A Garamon átkelt Heister előbb északkeletnek, Báth felé indult, hanem aztán gyorsan irányt változtatva, Paláston, Nyéken át Szécsénynek vett irányt. Eszterházy és Ebeczky eléje mentek ugyan, Varsánynál közöttük kisebb ütközet is fejlődött ki, hanem aztán a kurucok nagy kerülővel Gyöngyös-Patánál a Rima völgyébe Serkére vonultak vissza, Heisterék pedig bántatlanul elhelyezkedhettek Szécsényben.[1] Itt a Vadkerten, amelyet szintén elsáncoltatott, megfelelő őrséget visszahagyván, október 25.-én a császári sereg az Ipoly mentén fölfelé Ludánynak, Szakalnak vett irányt, ahova október 27-ikéig az Új-Barson visszamaradt erők a nehéz tűzérséggel és a podgyászvonattal is beérkeztek, amiből most már világosan kitűnt Heisternek Gács megvételét célzó szándéka.[2] Szakalról a tábornagy csak 30.-án folytatta útját s másnap Losoncba érve, onnan egy erős portyázó különítményt futtatott Gács alá. „Becsülettel kilődöztek reájok, úgy november 1.-én is, midőn nagyobb porta nyomult a vár tövébe, s az ott fekvő városkát ők vagy a várbeliek felégették.”[3] Egyben Heister intézkedett a több helyen eltorlaszolt fűrészi szoros kibontása iránt is, miáltal a bányavárosi csoportokkal is megnyilt az összeköttetés,[4] s november 2.-án a tábornagy főerejével a Gácstól félórányira fekvő Tamási mellett ütötte fel táborát, ami azt a látszatot keltette, mintha a császári sereg a vár mellett el akarna haladni,[5] s csak néhányad magával indult közelebb annak szemrevételezésére.[6] A nyert benyomás alapján a tábornagy az éj folyamán von der Lancken tábornoknak parancsot adott, hogy 300 gyalogossal és 200 lovassal az általa kiszemelt helyre vonuljon s onnan lehetőleg észrevétlenül igyekezzék a vár kapuját megközelíteni.

Ugyan e napon egy sajátkezű aláirásával és nagy pecsétjével ellátott levelet küldött Gács várába a parancsnokokhoz. „Földicsekszik ebben – mondja Thaly id. m. II, 275, old. – hogy a dunántúli kurucz erősségeket elfoglalván, győzelmes hadaival a „lázadók” nem kis rémületére immár idáig hatolt, s Vácz városától fölfelé, Szécsényen keresztül egész eddig erős líneát vont, Gács várát is beléfoglalva. Mindazáltal bámulva veszi észre, hogy ezen latrok barlangja, vagy inkább güzu (cickány)-fészek, a dicsőséges császári hadseregnek nyakasul ellenállni merészel! – Ezen, Heister gőgjét jellemző gyönyörű bevezetés után emlékezteti a várvédőket ama kegyetlenségére, mellyel Veszprém oltalmazóit lakoltatta légyen. „Ha tehát Gács várát ma naplementéig – mely határidő eltelte után a könyörgések sem fognak meghallgattatni – föl nem adják: a várparancsnokot és helyettesét néggyé vágatandja, s még czudar közembereik életének sem irgalmazand.”[7] Igazi vad, zsarnoki irály! – fűzi hozzá Thaly Kálmán. – Végül azonban hozzáteszi, hogy ha a kapuk kulcsait rögtön kiküldik és meghódolnak: úgy életöknek kegyelmet ad, s mehetnek a hová tetszik.”[8]

