XVIII/21. számú melléklet.

Mihelyt Bercsényi a szeptember 18.-án átszökött Wedekindt kapitány vallomásából megtudta, hogy a Dunántúlról feljövő Heister a Szepesség felé törekszik,[1] nyomban gondoskodni kezdett annak oltalmáról. Nevezetesen már 27.-én eltökélte, hogy Czelder egész és Nyáray féldandárát Késmárk és Lőcse, illetve Kassa megszállására fölrendeli, s egyúttal Rivière ezredessel az előbb említett két város erődítéseit megvizsgáltatván, intézkedett azok kijavítása iránt, majd Andrássy Istvánt és Czelder Orbánt 1500 hajdúval Lőcsén, Bajcsy György alezredest pedig mintegy 500-zal Késmárkon helyezte el, míg Nyárayt féldandárával Kassára rendelte az ottani gyenge helyőrség megerősítésére.[2] Október első napjaiban Bercsényi parancsot kapott Rákóczitól, hogy fontos külügyi tárgyalások megejtése végett az udvarhoz Munkácsra ránduljon. Ebből kifolyólag Bercsényi október 4.-én kelt utasításával távolléte tartamára a parancsnokságot Eszterházy Dánielnek átadván, ennek mindenekelőtt az Érsek-Újvárral való összeköttetés fenntartását s e célból a zselízi császári csoportra való állandó vigyázást és csapdozást kötötte a lelkére. Egyébként a csapatok eddigi csoportosításának továbbra is meg kellett maradnia, vagyis Andrássy István tábornoknak a jobb szárnnyal a szepes–liptói határ mentén; a középnek Andrássy Pál tábornok parancsnoksága alatt a felső Garam völgyében Polomkánál, egy résszel Breznóbányáig előretólva, az Eszterházy Dániel parancsnoksága alatt megmaradó balszárny elhelyezkedését Bercsényi az ellenség mozdulataitól tette függővé s irányelvül Eszterházynak csak azt hagyta meg, hogy a Garamtól igen távol ne táborozzék, nehogy Újvártól és a zselízi némettől messze essék; ezért inkább Balassagyarmat és Ipolyság mint Szécsény vidékét ajánlotta a táborozás helyéül. Ehhez a balszárnyhoz tartozott Ebeczky és Szent-Pétery lovas dandára, továbbá némi gyalogság báró Révay Imre és Groczky István parancsnoksága alatt, valamint a Csajághy-dandárnak Újvárba be nem ment része. Általános tartalékul Babócsay Ferenc Ráhónál állott dandárával, akinek kötelessége volt Eszterházy altábornagy rendelkezései szerint a szükséghez képest akár a jobb-, akár a balszárnynak, akár a középnek segélyt nyújtani. A balszárny hadainak Zólyom, Korpona, Selmec, Szent-Benedek, Zselíz és Esztergom felé kellett vigyázniok és „ha Pálffy Gácsot megszállani találná: a Babócsay-dandárt magokhoz vonván, az ellenség táborát éjjeli-nappali támadásokkal, a hegyekből gyaloggal s a völgyben lovassal háborgatniok. E mellett egy részhaddal diversió gyanánt Selmeczet megrohanni, amelynek ha Pálffy segítséget küldene: annál könnyebb volna ekkor a Gácsnál maradandókat megtámadni.” Egyébiránt Andrássyék is parancsot kaptak, hogy Gács ostroma esetén ők is másfelől közreműködjenek olyanformán, „hogy az egyik Liptóba rohanjon be, a másik pedig Breznót és Beszterczét szorongassa. Ha pedig Pálffy talán a zselízivel is Liptóba menne: akkor viszont nemcsak Babócsay nyomuljon föl Szepesbe, de Ebeczky is, Szalayval nyomában, hogy az ellenségnek jobbszárnyunk annálinkább ellenállhasson. Végre, a három tábornok és Babócsay szoros és folytonos összeköttetést tartsanak egymással.[3]

Bercsényi október 8.-án érkezett Munkácsra, ahol október 24.-ig tartózkodott. Itt adta ki Rákóczi október 18.-án az utasítást Károlyi Sándornak, hogy jőjjön át 3 lovas és 3 gyalog ezreddel a Tiszántúlról, s vegye át Bercsényitől, aki betegeskedik és senki sincs mellette (t. i. helyettesítésére alkalmas egyén), a felsőmagyarország fővezényletet.[4]

