem válik. Ámde ily hosszadalmas eljárásra már nem volt idő. Egyrészt a közeledő tél előhirnöke gyanánt már beköszöntött a fagy és a havazás s ami még ennél is fontosabb volt, szállingó hírek szerint a Rossbachnál fényes győzelmet aratott Frigyes közeli beérkezésével is kellett számolni. Nem volt tehát vesztegetni való idő s így Nádasdy az időelőtti roham végrehajtását is megkockázandónak vélte és arra a november 11-ikéről 12-ikére hajló éjjelt jelölte ki. A támadás a III. és IV. számú erőd és a közbeeső redoute ellen volt intézendő. A támadást mindegyik védőmű ellen 3–3 gránátos századnak kellett bevezetnie, melyek közül kettő-kettőnek arcban, egynek-egynek pedig a védőművek torkolata ellen kellett előnyomulnia. Az előreküldött gránátos századokat minden irányban egy-egy, tehát összesen 3 zászlóalj követte támogatás gyanánt s végül egy közös általános tartalék következett. A támogatásul kirendelt zászlóaljaknak a védőművek térközein át az erődök és a város között elterülő térre kellett előnyomulniok, hogy ezáltal a védőművek megsegítése a vár helyőrsége által lehetetlenné tétessék. A támadó oszlopok a még el nem pusztított árkokon való átkelhetés céljából bőven el voltak látva létrákkal; azonkívül mindegyikhez 1–1 hadmérnök-tiszt és 800 munkás volt beosztva a palliszádok eltávolítása és a szükségessé váló föld- és famunkálatok gyors elvégzése céljából. E munkás osztagok között aknászok is voltak, hogy az ellenséges aknákat ártalmatlanná tegyék. A komoly támadás elősegítése céljából a vár keleti frontja ellen horvát csapatoknak egyidejűleg tüntetőleg kellett előnyomulniok.

A támadás végrehajtását Rónai Horváth (Hadtört. Közlemények, 1890. évf., 689. old.) következőleg adja elő: „A rohamot Rummel százados kezdte meg a Daun-ezred gránátos századával, támogatva a Pálffy- és egy württembergi gránátos század, továbbá egy zászlóalj által, még pedig a közbeeső lünett (Garten-Redoute) ellen, míg ugyanez időben Rhédey alezredes, hasonló erővel a III. számú erődöt (Garten-Fort) támadta meg. Rummel százados lövés nélkül jutott a lünett birtokába s annak három ágyúját rögtön a visszavonuló őrség ellen fordítá;[9] Rhédey alezredes ellenben az erődöt védő Gablenz alezredesben méltó ellenfélre talált. A gránátos századok és az első zászlóalj már a sáncok alatt állottak, midőn a felrobbantott aknák a hátulsó két zászlóaljat szátrobbantották, s így Rhédey, ki a leghevesebb tűzben nyomult elő, a támogatástól meg volt fosztva. A rohamot azonban ennek dacára végrehajtotta s a III. számú erődöt, bár nagy veszteséggel, hatalmába ejtette.[10] – A IV. számú erőd (Bögen-Fort) ellen a támadást Schmidt őrnagynak kellett volna vezetnie; de miután ő mindjárt kezdetben megsebesült, a vezetést az Eszterházy-ezredhez tartozó Amadei ezredes vette át; a már-már visszahúzódó gránátosok élére állva, a rohamot Kiss őrnagy, a Batthyány-zászlóalj támogatása mellett végrehajtotta s az erőd parancsnokát, Königsegg századost, a várőrséggel, helyesebben mondva: az erődőrséggel együtt foglyul ejtette… Éjfél után 2 órakor mindhárom mű a császáriak kezében volt. Az erődöket azonnal megfelelő védőrség szállotta meg s az ágyúk a város felé fordíttattak; a roham támogatására előrevont zászlóaljak az erődök és a város közt foglaltak állást. Az élen levő csapatok megpróbálták ugyan a városba való behatolást is, de visszavettettek. A veszteség halottakban 6 tiszt és 52 legény, sebesültekben 26 tiszt és 365 legény, összesen 449 fő volt. – Másnap, november 12.-én Seers tábornok már reggel 4 órakor Nádasdyhoz küldött s két napi fegyverszünetet kért; de csak két órát kapott a halottak eltakarítására; Nádasdy figyelmeztette egyszersmind, hogy föl nem adás esetén új roham fog intéztetni. – A herceg nagy megelégedéssel vette tudomásul az eredményt, melyet Nádasdy bölcs és óvatos intézkedéseinek, még inkább pedig a személyes jelenléte által emelt vitézségnek tulajdonít, melyet a csapatok fényesen bizonyítottak be; reményli, hogy Schweidnitz teljes megadása most már csak rövid idő kérdése.[11] – Valóban ez már csak órák kérdése lehetett. A város körsánca tartós védelemre nem volt alkalmas s már több helyen meg is volt rongálva; a város nagyobb része porrá égett a sütőkemencékkel együtt s bár liszt volt elég, kenyeret sütni nem lehetett. A helyőrség részben a harc, részben a szökések következtében erősen megfogyott; a szökevények száma a november 11-iki rohamig 911 volt; ez erődök védőrsége a roham alkalmával nagyobbára fogságba került; a tüzérek száma 30-ra apadt, míg a lövegek száma hatszor annyi volt. Végre pedig, s ez volt a fődolog, a vár fölmentésre egyáltalában nem számíthatott. A Beverni herceg seregét a Lotharingiai Károly herceg által vezetett császári fősereg Boroszlóban lekötve tartotta; Frigyes pedig még sokkal távolabb volt, semhogy a vár körüli eseményekre befolyást gyakorolhatott volna.”

