XIX/12. b) számú melléklet.

Mialatt Hadik altábornagy remek berlini vállalatát végrehajtotta, a Soubise és Hildburghausen hercegek parancsnoksága alatt álló szövetséges francia és német birodalmi hadak Frigyesnek a porosz sereg zömével történt elvonulása folytán a Saale mellé nyomultak előre, hogy ott téli szállásokba vonuljanak, ami a Naumburgnál 4000 emberrel visszamaradt Keith tábornagyot[1] a Lipcsére való visszavonulásra késztette.

Frigyes ebben az időben serege zömével az Elbe jobb partján Herzberg–Annaburg tájékán állott. A királyt nagyon bántotta, sőt elkeserítette, hogy Hadiknak kezeiből kisiklania sikerült és most első gondolata, első vágya az volt, hogy a sziléziai hadiszíntérre sietve, mindenekelőtt az erősen szorongatott Beverni herceget megsegítse s aztán vele együttesen a Lotharingiai Károly herceg vezette császári sereggel leszámoljon. Már szinte indulófélben volt Szilézia felé, amikor a Soubise és Hildburghausen vezette szövetséges sereg előnyomulásáról hírt vett. Ezért tervét megmásítva, gyors menetekben Lipcsére menetelt,[2] ahol október 28-ikáig Keith-al, Dessaui Móriccal és Braunschweigi Ferdinánddal egyesülvén, az ekként egyesített 24.000 főnyi sereggel a Saale folyón át nyomult előre. Erre a szövetségesek hamarosan Müchelnnél egyesítették 62.400 főnyi haderejüket. A két fél között november 5.-én Rossbachnál döntő csatára került a dolog, amelyben a Soubise és Hildburghausen hercegek vezette szövetségesek teljes vereséget szenvedtek.

Most aztán Frigyes újból eredeti, vagyis a Sziléziába való előnyomulás gondolatához tért vissza.

[1] Lásd a 175. oldalon.

[2] Grosser Generalstab, Der siebenjährige Krieg. V, 229.