| « g) A tavarnoki zsákmányolást és Lőcse elestét követő további események a császáriak offenzívájának megkezdéséig. | KEZDŐLAP | i) A november végéig terjedő dunántúli és felvidéki események. » |
A két tábornagy eleinte nem valami túlnagy erélyt fejtett ki a várral szemben s július 19-ikéig nagyban véve egyéb említésre méltóbb dolog nem történt, mint hogy a vármalmot (A) vízzel ellátó árok (Mühlgraben) vizét másfelé vezették, miközben a vár védelmi körletében fekvő zsilip körül több összeütközés történt, amelyek folyamán báró Reichenstein Salm-ezredbeli százados fején súlyosan megsebesült, 3 császári katona meghalt, 18 pedig megsebesült. Magát a vármalmot egy cölöpzet és néhány könnyű löveg védte s annak megvétele céljából Heister Komáromból 4 fél kartányt és a maga ezredéből még 400 embert hozatott; csak ezzel az erősbítéssel érte el az ostromló sereg az 1500 főnyi létszámot. Július 27-ikéig az említett malmot sikerült ugyan egészen szétrombolni, de a tulajdonképpeni támadó munkálatokhoz csak most fogtak hozzá.[1] Előző napon a komáromi kapu (N) előtt, 27.-én pedig az észak elé Nyitrára és az északkelet felé Szeredre vezető út elzárására jelölték ki a helyet egy-egy redoute megépítésére, hogy aztán többé sehonnan se vihessenek be készleteket a várba. Ezzel egyidejűleg azonban azt is jelentette Pálffy: „a mi táborunkban nagy a fahiány s ritkán látni egy-egy konyhából füstöt felszállni, másrészt a várból naponta kijövő szökevények egybehangzóan azt vallják, hogy a várban nagy szükséget szenvednek élelemben s hogy a parancsnok nyiltan kijelentette, miszerint a várat, ha az 14 nap lefolyása alatt föl nem mentetnék, kénytelen lesz föladni. S miután a fölkelők képtelenek velünk csatába bocsátkozni és e nélkül a fölmentés ki van zárva, minden remény megvan arra, hogy a hely 4 hét alatt birtokunkban lesz.”
Ilyenformán Heister és Pálffy július havának legnagyobb részét Érsekújvár alatt töltötték anélkül, hogy látszólag bármiféle eredményt is értek volna el. A két, rangban legidősebb császári tábornok tétlensége sok alaptalan hír terjesztésére szolgáltatott okot; így többek között azt is emlegették, hogy a két tábornok magasabbrangú kuruc tisztekkel a vár átadása miatt titkos tanácskozásokat folytat, stb.
Nemsokára az újvári ostrom, illetve jobban mondva körülzárás megkezdése után vette Heister az örvendetes jelentést, hogy Görgey János Szepesvárt július 12.-én élelemhiány miatt feladta,[2] mely alkalommal az erősséggel együtt 36 ágyú, 5 mázsa lőpor jelentékeny tölténymennyiséggel került a császáriak birtokába.