Ilyen körülmények között Seers tábornok nem soká habozott s még aznap, vagyis november 12.-én elfogadta a megadási szerződés következő főbb pontjait: „A vár védőrsége november 13.-án a bögeni kapun át fegyveresen és kibontott zászlókkal kivonul, a császári hadsereg sorfala közt áthalad s azután lerakja fegyverét. A huszár-lovak fölszereléssel együtt átadandók. A tisztek és a legénység málhájukat elvihetik. Az összes pénztárak azonnal átadandók; épígy az összes levéltárak, irattárak stb. Az elvonuló porosz csapatokat sem gúnyolni, sem sértegetni nem fogják. A várban levő összes raktárakat, ágyúkat, mindennemű fegyvereket és lőszert, térképeket, rajzokat stb. át kell adni és az aknák és földalatti helyiségek becsületszóra megjelölendők. November 12.-én délután 3 órakor a szerződés már mindkét fél által alá volt írva.

A vár átvétele alkalmával hadifogságba jutott: 4 tábornok, 20 törzs-, 168 főtiszt és 5652 főnyi legénység. Egyúttal átvétetett: 355.576 forint készpénz, 164 ágyú, 16 mozsár, 1,581.183 tömör golyó, 13.000 bomba, 4500 mázsa lőpor, tömérdek kézilőfegyver és hozzávaló lőszer, továbbá egy élelmi szerekkel és lótáppal telt nagy raktár.

A porosz csapatoknak az ostrom alatt szenvedett veszteségeiről megbízható adatok nem állanak rendelkezésre. Az egyik feljegyzés szerint azok vesztesége halottakban és sebesültekben nem rúgott volna többre mint 200-ra, míg a betegek száma állítólag 800-at tett ki.

Lotharingiai Károly a létrejött megállapodást teljes egészében jóváhagyta és a vállalat sikeres befejezése alkalmából szerencsekívánatát fejezte ki Nádasdynak,[12] aki egyúttal utasítást nyert, hogy a várban megfelelő védőrség visszahagyása mellett serege többi részével a fősereghez csatlakozzék.

[1] Főleg a Grosser Generalstab, Der siebenjährige Krieg. IV. kötete és Rónai Horváth Jenő, Lotharingeni Károly herceg sziléziai hadjárata 1757-ben című tanulmánya nyomán (Hadt. Közl. 1890. évf.).

[2] Lásd a 168. oldalon.

[3] A hadtest részletes hadrendjét lásd: Grosser Generalstab, Der siebenjährige Krieg. IV, Anlage 16.

[4] Erre és a továbbiakra nézve lásd a XIX/17. számú mellékletet.

[5] Lásd a XIX/12. b) és a XIX/17. számú mellékleteket.

[6] Rhédey alezredes jelentése, Nádasdy-Levéltár, B. 626.

[7] Lotharingiai Károly levele, Nádasdy-Levéltár, B. 440.

[8] Grosser Generalstab, Der siebenjährige Krieg. V, 181. old. **) alatti megjegyzés.

[9] A Grosser Generalstab, Der siebenjährige Krieg. V, 186., ettől kissé eltérően, következőleg adja elő a dolgot: „Beim Sturm auf die Gartenredoute diente der bei der Sprengung der Neuen Mühle desertirte Mineur-Unteroffizier als Führer. Die von S. L. v. Garbsky… befehligte Besatzung wurde vollständig überrascht und ergab sich nach kurzem Kampf. Die Oesterreicher wendeten sofort die 8 vorgefundenen Geschütze und feuerten gegen die Stadt.”

