XIX/9. számú melléklet.

Belle-Isle erősen megcsappant seregének egy részét 1743 január elején vezette tovább Egerből, ahol 14.000 embert és ugyanannyi beteget hagyott hátra, a Felső-Pfalzba téli szállásokba. Ugyanide vezette Lobkowitz is hadtestét Prága megszállása után.

A Belle-Isle által odahagyott Egert január végén Festetich altábornagy zárta körül 2 gyalog és 2 lovas ezreddel. Eger felmentése céljából a Duna mentén parancsnokló Broglio tábornagy április elején 13 zászlóaljat és 54 lovas századot összpontosított. Ezzel a 10.000 főt kitevő haddal Du Chayla tábornok április 15.-én indult el Ambergből és Neustadton, Windisch-Eschenbachon és Mitterteichen át előnyomulva, április 19.-én szerencsésen elérte Egert, s annak őrségét felváltva a szükségletekkel bőven ellátva, április 24.-én ismét bántatlanul visszatért Ambergbe, anélkül, hogy akár Festetich, akár a Naab völgyében Wernbergnél közel álló Lobkowitz által feladata teljesítésében legkevésbbé is zavartatott volna.[1]

Csehország az ellenségtől megszabadulván, a cseh rendek is Mária Terézia hűségére tértek és őt 1743 május 12.-én cseh királlyá koronázták.

Hogy az Eger menti eseményekkel mindjárt végleg leszámoljunk, fel kell említenünk, hogy utóbb Kolowrat altábornagy bizatott meg Eger körülzárásával s annak Héronville parancsnoksága alatt már csak 2400 főből álló s erős nélkülözésekkel küzdő védőrsége négyhavi ellenállás után szeptember 7.-én megadta magát s aztán Pilsenbe hadifogságba vitetett.

A Duna, Inn és Isar mentén az 1743. évi hadjárat kezdetén a háborús felek a következő állásokat foglalták el: A Broglio tábornagy parancsnoksága alatt álló, 58 zászlóaljat és 90 lovas századot számláló francia hadsereg Deggendorf, Straubing és Regensburg tájékán, a 15.000 gyalogosból és 5000 lovasból álló bajor sereg Seckendorf tábornok alatt az Inn mentén Neu-Öttingnél állott és egy előretolt csoporttal Braunaut tartotta megszállva. A 61. zászlóaljból, 42 gránátos századból, 20 lovas ezredből és 4000 könnyű csapatból álló és 38.000 gyalogost és 12.000 lovast számláló császári fősereg Lotharingiai Károly herceg alatt április havában az Inn alsó folyása mentén gyülekezett. Azonkívül a Felső-Pfalzban Wernbergnél Csehország védelmére Lobkowitz tábornagy alatt egy 14.000 gyalogosból és 5000 lovasból álló hadtest, illetve hadseregcsoport állott.

A Bécsben megállapított hadjárati terv szerint a császári hadseregnek nemcsak Bajorországot visszafoglalnia, hanem azonkívül a franciákat a Rajna mögé kellett visszadobnia, aminek elősegítésére immár az angolok is a tevékenység színterére léptek és II. György angol király az angolokból, hannoveriakból és osztrákokból alakult 43.000 főnyi úgynevezett „pragmatika sereg”-gel Hannoverából a Majna felé vonult, hogy a franciákat lekötve, megakadályozzák őket abban, hogy Bajorországba segítőcsapatokat küldjenek. Mindjárt itt jegyezhetjük meg, hogy e sereg elé Elsassból egy 50.000 főnyi, Noailles tábornagy alatt újonnan alakított francia sereg vonult, de ez június 27.-én Dettingennél megveretvén, a Rajna mögé húzódott vissza.

Lotharingiai Károly herceg május elején seregének zömével a Rott folyó mentén fölfelé vonulva, mindenekelőtt a bajorokkal akart leszámolni, hogy aztán teljes erővel a franciákra vethesse magát. Az Inn jobb partján Altheimnál gróf Hohenembs tábornok maradt vissza 13 zászlóaljjal, 5 lovas ezreddel és a Batthyány altábornagy vezette 900 huszárral és ugyanannyi horvát pandúrral.

Seckendorf május 4.-én gróf Minuzzi tábornok parancsnoksága alatt mintegy 7000 gyalogosból és 2000 lovasból álló hadat a braunaui védőrség felváltására rendelt előre. Lotharingiai Károly herceg május 8.-án fenti terve értelmében a Rott völgyéből az Inn völgyébe Ering felé csapott át és másnap megtámadta az Inn balpartján Braunauval szemben Simbachnál állást foglalt Minuzzit és annak hadát észak felől megkerülve, megverte és majdnem teljesen tönkretette, miután Braunau parancsnoka a vár kapuit időnek előtte bezárván, a visszaözönlő bajoroknak a várba való bejutását meghiusította. Ennek következtében sok száz ember az Inn hullámaiban nyerte halálát, gróf Minuzzi pedig más két tábornokkal, 30 tiszttel és 2041 emberrel hadifogságba jutott. Azonkívül 5 ágyú, és 7 zászló jutott a győzők birtokába, akik mindössze mintegy 100 főnyi veszteséget szenvedtek. A magyarok részéről a simbachi csatában kivált Nádasdy huszárjai tüntették ki magukat bravúros közbevágásukkal, ami a közelben álló többi csapatokat is gyors tevékenységre serkentette.[2] Még nagyobb lett volna az eredmény, ha egyidejűleg Hohenembs is támadólag nyomult volna Braunau felé előre, de ő csak a csata napján este értesült a kivívott győzelemről s ekkor nyomban előre küldte Batthyány altábornagyot 800 huszárral és ugyanannyi horvát pandúrral Ramshofen felé, ahova azonban az már elkésve érkezett meg, úgy hogy annak megrohanásakor már csak 2 tisztet és 80 főnyi legénységet ejthetett foglyul. A másnap Braunau alá ért Hohenembs nyomban hozzáfogott Braunau körülzárásához, míg Károly herceg serege zömével Eggenfelden, Massingon és Reisbachon át az Isar völgye felé menetelt, hogy a bajor után a francia haderővel leszámoljon. Seckendorf ugyanis Minuzzi vereségének hírére Neu-Öttingnél levő csapatjaival sietve Wasserburgba vonult vissza és a közbeeső Inn-hidakat mind leromboltatta. De Wasserburgban sem sokáig maradt, hanem az Isar mögé húzódva, annak Landshut és München közötti szakaszát szállotta meg.