Ezt a császáriak szempontjából kedvező hírt csakhamar egy rájuk nézve sokkal kellemetlenebb követte: a Palocsayék Dunántúlra való betöréséről szóló.[3] Ez Heistert a következő intézkedések megtételére késztette: Báró Nehem táborszernagyot a Bayreut-dragonyosok egy részével a Duna jobbpartjára küldte át azzal az utasítással, hogy Pápánál a dunántúli labanc huszárságot összegyüjtve, azzal a Dunántúlra betört ellenséget újból a folyam balpartjára vesse vissza. Augusztus 5.-én Heister gróf Monticelli ezredest az Uhlefeld-vértesek 400 lovasával és a mindössze 150 lovast számláló Secula-rác ezreddel ugyancsak a Duna jobbpartjára Tata felé tolta előre, de meghagyta neki, hogy Székesfehérváron túl ne igen nyomuljon előre, hogy hamar kéznél legyen, ha esetleg ismét a Duna balpartján volna szükség reá. Petrasch ezredes erősbítésére 100 lovast küldött a tábornagy Duna-Pentelére s végül báró Pfeffershofen táborszernagy budai parancsnoknak meghagyta a tábornagy, hogy a Duna mentén található összes sajkákat, tutajokat és csónakokat biztonságba helyezze, nehogy azokat a kurucok felhasználhassák.[4]
Alig tette meg Heister fenti intézkedéseit, amidőn augusztus 7.-én a császártól parancsot vett, hogy a törökök részéről fenyegető veszedelemre való tekintettel s a magyarországi hadiszíntéren levő hadak épségben és készenlétben tartása céjából a szándékolt messzemenő hadműveleteket szüntesse be.[5] Egyidejűleg gróf Steinville is utasítást kapott, hogy a Heisterrel való kooperációt csak abban az esetben hajtsa végre, ha Erdélyt a törökök részéről veszély nem fenyegetné.[6] Ezt a parancsot Heister már nem Érsekújvárnál, hanem Esztergomban kapta meg, honnan a Szobnál verendő hídon át ipolymenti csapatjaihoz szándékozott előremenni. Az újvári táborból való eltávozás előtt, augusztus 5-ikén a tábornagy De Figny hadsegéde által a vár parancsnokát annak feladására szólította fel, de a hadi követet irásbeli válasz elfogadásától eltiltotta, mert abban úgyis csak gorombaságok foglaltatnának.[7]
Heister eltávozása után az Érsekújvár előtt álló csapatok parancsnokságát Pálffy tábornagy vette át, míg az előbb említett tábornagy a többi hadműveletek vezetését akarta kezébe venni, amelyeknek lefolyásáról később lesz majd szó.
A Heister elutazása után Pálffy rendelkezésére álló csapatok 2000 gyalogosból, a Breuner- és Vehlen-vértes ezredekből, Jeney ráchuszárezredéből és Neumann hajdú-csapatából állottak. Augusztus 4.-én a császáriak a malmokat (A) felgyújtották s néhány bombát a várba is hajítottak, de pozitív eredményt ezzel még nem értek el. A várkijáratok környékén épített redoute-ok semmikép sem feleltek meg a várakozásnak és Pálffy alaposan tévedett, amikor augusztus 5.-én azt jelentette Savoyai Jenőnek, hogy a hely most már olyképpen van körülzárva, hogy abba sem szekér, sem nagyobb osztag nem juthat be, ellenben egyes embereknek a várból éjjel való kijutását nem lehet végkép megakadályozni.[8]
A vár átadására vonatkozó elszólítást annak helyettes parancsnokai, Ordódy és Szluha, azzal az indokolással utasították vissza, hogy ők biztosan számítanak a kilátásba helyezett felmentésre. E miatt azonban Pálffy nyugodt volt s így biztosan számíthatott rá, hogy a védőrség hamarosan kapitulálni fog, annál is inkább, mivel a naponta jelentkező szökevények a várban uralkodó nagy fa- és kenyérhiányról és a polgárság mély elkeseredéséről hoztak hírt.
Augusztus közepe táján a vár alparancsnokai fegyverszünetet kértek Pálffytól, aki azonban azt megtagadta. Heister helyeselte Pálffy eljárását, mert nézete szerint ez a fegyverszünet csak arra lett volna jó, hogy a kurucok esetleg újabb élelmiszerszállítmányokat vigyenek be a várba.
Augusztus 15.-én éjjel 500 hajdú szökött ki Pongrácz alezredes vezetésével a várból és a körülzáró vaonalat áttörve, Besztercebánya irányában szerencsésen elmenekült.
