| « b) A Frigyes Ágost választófejedelem, illetve II. Musztafa szultán vezette főseregek hadműveletei. | KEZDŐLAP | d) További események a háború befejezéséig. » |
Augusztus közepe táján, miközben a fősereg Péterváradnál gyülekezett, gróf Veterani tábornagy 7000 lovassal, 8 század gyalogossal és az Imorič Antal ezredes parancsnoksága alatt álló néhány száz magyar és rác nemzeti fölkelővel Tótváradnál állott, míg a gyalogság többi része Pfeffershofen tábornok parancsnoksága alatt Karánsebest tartotta megszállva, Tótváradon kapta meg Veterani a szász válsztófejedelem ama értesítését, hogy a fősereg a Maros felé útnak indúl és hogy Veterani akként folytassa a maga hadával előnyomulását, hogy a fősereggel való egyesülését a Maros és Temesvár között még az ellenségnek az utóbb említett helyhez való érkezése előtt végrehajthassa. Ámde Veterani attól tartva, hogy a kijelölt irányban való előnyomulás esetén a dél felől előnyomúló török főerő egyrészt az ő, t. i. Veterani hátába kerülne és másrészt az Erdélybe vezető szorosokat is megszállhatná, a tábornagy nem teljesítette a kapott parancsot, hanem ehelyett hadtestével Lugosnál vett felállítást, honnan a szükséghez képest akár Lippa, akár Dobra, akár Karánsebes, akár a Vaskapú felé fordúlhatott az ottani erődített helyek, illetve szorosok megsegítése és megvédése céljából. Csak hogyha az ellenség Temesvár elérése után menetét a Maros felé tovább folytatná, szándékozott a tábornagy ugyanabba az irányba elindulni.
Lugosi állásában kapta Veterani szeptember 7-én este 10 órakor Daróczy jelentését, hogy az ellenség 6-ika folyamán Aradon fölül a Marost elérte és minden valószínűség szerint Lippát megtámadni szándékozik. Erre a tábornagy szeptember 8-án elindult hadtestével a Maros irányában Lippa felé, de már útközben a Lippa- és Temesvár felé kiküldött tisztek útján tudomására jutott, hogy Lippa 7-én elesett és hogy ugyanakkor Arnaut pasa 10–12.000 emberrel Bogsán előtt megjelenve, ezt a helyet is megostromolta. Ilyen körülmények között Veterani megint elsősorban Erdély védelmére való tekintettel, hadtestét ismét a lugosi állásba vezette vissza, ahol azt a hírt vette, hogy nem messze tőle a Temes mentén lefelé, egy óra járásnyira nagyszámú ellenséges gyalogság szállt táborba. Arnaut pasa csapatjaival voltak ezek, aki Bogsán megvétele után feltartóztatás nélkül folytatta útját egyenes irányban Lippa felé. Miután Veterani személyesen szemügyre vette az ellenség állását, elhatározta annak megtámadását, micélból éjjel 10 órakor lovasságával elindúlt, de a nagy kerülő és nehéz terep miatt hajnalhasadta előtt csak másnap reggel 8 óra tájban érkezett az ellenség táborához, mely ellen rohamra indult ugyan, de utolsó pillanatban észrevevén, hogy azt mély árok veszi körűl, még idejekorán megfordította vérteseit s mire a felzavart ellenség felkészült, ő már árkon-bokron túl volt, úgy, hogy alig néhány embernyi veszteséggel ismét a lugosi táborban egyesítette erejét, míg Arnaut pasa táborát odahagyván, sietve Temesvár irányában húzódott vissza.