Május 17.-én Reisbachba érve, Károly herceg gróf Daun altábornagyot Dingolfing és Landau megvételére rendelte előre, amit ez sikeresen végre is hajtott, míg ő maga serege zömével a Duna felé haladva, Nieder-Altaichnál annak balpartjára kelt át, hogy a Deggendorf felé intézendő támadás alkalmával Lobkowitznak még mindig a Naab völgyében álló seregcsoportjával közelebbi érintkezésbe jusson. Ezt a támadást Browne altábornagy május 27.-én meglepőleg hajtotta végre és az teljes sikerrel is járt.

Most aztán Lotharingiai Károly Wischelburgnál újból a Duna jobb partjára kelt át, hogy az Isar menti francia állásokat hátba fogja, míg felszólítására Lobkowitz Regensburg felé, Broglionak ott összpontosított balszárnyhada ellen nyomult előre. A császáriak a Dunán való átkelést június 6.-án hajtották végre, aminek hírére a Lobkowitz által is fenyegetett Broglio sietve odahagyta Regensburg környékét és seregével Neustadton át, ahol az Isar mellől visszavonult bajorok is hozzácsatlakoztak, Ingolstadra, majd onnan Donauwörthtre s aztán tovább a Rajna felé húzódott vissza. Közben Bärenklau altábornagy, akit a franciákat a Rajnához követő Lotharingiai Károly herceg 19 zászlóaljjal, 8 gránátos századdal és 700 könnyű lovassal, összesen 15.700 fővel Bajorország teljes meghódítására visszahagyott, június 9.-én újból megszállotta ennek fővárosát, Münchent. Június 29.-én megadta magát Reichenhall, 30.-án Braunau, ahol 4078 francia tette le a fegyvert. Straubing július 24.-én nyitotta meg kapuit. Legtovább tartotta magát a 4000 francia által védett Ingolstadt, de végre október 1.-én ez is kapitulált, mire a császáriak október közepén téli szállásaikra vonulhattak.

Most aztán a bajor rendek hűséget esküdtek Mária Teréziának, aki az ország főkormányzójává Batthyány Károly horvát bánt nevezte ki.

Végül a teljesség kedvéért még az olasz hadszíntéren történtekről kell röviden megemlékeznünk. Itt 1741-ben Traun táborszernagy alatt mintegy 16.000 főnyi császári had működött. A hadjáratot az említett év november havában a Montemar herceg parancsnoksága alatt álló spanyol csapatok indították meg a milanoi hercegségbe való bevonulás által. Eleinte Montemar sikerrel működött, de 1742-ben Traun a spanyolokat a Dél-Olaszországba való visszavonulásra kényszerítette.

1742-ben és 1743-ban Don Fülöp infans többször megkísérelte a Savoyából Felső-Olaszországba való bejutást, de mindannyiszor eredmény nélkül kellett visszahúzódnia. A Dél-Olaszországban gyülekezett spanyol sereg, mely fölött most Gages tábornagy vette át a parancsnokságot, 1743 február havában szintén megkísérelte a Modenába való betörést, azonban Traun táborszernagy február 8.-án Campo Santonál megverte és Riminiig visszaszorította.[3]

A spanyolokkal vívott harcokban főleg az Andrássy-gyalog- és a Hávor-huszár ezred részei tűntek ki. Utóbbiak egy alkalommal a folyón észrevétlenül átúsztatva, az ellenség főhadiszállását lepték meg úgy, hogy a spanyolok főparancsnoka csak nagy nehezen tudott elmenekülni.

[1] Kriegs-Chronik Öst. Ungarns, I, 64: „Lobkowitz, der bei Wernberg an der Naab stand, hatte nichts gethan, um das Vorhaben Du Chayla's zu hindern, und Festetich war hiezu zu schwach.”

[2] Kriegs-Chronik Öst. Ungarns, I, 64: Sowie das Eintereffen der Umgehungs-Colonne auf dem Gefechtsfelde (um 4 h Nachmittags) bemerkbar wurde, setzte Nádasdy mit 300 Huszaren oberhalb des feindlichen linken Flügels über den tiefeingeschnittenen Simbach, welchem Beispiele die Infanterie, die Grenadiere und Croaten des rechten Flügels sofort folgten.”

[3] Breit József, Az Egyetemes Hadtörténelem Vázlata, I, 373.