Néhány nap mulva a vár parancsnokai megismételték kérésüket s egyúttal hajlandóságukat jelentették ki, hogy augusztus 31.-én a várat, ha addig a várt fölmentés nem érkezik, a megállapítandó feltételek mellett átadják. Ebbe Pálffy belement s augusztus 17.-én az ellenségeskedéseket beszüntette s hosszabb tárgyalások után a megadási feltételeket is megszövegezték.[9] E föltételeken kívül Pálffy tábornagy még más engedményeket is tett az újváriaknak; nevezetesen megengedte, hogy 2 tiszt a fölmentés szorgalmazása végett Rákóczihoz küldessék; kötelező igéretet tett, hogy a védőrség tisztjei közül többen császári szolgálatba fognak átvétetni és hogy a fölkelők közt megfelelő módon 20.000 forint fog kiosztatni.[10] A Pálffy által tett összes engedményeket és ígéreteket a császár jóváhagyta és az udvari haditanács mellőzésével, illetve kikerülésével adott felhatalmazást azok betartására. Ez a szokatlan eljárási mód állítólag a gyorsaság érdekében történt, hogy az Újvárnál felszabaduló csapatok a többiekkel együtt minél előbb endelkezésre álljanak a további hadműveletekre.
Ámde néhány nappal e megadási föltételek elfogadása után oly dolgok történtek, amelyek Pálffy tábornagy eddigi fáradozásainak sikerét kétségessé tették. Pongrácz 500 hajdújának sikeres áttörése után, kiket a császáriak eredmény nélkül üldöztek Besztercebányáig, viszont Tóth Pál kuruc kapitánynak sikerült 300 lovassal és némi eleséggel ugyancsak bántatlanul a várba jutnia. Szökevények vallomása szerint Tóth a várparancsnokot (Nagyszeghyt) azonnal letartóztatta, az alaprancsnokot kegyetlenül megverette, a gránátosok kapitányát nyakán megsebesítette, a praefektusnak szakállát pedig kitépette, ekkép velük megértendő, hogy ő se fegyverszünetről, se pedig egyezségről semmit se akar tudni.[11] Mindazonáltal az ellenségeskedéseket nem kezdték meg újból, sőt gróf Draskovich tábornok jelentése szerint augusztus 21.-én az erőszakoskodó Tóth is kénytelen volt a szerződést aláírni, s miután a védőrségnek feje nincs – vonta le a következtetést Draskovich – és más újabb csíny vagy rendetlenség nem következik be, akkor a védőrségnek augusztus 31.-én a várból ki-, a császáriaknak pedig be kell vonulniok.[12]
Augusztus utolsó napjaiban azonban Beleznay ezredes új zendülést szított a védőrség körében s ezáltal a szerződés végrehajtását újból meghiúsította. Pálffy erről az újabb fordulatról Heisternek jelentést tevén, megjegyzi, hogy „Beleznay több más igéret mellett azt is biztos kilátásba helyezte, hogy a fölmentés 14 nap leforgása alatt feltétlenül meglesz. azonban dacára annak, hogy a védőrség ezen nyilatkozat folytán újra letette Beleznay kezébe az eskűt, a várban mégis általános zavar uralkodik, a lakosság pedig lemészárlástól tart. Ebből kifolyólag Rottenstein tűzér őrnagy, Wagner gránátos kapitány, Fux szertárőr, 1 hadnagy és több közvitéz hozzánk átjövén, egybehangzóan oda nyilatkoztak, hogy a huszárok csak arra várnak, hogy a várost kifosszák s azután odább álljanak. Miután lovasságunkat a redoutonkint 500–500 lóval való felállás, mint nemkülönben a sokféle őr- és biztosító szolgálat nagyon kifárasztja és így a várból való ki- és bejutást megakadályozni nem tudja, elhatároztam a tábor megszüntetését és a csapatok oly módon való felállítását, hogy két-két sánc (redouta) közé 3 lovas század, 1 gyalog zászlóalj és 1 huszár század jusson; amit ilyen formán teljesen elzárni nem lehet, azt árkok húzása által fogjuk járhatatlanná tenni.”[13]
