A bihácsi vállalatra Auersperg rendelkezése szerint 2500 gyalogosnak, 3000 lovasnak és 3500 határőrnek 26 ágyúval, május 12-én Károlyvárosnál kellett gyülekeznie, míg gróf Batthyány horvát bánnak 4000 horváttal és 6 löveggel csak Bihács előtt kellett a fenti erőkhöz csatlakoznia, miáltal a vállalatra szánt erők létszáma mintegy 13.000 főre emelkedett volna. Ámde a rendes csapatok május 12-ike helyett csak e hó 30-án voltak együtt, a határőrök pedig még akkor is igen lassan szállingóztak. Ez a késedelmeskedés alkalmat adott az ellenségnek, hogy a készülő vállalatról tudomást szerezve, Bihács védőrségét 3500 gyalogosra és 500 lovasra emelje és a vár elhanyagolt állapotban volt erődítéseit jó karba helyezze.
Auersperg május 31-én indúlt el hadával és június 6-án az erős Dreznik elé érve, azt másnap megadásra kényszerítette s június 9-én Bihács alá érkezett. A nyomban megtartott haditanács az azonnali ostrom mellett döntött, mely az erősség déli arcvonala ellen volt végrehajtandó. A futóárkok kiemelése június 11-én vette kezdetét és a nehéz tűzérség június 15-én beérkezvén, nyomban megkezdte működését. A lövetés oly jó eredménnyel folyt, hogy június 18-án a főkapu felett lévő torony ledőlt, miáltal itt egy 40 lépés széles rés keletkezett. Június 20-án végre a bán is megérkezett, aki útközben Biela-Stienát rohammal vette meg, mire Auersperg július 21-e rohamot parancsolt, de ez nem vezetett eredményre. Emiatt Auersperg a bánnal szóvitába elegyedett s az ismételt szóváltásnak az lett a következménye, hogy június 29-én a bán csapatjaival elhagyta Bihácsot és Zágrábba tért vissza. Július 7-én Auersperg végkép megszüntette az ostromot s aztán Károlyvárosba viszatérve, onnan Pécsen, Mohácson és Zomboron át, augusztus 13-án Péterváradon a fősereghez csatlakozott.
Az eszéki és bródi helyőrségeknek Banjaluka és Travnik felé tervezett tüntetése az idő előhaladottsága és egyéb körülmények miatt, úgyszólván teljesen elmaradt.[1]
[1] Feldzüge des Prinzen Eugen von Savoyen, I. Serie, II. B., 73–92.