Nyárády a kapott levelet Bercsényinek továbbítván, arra néhány óra mulva tagadó választ adott,[9] majd „a felborozott hajdúsággal másnap hajnalban kemény kicsapást és tüzelést tőn a kapu előtt 300 gránátossal az éjjel állást foglalni igyekezett Lancken tábornokra,[10] mire aztán Heister működésbe hozta tűzérségét. És „az egy-két hétig ellenállhatási képességgel bíró vár – írja Thaly id. m. II, 278. oldalán – már november 3.-án, tehát a Bercsényi tilalma ellenére elfogadott fenyegető levélre következett napon, a bombázás legelső napjának éjjelén – kaput tárt Heisternek. Oka ezen idő előtti meghajlásnak az vala, hogy némely gaz hajdúság (100 fő volt ott Révay Imre ezereből s Perényiéből 150) megijedvén Heister mindenkinek halált igérő iratától s a másnap reászakadó bombázástól: éjtszaka zúgolódni, lázongani kezdett; s miután Nyárády nem bírt elég eréllyel vagy hatalommal a zendülőket lecsillapítani: fenyegetődző követeléseiktől kényszerítve, capitulatióra lépett Heisterrel. Szabad elvonulás biztosíttatott mindenkinek, mely joggal a fő- és alparancsnok (a „falábú franczia”) s az őrség kisebb része éltek is: de a fellázadt nagyobb rész beszegődék császár zsoldosává, talán gyáva magatartásuk s forrongásuk büntetésétől való féltében.”[11] – Bercsényi eleinte akasztófára szánta Nyárády Andrást,[12] annyira fölingerült ellene, s Károlyi is dühös lett reá, főként azért, hogy a várfeladás után csak elmene szépen házához anélkül, hogy viselt dolgairól csak jelentést tenni is érdemesnek tartotta volna. Érte küldött tehát, s házából a tornyallyai táborba hozatta, hol az alparancsnok már előbb megjelent vala. Mindkettőnek egy volt a mentsége: a hajdú fellázadt, zúgolódott, – kényszerülve voltak capitulálni!” Károlyi fogságba vetette őket, s megindította ellenük a vizsgálatot.

Közben Bercsényi dolgát Munkácson, Ungvártt elvégezvén, október 25-ikétől kezdve Kassa mellett fekvő enyickei kastélyában türelmetlenül várta Károlyi Sándornak és a tiszai segítő hadnak megérkezését s addig is különféle rendelkezéseket tett. Igy Eszterházy Dánielnek meghagyta, „ha lehet, gyujtsák reá a németre Szécsént, s keményebb portázást tegyenek rajta. Szent-Pétery brigádája szedje össze magát s menjen háta megé. Aminthogy Dániel úrnak magának is – mondja folytatólag – az ellenség háta mögött kellett volna maradnia Vadkert felől, – de midőn mind sorban valának Szécsényig az hadak, – sorban ugratta fel az ellenség.” Most már így lévén, Ebeczky István Babócsayval maradjanak előtte: de Szent-Pétery Kókayval, Sőtérrel csatlakozzék az Újvár felől érkező Géczy Gáborhoz, Somogyihoz, Ebeczky Ádámhoz, aki mellé Vajdát is parancsolta: ez lesz 6 regiment: alkalmas diversiót tehet az ellenség hátában. Csak az a baj – kesereg töprengve, – ki fog hadat vezetni? Mert szegény Dániel úr – úgy látom – már kifáradt, Szent-Pétery hazanéz s az lába fog fájni, Balogh Újvárban fekszik, egyedül Ebeczky van az hadak közt.”[13] Bercsényi ez aggályai – fűzi hozzá Thaly id. m. II, 276. oldalán – valók voltak; hiányzott köztük az erős kéz, az olyan Bottyán-szerű vasakaratú, félelmet és nyugalmat nem ismerő ember, kiben a katonaság is bízik s meg is szokta, hogy hajtson a szavára. A szegény „csonka-béna” Eszterházy Dániel ugyan tett-vett és elég jól akarta, – de nem tudta, s nehéz is hintóból vezényelni, kivált még akkoriban nehéz volt. Az ezerek Bercsényi rendelete szerint szétküldöztettek ugyan, de csak bolyongtak „tébolygó juhok módjára” szanaszét, fej nélkül. Egyik a Garamnál, másik a Mátrában vagy a Zagyva mellett kóválygott. „Kegyelmes Istenem, micsoda összekevert kártya ez! – sóhajt fel Bercsényi, – elmúlik az ideje, míg csak összeszedhetni is őket!”[14] Vajda András a vett rendelethez képest által akara menni az Ipolyon: de már utat találni nem tudott, mert a német „mindenütt az Ipoly mellett hol malmot, hol mit körülsánczolt;” s azonkívül hada úgy megfogyott, szétoszlott, hogy „két ezerbűl (Vajdáé és Réthey Jánosé) kétszázan ha vannak.” Báth és Palást táján 300 német 900 puskás paraszttal üldözi, hajtogatja a kuruczok hátramaradt családjait, lábas jószágát.[15] Szóval, az Ipoly mentén csak zürzavart látunk; e folyam vonalát a kuruczok elvesztették, s még jobban elrekedtek tőle a nagy hévvel készülő vadkerti sáncz és erős császári hadállomás miatt. Szerencse, hogy Somogyi a maga és Balogh István ezreivel, a Géczyével Ocskay Sándor, Ebeczky Istvánéval pedig öccse Ádám még jókor átjöhettek.