Közben Heister az Ipoly mentén összeszedett csapatokkal Aszód felé előretört, hogy további kuruc csapatoknak a Dunántúlra való átküldését megakadályozza, ami a tábornagy jelentése szerint részben sikerült is, amennyiben a Pest körül táborozó Károlyi erre sietve egészen Hatvanon túlig húzódótt vissza. Ámde a hivatalos Feldzüge… is hozzáteszi a XII. 521. oldalán, hogy ez nem gátolta meg a kurucokat abban, hogy még további – összesen mintegy 2000 főnyi osztagokat küldjenek Ercsinél a Dunántúlra.[14]
Heister Esztergomban kapta meg Pálffy jelentését az Újvárnál történt legújabb eseményekről, amelyek meglehetősen kellemetlenül érintették. Nyomban elhatározta, hogy most már a vár szabályszerű ostromához hozzáfog, mi célból azonnal parancsot küldött Budára, hogy onnan minden nélkülözhető löveget a Dunán Esztergomba küldjenek. Utóbb hasonló utasításokat küldött Győrbe, Komáromba és Pozsonyba, mely helyekről megfelelő mennyiségű lőszer kiszállítását is elrendelte.[15] Egyúttal a tábornagy a Heister-, Hasslingen- és Deutschmeister-ezredekből annyi embert, amennyit csak összeszedni tudott, szintén Újvár alá küldött és végül megjegyzi jelentésében, hogy – miután a várharc inkább a gyalogság, mint a lovasság dolga, és az ily ostrom vezetéséhez senki sem ért,[16] ezért ő a császári szolgálat érdekében fekvőnek találja, hogy személyesen vegye kezébe az ostromot, nehogy a már nagyon is előrehaladott évszakban a dolog dugába dőljön és az egész hadjárat veszendőbe menjen.
Egyébként Heister az Ipolytól Rozsnyóig terjedő őrállásvonal megfelelő megerődítéséről is gondoskodott, úgy, hogy azt az ellenséges lovasság nem egykönnyen törhette át. Ennek az őrállásvonalnak Ipolymenti részét a tábornagy őrgróf Cusani lovassági tábornok parancsnoksága alá helyezte és az attól északabbra parancsnokló Viard tábornoknak meghagyta, hogy csapatjai legnagyobb részét akként tartsa készenlétben, hogy szükség esetén Cusanival gyorsan egyesülhessen.[17]
Közben Pálffy végrehajtotta Érsekújvárnak a Heisternek bejelentett módon való körülzárását s ezáltal tényleg megakadályozta a kurucok éjjeli kitörési kísérleteit. Azonkívül a sötétség beálltával 6 darab 30-fontos mozsárnak a helyhez közel való felállítását és annak bombázását rendelte el.[18] A védőrség a tüzet nagy hevességgel viszonozta, de sem ez nem járt a kívánt eredménnyel, és épígy a császári tábornak szeptember 1.-én háromízben megkisérelt lövetése sem. A szeptember 2-ikára következő éjjel Pálffy még egy mozsarat állíttatott be, de az újváriaknak még rendelkezésre álló egyetlen lovas malmát nem sikerült hasznavehetetlenné tenni. Ez újabb bombázás közben Pálffy a ravelinra támadást is intéztetett oly célból, hogy az összeköttetést a komáromi kapuval fenntartó, mögötte levő hidat (N) elégesse és a marhát, amelyet a védőrség a száraz árokban legeltetni szokott, elhajtassa. „Az e célból kivezényelteket – mondja Pálffy jelentésében – megfelelő számú tűzgolyókkal és egyéb szerekkel látták el és minden igen jól ment volna, ha a kanócokat és kampókat a táborban nem felejtették volna, mi miatt a híd meggyujtása és szétrombolása lehetetlenné vált. Mindazonáltal néhány ellenséges katona megöletett és mintegy 100 darab juhnak és ugyanannyi lónak és ökörnek az elhajtása sikerült. A mi részünkről 4 ember életét vesztette, 8 ember pedig megsebesült.” A küzdelem alatt a kuruc lovasság ismételten megkisérelte az áttörést, de mindannyiszor veszteséggel visszaveretett.