Közben Heister a Dunántúlon báró Nehem táborszernagy parancsnoksága alatt csupán hadainak egy részét, valamint a rác és horvát ezredeket visszahagyván, ő maga 3 lovas ezreddel és 1 zászlóalj gyalogsággal október 7.-én Esztergomba érkezett. Ide, vagyis a párkányi hídfőhöz rendelte Croix tábornokot is Zselízről a Savoyai-dragonyos ezreddel és 3 zászlóalj gyalogsággal, s azokkal egyesülve és 4 faltörő ágyúból, 8 tábori tarackból és 4 bombavető mozsárból álló tűzérségét, valamint többszáz szekérre menő podgyászvonatát is átköltöztetve a Dunán, október 8.-án mindenestől megindult a Garam mentén fölfelé, s 10.-én Zselíznél Löffelholtz-cal, 15.-én pedig Sárónál az odarendelt Pálffyval egyesült. Itt 15.-én és 16.-án haditanácsot tartott, amelyen elhatározták, hogy Pálffy tábornagy 2000 lovassal vonuljon Nyitra, Mocsonok és Szered felé, s egyúttal ezzel a haddal, továbbá Monticelli csapatjainak egy részével, valamint Eszterházy József, Pongrácz és Thúróczy labancaival Érsek-Újvár szoros körülzárását foganatosítsa, minek megtörténte után ő maga menjen át a Dunántúlra, az ottani főparancsnokságot báró Nehem táborszernagytól átveendő, akinek a törökországi bizonytalan állapotok miatt Péterváradra kellett visszatérnie. Ezen kívül a hadállásoknak és őrvonalaknak jóval kijjebb kelet felé való előretolása határoztatván el, a zselízi sáncmű most már mint felesleges, lerombolandónak véleményeztetett s egyben kimondották, hogy a benne volt Löffelholtz és Hartleben tábornokok a gyalogság zömével és a Dunán Esztergomnál átkelendő, s utólag hozzájuk csatlakozandó 14 század Lubomirszky György-féle lengyel–kozák lovassal induljanak föl a Garam mentén Besztercebányán át Liptónak, ahol az Ebergényi- és Tollet-csoportokkal egyesülve, nyomuljanak be a Szepességbe, hogy a más úton odajövő Heister-rel Lőcse környékén egyesüljenek. Utóbbi, Steinville, Sickingen, Viard, Croix, Langlet és Gombos tábornokokkal és a 7 német, 2 rác és az Ocskay-féle magyar lovas ezreddel, valamint körülbelül 2000 főnyi gyalogsággal az Ipoly völgyében előnyomulva, s Eszterházy Dánielt hátrább nyomván, Vadkertet és Losoncot elsáncoltatja, Szécsényt és Gácsot elfoglalja, és mind e helyeket a jobbszárnyon Vással és a Dunával, s a balszárnyon Véglessel, Zólyommal és a bányavárosokkal összeköttetésben, állandó erős őrségekkel rakja meg és Korpona városába is némi hadat helyez el. Azután hadai hátralevő részével Zólyomból Beszterce- és Breznóbányának menvén, Gömörben Rozsnyót, Szepesben Szomolnokot, Remetét, Gölnicbányát elsáncoltatja, majd Igló táján a már titokban Ebergényi által megnyert herceg Lubomirszky Tivadar csapataival, valamint a Liptó felől betörő Löffelholtz–Hartleben-csoportokkal egyesülten Lőcse és Késmárk városokat fogja ostrom alá venni és egyidejűleg Szepesvár és Nedec várakat szorongatni. Az őr- és védvonalak ily nagyarányú előretolása folytán a meglehetősen elszigetelt és szintén erősen szorongatandó Érsek-Újvár is előbb-utóbb meghódolni lesz kénytelen, amikor aztán az előnyomulás Eger, Kassa, Munkács felé kezdetét veheti.[5]

A császáriak szándéka és rendelkezései felől a kurucok hamarosan teljesen tiszta képet nyertek.[6]

Heister október 18.án Új-Barsnál ütötte fel táborát, honnan rideg, dölyfös hódolási parancsot intézett a szomszéd megyék nemességéhez és lakosságához, meghagyván nekik, hogy 14 nap alatt hódoljanak meg, mert a hűségesküt letenni vonakodókat tűzzel-vassal fogja kiirtani.[7]