„Andrássy István Szepesből gyorsfutárral jelenté, hogy Liptóba Szondeczkinek (Lubomirszky Tivadarnak) 14 vagy 24 escadron hada érkezett;[16] Bokros Pál ugyan – ki hosszas rabságából kiszabadulván, október 20.-án újból átvevé ezrede parancsnokságát, – október végnapjaiban becsapott Új-Bélától Árvába, de különösebb eredményt nem érhetett el.…[17] Czelder Orbán Polonkától újra benyomult Besztercze alá, de ismét vissza kellett vonulnia… A már Gömörbe is elhatolt pestis pedig kiütött Serkénél Ebeczky hadában, – mire a különben is rendkívül megritkult ezerek úgy hazaszéledtek, hogy a három Babócsay, Ebeczky és Szent-Pétery dandárban alig maradt csoporton 900 lovas.[18] Károlyi, ki október 31.-én érkezett Enyickére Bercsényihez, rövid tanácskozmány után átvevé a hadak vezényletét, mert Bercsényit köszvénye ágyba nyomta. És mivel a fejedelemtől parancsolat jött Gács várát – ha már lerontásra idő nem maradt – minden áron megsegíteni és az alatta fekvő Heister táborát ostrom közben megcsapni.[19] Bercsényi a Szepesben álló hadak nagy részét is e czélra Hranoviczára (Szepesvághely), s onnét a polonkaiakkal együtt Murányhoz rendelé.[20] Egyébként Bercsényi a harctéren teendő intézkedéseket Károlyira bízta. Ez november 1.-én a hadak közé indulván, gyorsan járt, gyorsan tett; megszemlélé, csoportokba osztá, újon érkező segélyhadainak hírével föléleszté a megcsüggedt csapatokat; próbált lelket verni az elijedettekbe, rendbe vevé a rendetleneket, s Tornallya és Rimaszombat tájára gyülekeztetett minden erőt, hogy gácsi próbájára készüljön; de a történtekre való tekintettel már november 6.-án szomorúan jelenti a fejedelemnek Bercsényi: „Isten nem akarta csudáját érnünk Gács megtartásának![21]

[1] Október 25.-én írja Bercsényi: „Vasárnap megindult Haister az 3 vagy 4000 lovassal, Nyékre gyütt, onnan másnap (vagyis 21.-én) Szécsénbe, s ugyanakkor masiroltak ők is (Eszterházyék) táborunkkal Szécsényben, és az szaladók gyünnek reájok. Megforgatják az zászlókat s visszamennek ingyenesen Herencsénhez, az honnan gyüttek, és onnan az hadainkkal együtt Serkéig.” (Archiv. Rákócz. VI, 371–372.).

[2] Bercsényi okt. 28-iki levele Rákóczihoz. Archiv Rákócz. VI, 375., 379. V. ö. Rákóczi Tár, II, 286.

[3] Archiv. Rákócz. VI, 386.

[4] Rákóczi Tár, II, 288.

[5] Feldzüge… XI, 269: „Infolge dessen war der Gegner der Meinung, die Kaiserlichen wollten an dem wichtigen Punct (Gács) vorüberziehen.”

[6] Regist. des R. K. M., December 1709, Nr. 58.

[7] „Quodque a Vácziensi civitate per Szécsénium hucusque lineam validam traxerimus, arce Gács inclusa. Altamen non sine admiratione advertimus, quod hoc ipsum tale-quale perfidorum receptaculum, vel potius glirium nidus, audeat et praesumat se tam gloriosis caesareo-regys armis adhuc pertinaciter opponere… Idcirco, si haec in exemplum non sufficiat: sciat Commendans et Vice-Commendans se in quatuor partes dividendos et ad quatuor partes arcis suspendendos fore, caeteris infamibus eorum gregarys debita amissione vitae poena non exceptis. Signatum in castris ad Tomássy positis, die 2. Novembris Anno 1709.” (Eredetije a Thaly-gyüjteményben).

[8] Eredetije a Thaly-gyüjteményben.