Szeptember 7.-én megérkezett Heister is az Ipoly mellől, magával hozott gyalogsággal és a Budáról Esztergomba küldött lövegekkel az újvári táborba. A Pozsonyból, Győrből és Komáromból útnak indított lövegek csak szeptember 10.-én érkeztek a vár alá. Közben Heister az erősség körül kémszemlét tartott, a lovasság által pedig a legközelebbi támadó munkálatokhoz szükséges rőzsekészleteket hordatta össze. Szeptember 9.-én a tábornagy megnyitotta a vívóárkokat és egyúttal két gátony építését is megkezdte, amelyekből a Lipót- és Mária- (az azelőtti Cseh- és Forgách-) bástyák lövetése 14.-én reggel 13 félkartányból megkezdhető volt s egyúttal a vár többi részébe is több bombát dobtak.
Szeptember 9.-én kuruc szökevények hírül hozták a császári táborba, hogy Beleznay, aki nemrég a várparancsnokságot magához rántotta, 4 nappal azelőtt 30 lovassal megszökött a várból és hogy annak alparancsnokát, Ordódyt fogolyként magával vitte. Beleznay állítólag francia tiszteket igyekszik a várba bevinni.[19]
Szeptember 11.-én d. e. 10 órakor a védőrségből 300 gyalogos és 60 huszár kirohanást intézett a császáriak vívóárkaira, de az ott parancsnokló báró Dalberg Deutschmeister-ezredbeli ezredes visszaverte őket, miközben azok 20 halottat vesztettek, sebesültjeiket pedig magukkal cipelték.
A császáriak vesztesége a vívóárkok megnyitása óta mindössze 13 halottra és 42 sebesültre rúgott. A halottak közt volt Thuróczy ezredes is, aki szeptember 12.-én néhány huszárral portyázásra indulván, a szeredi kapu közelében egy kuruc csapattal összeütközött és azt vissza is űzte, de ez alkalommal maga is oly veszélyesen megsebesült, hogy másnap sebeibe belehalt.
Szeptember 17.-én sikerült az ostromlókat a contre-escarpenak a ravelinnal szemben levő cölöpzetét elfoglalniok, másnap pedig két réstörő gátony (C, D) építéséhez foghattak hozzá, az egyiket 6, a másikat 9 félágyú (Halb-karthaunen) számára. A következő éjjel a védőrség igen hevesen lövette a támadókat, akiknek csakhamar 31 emberét harcképtelenné tette. Köztük volt a csak néhány héttel a császáriakhoz átpártolt Rottenstein tűzér alezredes, továbbá Zitzner császári tűzérszázados.
Szeptember 20.-án a császáriak serényen dolgoztak a (H, I) réstörő gátonyokon és egyszersmind ezektől balra két mozsárgátony (F, G) építéséhez is hozzáfogtak, még pedig egyiket 9, a másikat 6 mozsár számára. Éjfélkor a komáromi kapu (N) előtt fekvő ravelinnak 1 altisztből és 23 közemberből álló kuruc őrsége átpártolt a császáriakhoz.
Heister tábornagy, abban a biztos hiszemben, hogy a vár védőrsége a rohamot nem fogja bevárni, annyira szorgalmazta a mozsárgátonyok építését, hogy azokból már szeptember 21.-én délután néhány bomba a várba volt hajítható. És a várt hatás nem is maradt el. Még aznap este a várparancsnokság megkérte Heistert, tűzne ki órát a tárgyalások felvételére, rendelne el azok tartamára fegyverszünetet és tiltsa meg embereinek, hogy a tárgyalások tartalma alatt a várhoz közelebb férkőzzenek.