Október 19-én d. u. 3 órakor, Új-Barsnál Löffenholtzot 2000 gyalogossal és 800 lovassal, valamint a tábori málhával visszahagyva, a többi csapatokkal átkelt a Garam hídján.[8]

Közben október közepén Eszterházy a még csak félig-meddig helyreállított és biztos védelmet nem nyújtó Nógrád várából kivonta az őrséget, s Géczy Zsigmondra bízta e várnak, és ha Heister Szécsény felé tartana, az utóbbinak is széthányatását és fölégetését, nehogy az ellenség fészket verjen benne. Géczy Nógrádot le is rontotta, Szécsény széthányatását pedig Heister tábornagy előnyomulási irányától tette függővé.[9] Sőt Rákóczi, amikor megtudta, hogy Heisterrel öregágyúk és bombavetők is vannak, Gács szétrombolását is elrendelte, de ez a parancs későn adatván ki, már nem volt végrehajtható. Egyébként Gácsot a kurucok csak nem rég állították helyre, s az új parancsnokkal, Nyárády Andrással mintegy 14 napi ellenállásra elegendő számú erő, lő- és élelmiszer is volt benne. Nem igen volt tehát ok a széthányással sietni, mert a Károlyi-féle hadak küszöbön álló fölérkeztével mód nyílt az esetleg megtámadandó várnak az ostrom alól való fölmentésére.

[1] Lásd a 676. oldalon.

[2] Arch. Rákócz. VI, 352–353.

[3] Arch. Rákócz. VI, 359–365.

[4] Arch. Rákócz. VI, 560.

[5] Thaly id. m. II, 266–267. – Feldzüge… XI, 268.

[6] Bercsényi már okt. 17.-én ezt írja Rákóczinak: „Már azelőtt megegyezvén Pálffyval, Heister Sárónál az Garam mellett: 17.-én ú. m. csütörtökön az zsilízi sánczot és az ott lévő lábos-hidját fölégetvén, szállott Léva irányában csinált hídja eleiben, túl az Garamon.” Szept. 18.-án pedig: „Pálffy mintegy 2000 lóval elment Nyitra felé, oly hírrel, hogy ezeret Nyitrán s Mocsonokon postíroljon, az másik ezerrel általmenjen az Dunán.” N. B. Leffelholtz Pálffynak írott (de a kurucok által fölfogott) levele azt tartja: van engedelme Pálffynak az fel (Bécsbe) menetelre; de azt akarja Haister, ott maradjon Újvár szorítására, és maga Haister Szepesnek akar menni. Kibűl collimálható: nem az Dunántúlra megyen (Pálffy), hanem Nyitrán 1000 és az Vág mellett az másik 1000 fog maradni postírungban. Mert 16.-án írták, hogy akkor Monticelli és Secula rácza, – az ki ezelűtt Sente körül vala, – megegyezett Haisterrel.” (Archiv. Rákócz. VI, 376.). – „A bán e 2000 lovast Nyitrán s a völgyön el Bajmóczig, Mocsonokon, Semptén, Szereden, Galánthán, Séllyén és vidékén elhelyezvén s módban hagyván, okt. 24–25-ike táján Nagyszombatba, onnét Pozsonyba és föl Bécsbe ment az udvarnál remonstrálni, mivelhogy Heister alatt, – akivel visszát vont – nem akarja vala a túl a dunai vezényletet elvállalni.” (Thaly id. m. II. 268.). – A Berényi-napló okt. 28-iki bejegyzése: „Kapitány-lajdinant Carolus Meyr érkezett Szombatbúl, bár uramot kisérte; azt mondja, hogy bán uram nem akarja az Dunántúl való commandót fölvállalni, azért, hogy Haisterrel vissza van, Haistert úgy hallotta, hogy Gács felé ment.”

[7] Egykorú másolat a Thaly-gyüjteményben.

[8] Ebeczky István írja okt. 24.-én Serkéről Eszterházynak: „Én lévén legközelebb a némethez, mikor Kálnánál általgyütt az hídon: akkor az emberem az hídnál megolvasta standárjait; az német 52, Ocskay zászlói 6, Monticellié is 6, minden bizonnyal.” (Eredetije a Thaly-gyüjteményben).

[9] Bercsényi okt. 21.-én Ungvárról Károlyinak. Rákóczi tár, II, 283.