[9] Ez a szintén latin nyelven írt válasz német fordításban következőleg hangzott: „Euer Excellenz! Mit Achtung haben wir den Brief, betreff der Uebergabe des Schlosses empfangen. Da jedoch jeder Diener verpflichtet ist, den geschworenen Eid seinem Herren zu halten, von welchen wir übrigens in wenigen Tagen Hülfe erwarten, so wissen wir auch anderseits, dass demjenigen das Schloss gehőren wird, der sich im Felde behauptet. Was das Beispiel von Veszprim anbelangt, hoffen wir nach Uebergabe des Schlosses nicht dem gleichen Loose anheimzufallen, sonst wäre es besser, hier zu sterben, als uns zu demüthigen und später dennoch einen schmachvollen Tod zu erleiden. Hiemit empfehlen wir Euer Excellenz Gott, dem Allgütigen und Allerhőchsten. Gegeben im Schlosse zu Gács, am 2. November, 1709. Nyárádi Andreas, Ober Commandant; „Ban Toum (?), Vice-Commandant.” (Eredetije a bécsi hadügyminisztérium 1709. évi iratai között; decemberi csomag, 58. szám).

[10] Wagner, Historia Josephi I. caesaris, 308. – Feldzüge… XI, 270.: „In dem unter dem Ertrage des Kleingewehrfeuers gelegenen Städtchen gleichen Namens (vagyis: Gács, ahova Lancken tábornok benyomult) wurde schier in jedem Hause eine brenende Lunte gefunden, denn der Ort sollte bei Annäherung der Kaiserlichen in Brand gesteckt werden. Mit grosser Ueberraschung gewahrte die Besatzung bei Anbruch des Tages die kaiserlichen Truppenin dem Städtechen und suchte nun dieselben daraus zu vertreiben. Sie hatte „alle Mőglichkeit” angewendet, sowohl durch Feuerkugeln als diverse Ausfälle, „wobei der Feind 18 zwischen Blessirt und Todten” verlor, kaiserlicherseits „aber man 2 Todt und 8 Blessirte bekommen”, das Städtchen völlig in Brand zu stecken, und es gelang ihr auch, „15 Häuser in Asche zu legen.”

[11] Kolinovics, Hist. Belli Rákócz. 783. – Kajali Pál írja november 6.-án Murányból Bercsényinek: „Megértettem, hogy Gácsban 3. praesentis délelőtt ment bé az ellenség, 10 óra tájban: de nem a falábú német (azaz hogy francia) tiszt, hanem némely rossz hajdúk – fizetetlenségöket hányván – kényszerítették a tiszteket a feladásra; máskint ő Kglmek jól viselték magokat, s eléggé csendesítették volna a hajdúkat, de nem lehetett. Ezeket tegnap egy onnan kibocsátott tizedes referálta Murányallyán, idevaló prófontmester uramnak. Prényi Miklós uram regimentjébűl való, s elsietett a regimente után.” (Archiv. Rákócz. VI. 402.). – Bossányi Ferenc írja nov. 7.-én Szécsényből: „Gácsot 3. praesentis feladták 2 embernek halálával, 7 sebben az ki esett; az hajdúság ki benne volt, letette az fegyvert: franczia commendánsot Murány felé kisérték 9 hajdóval. (Eredetije a Thaly-gyüjteményben).

[12] November 8.-án írja Enyickéről a fejedelemnek: „Károlyi uram irja, hogy vasárnap (nov. 3.-án) csak ijesztésre feladták Gácsot; kiért kértem Károlyit: akasztassa az commendantot, s még az falábút is nem szánnám. (Archiv. Rákócz, VI, 391. – Rákóczi Tár, II, 296.

[13] Bercsényi okt. 28-iki levelei Rákóczihoz és Károlyihoz. (Archiv. Rákócz. VI, 386. – Rákóczi Tár, II. 289.)

[14] Rákóczi Tár, II, 289.

[15] Archiv. Rákócz. VI, 400.

[16] Archiv. Rákócz. VI, 388. – Rákóczi Tár, II, 289.

[17] Archiv. Rákócz. VI, 388.

[18] Archiv. Rákócz. VI, 386, 392. – Rákóczi Tár, II, 291, 293.

[19] Archiv. Rákócz. VI, 380.

[20] Archiv. Rákócz. VI, 379–380. – Rákóczi Tár, II, 289.

[21] Archiv. Rákócz. VI, 391. – Rákóczi Tár, II, 296.