Heister másnap megadott válaszával elfogadta az ajánlatot, mire a tárgyalások felvétetvén, a kapituláció szeptember 23.-án a következő feltételek mellett hamarosan megköttetett: 1. Mindenkinek, katonáknak és polgároknak egyaránt, általános amnestia biztosíttatik. 2. Mindenkinek szabadságában áll eltávozni vagy visszamaradni. A tisztek és nemesek fegyverrel, a legénység anélkül távozhat fedezet mellett a meghatározott helyre. 3. Az amnestia az átszököttekre is kiterjesztetik. 4. A polgárság a fölkelés előtti viszonyban hagyandó meg. 5. A foglyok tekintetében megfelelő elszámolás ejtendő meg. 6. A vár minden tartozékával, teljes felszerelésével, tűzérségi anyagával és az összes élelmi készletekkel másnap (szept. 24.) a császáriaknak átadandó. 7. A védőrség a vár karbahelyezésére és a kiadások fedezésére 8000 forintot köteles fizetni. 8. A védőrség katonáinak elszállítására 30 szekér kiállításáról kell gondoskodni.[20]
Az átadás szeptember 24.-én tényleg megtörtént és Heister nyomban intézkedett a vár és város karbahelyezése iránt. Mindjárt itt jegyezhetjük meg, hogy a szatmári békekötés után Bécsben Érsekújvár védőműveinek lerombolását határozták el, amit aztán 1724–25-ben tényleg végre is hajtottak.[21]
Érsekújvár megvételével Heister az ezévi hadjáratot befejezettnek tekintette. Az ő nézete szerint az ellenség most már önként Magyarország északkeleti részébe fog visszahúzódni, míg a császáriak őrvonalaikat Rozsnyótól délre immár nehézség nélkül Ratkó–Rimaszombat–Hatvan–Jászberény–Kecskemét vonaláig tolhatják előre. Heister maga egészségének helyreállítása céljából Grácba szándékozott menni s miután Pálffy tőle a főparancsnokságot átvenni vonakodott, helyettesítésével őrgróf Cusani lovassági tábornokot bízta meg.[22]
Savoyai Jenő herceg Heister működésével és intézkedéseivel egyáltalában nem volt megelégedve és azt sem helyeselte, hogy a parancsnokságot Cusaninak adta át, akit ő erre a tisztségre alkalmatlannak tartott s e helyett azt javasolta, hogy feltétlenül Pálffyt igyekezzenek rábírni a főparancsnokság átvételére.[23][24]
[1] Az eddigi ostrommunkálatok eredménytelenségéről Pálffy július 27.-én a következő jelentéssel számol be Savoyai Jenő hercegnek (Kriegs-Arch., Ungarn 1710: Fasc., VII, 7.): „Die Blokade von Neuhäusel verdient nicht, den Prinzen mit Berichten darüber zu behelligen.”
[2] Lásd az 1770. számú lábjegyzetet.
[3] Lásd a 798. oldalon.
[4] Heister augusztus 6.-án Esztergomban kelt parancsa Pfeffershofenhez. Kriegs-Arch., Ungarn, 1710; Fasc. VIII, 2–c.
[5] József császár Bécsben augusztus 7.-én kelt parancsa Heisterhez. Kriegs-Arch., Ungarn, 1710; Fasc. VIII. 4–a.
[6] Erről a mindenesetre feltűnő és furcsa dologról a hivatalos Feldzüge… XII, 515–516. oldalán a következőket írja: „Die Lage Heisters, der damals auch noch physisch leiden war, gestaltete sich fortwährend schwieriger. Von seinen Organen ungenügend unterstützt und dafür desto häufiger beim Hofkriegsrathe angeklagt oder wohl auch verleumdet, erhielt er von der genannten Behörde die widersprechendsten Befehle, ohne dass ihm ein Theil der übertragenen Verantwortung dagegen abgenommen worden wäre. Bisher wegen seines, weit weniger von ihm als vom Hofkriegsrathe und der Hofkammer verursachten Zögerns heftig getadelt, ging ihm Anfangs August plötzlich die Weisung zu, die Operationen gänzlich einzustellen (lásd a császár fenti rendeletét). Nach den Berichten Talman's sowohl, als auch nach anderen, aus der Türkei eingelaufenen Nachrichten werde es mehr und mehr wahrscheinlich, dass die Pforte entschlossen sei, Carl XII. mit bewaffneter Macht in sein Land zurückzuführen. Träte dieser Fall thatsächlich ein, so seien die Folgen für den Kaiserhof möglicherweise sehr ernste und weitgehende, es komme daher momentan Alles darauf an, die in Ungarn stehende Armee für diese Eventualität möglichts intact zu erhalten und die Blokade von Neuhäusel ausgenommen, jede Operation zu vermeiden, welche viele Leute oder mehr Zeit erfordern würde. Die Hauptsache bleibe die Freihaltung des Districtes jenseits der Donau und zu diesem Behufe die entsprechende Unterstützung Nehem's; in zweiter Linie stehe die Verbindung mit Siebenbürgen und zu diesem Zwecke etwa die Wegnahme von Szolnok. Das Hauptprincip dürfe aber nicht aus den Augen gelassen werden und sei daher auch Steinville angewiesen, die verabredete Cooperation nur in dem Falle zu unternehmen, wenn Siebenbürgen von der Pforte keine Gefahr drohe.”
