| « c) II. Musztafa szultán hadműveletei Veterani tábornagy ellen. A lugosi csata 1695. szeptember 21-én. | KEZDŐLAP | Megjegyzések, elmélkedések. » |
A Lugosnál szenvedett nagy vérveszteség folytán és mivel az ellenséges fősereg még veretlenül az alsó Maros mentén állott, a szultán nem tartotta tanácsosnak, hogy seregével akár Erdély, akár Felső-Magyarország felé folytassa hadműveleteit, hanem az üresen hagyott Karánsebesben talált nehéz lövegeket, magához vonván, seregével sietve tovább folytatta útját Orsova felé, ahol a Duna jobb partjára kelt át s aztán Belgrádba, majd onnan Konstantinápolyba tért vissza, ahol oly nagy pompával fogadták, mintha világraszóló győzelmeket aratott volna.[1]
A lugosi katasztrófáról szóló hír Frigyes Ágostot és környezetét a legkínosabb helyzetbe hozta a fősereg főhadiszállásán az eddigi tanácstalanság és kapkodás valóságos fejetlenséggé változott át. A vezetőségen oly kishitűség vett erőt, hogy Erdélyt immár teljesen elveszettnek hivén, már csak Felső-Magyarország megmentésére gondolt és a szeptember 21-én este megtartott haditanács tényleg akként határozott, hogy utóbbi célból a fősereggel Jenőn és Nagyváradon át Szilágy-Somlyóra kell menetelni. Azonban útközben szeptember 25-én Jenőbe érve, a választófejedelem megkapta Truchsess altábornagy jelentését, hogy ő maga 3000 lovassal Déva és Szászváros között áll, míg Pfeffershofen tábornok Nagyszebent szállotta meg és hogy az ellenség Orsován át a Duna jobb partján vonúlt vissza. Erre a választófejedelem a sereggel Dévára vonúlt, ahová szeptember 27-én érkezett meg. Itt az erősen megviselt erdélyi ezredek felváltására 12 ezredet utaltak át a főseregből s az újonnan megszervezett erdélyi hadtest felett a parancsnokságot Vaudemont herceg altábornagy vette át.
A mellékhadszíntereken ez évben vajmi kevés történt. Starhemberg Guidó tábornok szeptember vége felé Szabácsot (Sabac) vette meg, Batthyány Ádám horvát bán pedig az Unán átkelve, Boszniába tört be, hogy azt Banjalukáig elpusztítsa, de a beállott tartós esős idő a bánt csakhamar visszavonúlásra kényszerítette.[2]
A lugosi katasztrófáról szóló hír Frigyes Ágostot és környezetét a legkínosabb helyzetbe hozta s a fősereg főhadiszállásán az eddigi tanácstalanság és kapkodás valóságos fejetlenséggé változott át. A vezetőségen oly kishitűség vett erőt, hogy Erdélyt immár teljesen elveszettnek hivén, már csak Felső-Magyarország megmentésére gondolt és a szeptember 21-én este megtartott haditanács tényleg akként határozott, hogy utóbbi célból a fősereggel Jenőn és Nagyváradon át Szilágy-Somlyóra kell menetelni. Azonban útközben szeptember 25-én Jenőbe érve, a választófejedelem megkapta Truchsess altábornagy jelentését, hogy ő maga 3000 lovassal Déva és Szászváros között áll, míg Pfeffershofen tábornok Nagyszebent szállotta meg és hogy az ellenség Orsován át a Duna jobb partján vonúlt vissza. Erre a választófejedelem a sereggel Dévára vonúlt, ahová szeptember 27-én érkezett meg. Itt az erősen megviselt erdélyi ezredek felváltására 12 ezredet utaltak át a főseregből s az újonnan megszervezett erdélyi hadtest felett a parancsnokságot Vaudemont herceg altábornagy vette át.
A mellékhadszíntereken ez évben vajmi kevés történt. Starhemberg Guidó tábornok szeptember vége felé Szabácsot (Sabac) vette meg, Batthyány Ádám horvát bán pedig az Unán átkelve, Boszniába tört be, hogy azt Banjalukáig elpusztítsa, de a beállott tartós esős idő a bánt csakhamar visszavonúlásra kényszerítette.[3] Dalmáciában a velenceiek ez éven szintén alig művelhettek valamit, mivel itteni erejük legnagyobb részét a Levanteba kellett küldeniök.
[1] Contarini, Istoria etc. II, 466–480.
[2] Contarini, Istoria etc. II, 466–480.
[3] A már említett forrásokon kívül lásd még: A bécsi hadi levéltár aktái között: Eingentliche und wahrhafte Relation und Beschreibung der beyrigen Campagna in Hunarn; Kriegs-Archív, 1695; Fasc. XII, 4. továbbá: Umständliche Beschreibung des Marsches und der Operationen in demdiesjähringen Feldzug von Peterwardein nach Siebenbürgen; Kriegs-Archiv, 1695; Fasc. XIII, 3. – Azonkívül Veterani's Feldzüge, 153–164. – Wagner, Hist. Leop. II, 291. – Arneth id. m. 165. – Csery id. m. 238. – Bethlen Miklós önéletírása, II. 151.
| « c) II. Musztafa szultán hadműveletei Veterani tábornagy ellen. A lugosi csata 1695. szeptember 21-én. | KEZDŐLAP | Megjegyzések, elmélkedések. » |