Szeptember 14-én érkezett meg Veterani lugosi táborába a szász választófejedelem által Nagy-Lak mellől kiküldött tiszt azzal a jelentéssel, hogy a fősereg tovább folytatja útját Erdély felé, egyesűlni akarván a tábornagy hadtestével, akit a választófejedelem újból felszólított a közeledésre és ama útak megjelölésére, amelyeken az egyesűlés legbiztosabban volna végrehajtható. Veterani erre azt felelte, hogy ő mostani állását a célból, hogy Arad felé előnyomúlva, a főseregnek kezet nyújtson, annál kevésbé hagyhatja el, mivel a tatárok, Uj-Palánkánál, az ellenséges főerő pedig Temesvárnál áll s ezek az ő távollétét biztosan felhasználnák arra, hogy Erdélybe betörve, azt elpusztítsák, még mielőtt ő Aradot elérhetné. Ha ellenben a választófejedelem Temesvár felé előnyomúlni akarna és beérkezését idejekorán tudtúl adná, ebben az esetben ők az ellenséget, feltéve, hogy az a küzdelmet elfogadná, két oldalról megtámadhatnák, vagy ha az a csata felől kitérne, Temesvárról tovaűzhetnék s aztán ennek a várnak a megvételéhez foghatnának.[1]
Ezek után Veterani, tudván azt, hogy a saját főerő az ellenséges főerő hátában áll, nyugodtan nézett a további fejlemények elé s csupán az az egy gondolat nyugtalanította, hogy az ellenség az ellene készülő dolgoknak neszét véve még további visszavonulás által kivonja majd magát az őt fenyegető veszedelemből.
Ámde, mint fentebb láttuk, Frigyes Ágost közben a fősereget nem előre, hanem hátra vezette, amiről a szultán tudomást szerezve, a teljesen izoláltan álló Veterani megtámadását és az Erdélybe vezető szorosok megnyitását határozta el.
Közben Veterani, hogy lovassága részére jobb legelőhelyeket biztosítson, Lugoson alúl fekvő táborát elhagyva, a Temes folyó mentén fölfelé haladva, a várostól mintegy félórányi távolságra egy az előbbinél is jobb táborhelyet foglalt el, melynek arcvonalát és hátát, kiterjedt mocsarak biztosították, két oldalát pedig egy-egy szekérvárral zárta el.[2]
Miként Veteraninak épúgy a szultánnak is az volt a legnagyobb aggálya, hogy az áldozatúl kiszemelt ellenség az őt fenyegető veszélyről tudomást szerezve, ott hagyja eddigi állását és a csak nehezen megtámadható erdélyi szorosokban foglal majd állást. Hogy ezt meghiúsítsa, 2000 legjobban lovasított emberét nyomban útnak indította Lugos felé oly célból, hogy ezek Veterani hadtestét ott lekötve tartsák és a törökfősereg előnyomúlását leplezzék. Ez az előreküldött török csapat szeptember 20-án hajnalban érkezett a lugosi tábor elé, ahol egészen estig, majd egész éjjen át tartó csipkedéseket, csatározásokat folytatott, melyekkel Veterani és helyettese, Truchsess altábornagy eredménnyel szállt szembe. Miután Veterani táborában senkinek sem volt tudomása a megváltozott helyzetről, mindannyian azt hitték, hogy ez a török támadás egyes egyedül azért történik, hogy a szultánnak a fősereggel folyamatban lévő további visszavonulása lepleztessék és biztosíttassék. Ha pedig a török várakozás ellenére nagyobb erőkkel támadná meg a lugosi tábort, úgy Veterani az erdélyi szorosok felé való lassú visszavonúlást vette tervbe. Ehhez képest a Tótváradról 300 lovassal bevonúló félben lévő De Viard ezredesnek azt a parancsot küldte, hogy ne vonúljon be a lugosi táborba, hanem e város és az erdélyi határ között alkalmas helyen lesállást foglalva, szükség esetén onnan támogassa a hadtest visszavonúlását.