[7] Heister untersagte dem Generaladjutanten eine schriftliche Antwort anzunehmen, „da eine solche doch nur in Insulten bestehen würde und man nicht hier ist, um mit ihnen Briefe zu wechsein.” (Heister aug. 6-iki jelentése Esztergomból József császárhoz. Kriegs-Arch., Ungarn 1710; Fasc. VIII, 2.).
[8] Pálffy aug. 5-iki jelentése. Kriegs-Arch., Ungarn 1710; Fasc. VIII, 1.
[9] A 7 pontozatba foglalt megadási feltételeket lásd a Feldzüge… XII, 518–519. oldalán.
[10] Az udvari haditanács aug. 27-iki jelentése Savoyai Jenő herceghez Kriegs-Arch., Ungarn, 1710; Fasc. VIII, 13.
[11] Wienerisches Diarium 1710.
[12] Gróf Draskovich tábornok aug. 25-iki jelentése Érsekújvár mellől Savoyai Jenő herceghez. Kriegs-Arch., Ungarn 1710; Fasc. VIII, 12.
[13] Pálffy aug. 30-iki jelentése az újvári táborból Heisterhez; Kriegs-Arch., Ungarn, 1710; Fasc. IX, 1–2.
[14] Locher udvari haditanácsi tanácsos aug. 20-iki jelentése Savoyai Jenőhöz. Kriegs-Arch., Ungarn 1710; Fasc. VIII, 8.
[15] Heister szept. 5-iki jelentése Esztergomból a császárhoz. Kriegs-Arch. Ungarn 1710; Fasc. IX, 4, 4–a, 4–b.
[16] Ez a megjegyzés természetesen Pálffynak szóló fricska akart lenni.
[17] Kriegs-Arch., Ungarn 1710; Fasc. VIII, 15.
[18] Pálffy szept. 2-iki jelentése Savoyai Jenőhöz, Kriegs-Arch., Ungarn 1710; Fasc. IX, 2.
[19] Heister szept. 14-iki jelentése a császárhoz. Kriegs-Arch., Ungarn 1710; Fasc. IX, ad 9.
[20] Feldzüge… XII, 525–526.
[21] Balás György, Újvár (Érsekújvár) várépítészeti rendszere és katonai szerepe. Hadtört. Közl. 1888. évf., 473.
[22] Heister szeptember 24-iki parancsa Cusanihoz Érsekújvárból. Kriegs-Arch., Ungarn 1710; Fasc. IX, 15–b.
[23] Kriegs-Arch., Ungarn 1710; Fasc. IX, 16. – Feldzüge… XII, Suplement Nr. 392.
[24] Az előzményeket lásd a 799., a Heister által tett ellenintézkedéseket pedig a 807. oldalon.
| « g) A tavarnoki zsákmányolást és Lőcse elestét követő további események a császáriak offenzívájának megkezdéséig. | KEZDŐLAP | i) A november végéig terjedő dunántúli és felvidéki események. » |