[10] Erről a Pilch szerkesztette A Magyar Katona II, 67. oldalán a következőket olvassuk: „Vakmerőségével a legnagyobb dicsőséget aratta a Haller-ezredbeli Rhédey János gróf alezredes, aki vegyes összetételű gránátos csapatával a csillagsánc bevételére vállalkozott. Az aknákkal is védett sáncot nemcsak a porosz gyalogság védelmezte utolsó lehelletéig, hanem mindennemű lövedékeinek zuhogó záporával az ellenséges tűzérség is állandóan akadályozta a mieink előre jutását. És bár a gránátosok sorai már igen megritkultak, Rhédey mégis mindenkor lelket öntött beléjük buzdító szavaival; összefogta őket és a gránátoktól és aknáktól felszántott térszínen, valamint a többszörösen alkalmazott cölöpzetek és nyársbakok során át az ellenséges ellenhatás ellenére is feljutott velük az erőd sikozatára; innen még az árokba is bejutottak és mindaddig kitartottak kézigránátharccal, amíg a vár el nem esett.” – Ugyanerről a Grosser Generalstab, Der siebenjährige Krieg. V, 187. old. a következőket írja: „Im Gartenfort, wo O. v. Gablentz kommandirte, war die Besatzung aufmerksam geworden. Rechtzeitig erfolgte die Zündung von drei Fladderminen und die Eröffnung des Feuers. Dann scheiterte der Angriff vollständig am Kartätschfeuer des Forts und der Stadtumwallung. Das Werk gelangte erst gegen Morgen, infolge der Unterhandlungen in den Besitz der Oesterreicher.” – Érdekesen egészíti ezt ki ugyene mű 54. számú, következőleg szóló Anhang-ja: „Nach Nádasdys Hauptbericht, der für die Veröffentlichung bestimmt war, soll zwar das Gartenfort bei einem zweiten durch ein Bataillon Luzan unterstützten Angriff, ungeachtet des Preussischen Kartätschfeuers, um 2 Uhr nachts genommen worden sein. Nach Schels (Kriegsgeschichte der Oesterreicher, I, 130.) gelangten die Stürmenden bis in den Hauptgraben des Werkes, konnten aber die Eskarpe nicht mehr ersteigen und harrten dort aus, bis das Fort infolge des Falles der anderen Werke kapitulirte. Nach der Französischen Relation, Nationalbibliothek Paris (Archive de la Guerre), drangen die Angreifer zwar in die Enveloppe ein, kamen aber dann infolge grosser Verluste, namentlich an Offizieren, nicht mehr vorwärts. Sämmtliche Preussischen Quellen geben nur das Bögenfort und die Gartenredoute als erstürmt an.”

[11] Loth. Károly herceg nov. 12.-én kelt levele, Nádasdy-Levéltár, B. 440.

[12] Loth. Károly herceg nov. 13.-án kelt levele, Nádasdy-Levéltár, B. 440: „Ich gratuliere deroselben hiemit nochmals, dass Sie bey dieser Gelegenheit ihren Ruhm so staatlich vergrösseret haben. Sie haben dadurch Ihre Kays. Königl. Mayst. einen neuen und so wichtigen Dienst geleistet, dass Höchstdiesselbe solchen nebst all-vorhinnigen nimmermehr vergessen werden.” – Mária Terézia császárné és királynő nemsokára azután a következő legfelsőbb kézirattal köszönte meg Nádasdy újabb győzelmét: „Kedvelt Hívünk! E hó 12.-én kelt tudósításodból Schweidnitz várának oly szerencsésen történt elfoglalásáról igen nagy örömmel vettem tudomást és én ezt, különösen az ottani előművek oly gyors és sikeres elfoglalását és a várnak ezáltal előidézett megadását kiváltképpen a Te gondos és jó intézkedéseidnek tulajdonítom. Ezzel nemcsak az ebből eredő legkegyelmesebb megelégedésemet akartam irántad kimutatni, hanem arra is utasítalak, hogy az ezen ostromnál alkalmazott összes tábornokoknak, tiszteknek és csapatoknak tanusított vitézségükért, különösen pedig Riverson dandártábornoknak és a többi hozzá beosztott hadimérnököknek, előbbinek az ostrom kitűnő vezetéseért, utóbbiaknak pedig a közreműködésért kíváló tetszésemet és jóakaratomat nyilvánítsd és nekik tudtul add. Császári és királyi Kegyelemmel és jóindulattal maradok: Bécs, 1757 nov. 18.-án. Mária Terézia sk.” – Németnyelvű eredetije: Nádasdy-levt., Levelezések, B. 49.