Szeptember 21-én hajnalban Veterani megkezdte táborhelyének sáncozatok útján védőállássá való kiépítését, amit a törökök déli fél tizenkettőig tartó ismételt támadásokkal igyekeztek megzavarni. Ekkor a harcban némi kis szünet állott be s Veterani már azt hitte, hogy a törökök végleg beszüntetik a támadást, amidőn a kölcsönös helyzet megfigyelése és áttekintése céljából egy magas fán elhelyezkedett Arends ezredes nagy ellenséges tömegek előnyomúlását jelezte a Temes mindkét partján. Veterani még mindig abban a hiszemben, hogy Frigyes Ágost a fősereggel a török fősereg hátában áll és csak valamilyen oknál fogva nem tud elég gyorsan tért nyerni, elhatározta, hogy miután most már podgyászával együtt rendezett visszavonúlásra gondolni sem lehetett, futólag megerődített táborában mindaddig kitart, amíg a választófejedelem a küszöbön álló csatában bele nem avatkozhatik. Ehhez képest a további, bár még be nem fejezett sáncmunkálatokat beszüntetve, megtette rendelkezéseit hadtestének elég szűk helyen csatarendbe való állítására és az első harcvonal és a jobb szárny parancsnokságát magának tartván fenn, a második harcvonalat és a balszárnyat Truchsess altábornagynak és Dietrich ezredesnek rendelte alá. De már erre se maradt elég idő, mert az ellenség csakhamar hatalmas tömegekkel vetette rá magát a keresztények arcvonalára. Az ez előtt fekvő sűrű cserjésekben elhelyezett muskétások tovább egy óránál hősies elszántsággal tartóztatták fel a sűrű tömegekben előnyomúló törököket, de mivel már lőszerük is fogytán volt, lassan hátrálni kezdtek a megerődített tábor felé, magukkal rántván a mögöttük felállítva volt néhány lovas századot is.
A törökök most vad üvöltözéssel indúltak Veterani arcvonalának megtámadására, de ez néhány lovas századának élére állva, elszánt rohamával visszavetette a táborba már-már betört ellenséget. A törökök látván, hogy gyalogságuk az elsáncolt tábor arcvonala ellen nem boldogúl, lovasságukat indították rohamra, hogy az a tábort minden oldalról körülfogja, csakhogy ezzel sem értek célt, mert a hős védők ezt a támadást is visszaverték. Most aztán megint a török gyalogság lépett sorompóba, eleinte csak az arcvonal, majd mindkét oldal ellen is, miből csakhamar elkeseredett, ember ember ellen a legnagyobb elszántsággal folytatott kézitusa keletkezett. Veterani és Schenkendorf miután az arcvonalban betört ellenséget ellentámadásukkal újból kiverték az erődített táborból, most már a két oldal megtartására irányították főfigyelmüket. Ámde a rettenetes túlerővel szemben a végleg kimerűlt és lőszerük fogytán lévő keresztény harcosok sokáig nem bírták az egyenetlen küzdelmet s Veterani ennek tudatára ébredvén, elhatározta, hogy míg ő erőteljes támadó lökemmel némi kis levegőt szerez magának, addig Truchsess altábornagy gyűjtse össze a még megmaradt csapatokat, s kezdje meg a visszavonúlást a Vaskapu felé. Veterani néhány lovas század élére állva, szinte emberfeletti erőlködéssel újból kiverte a táborba betört ellenséges csapatokat s azokat a táboron kívül, egész a török ágyúütegekig szorította vissza, hanem a nagy túlerő csakhamar visszaszorította a kisded csapatot és Veterani fején, hátán és jobb karján kapott négy nehéz sebből vérezve, utóvédviszonyban követte a lassan megindúlt, de a folytonos harc miatt csak lassan előrejutni tudó csapatrészeket. Veteranit hiába kérték, Truchsess és a többi tisztek, hagyná el a küzdőket, ő váltig azt erősítgette, hogy neki az utolsónak kell lennie, aki menekűlésre gondol. Végre a nagy vérveszteség folytán, félig önkívületi állapotban, hintóba emelték, mely elindúlt ugyan Karánsebes felé, de aztán az egyik mocsaras helyen megakadt s az üldöző törökök rátalálván, anélkül, hogy felismerték volna, hogy kicsoda, lekaszabolták. Holttetemét nem is találták meg a csata és az üldözés befejezése után sem.
A törökök, mihelyt az ellenség készülődését a visszavonúlásra észrevették, újból döntő rohamra indúltak és három oldalról is benyomúlván az erődített táborba, ott kétségbeesett küzdelmet folytattak a rendetlen tömeggé összeszorúlt, de még mindig hősiesen védekező csapatmaradványok ellen, melyek a vonatrészekkel össze-vissza gabalyodtak.[3]
A császáriak eben a szerencsétlen csatában több mint 2500 embert vesztettek: Veteranin kívül Reichard ezredes és De Mirmillis márki ezredes voltak a halottak, Schenkendorf, gróf Cusani és csaknem valamennyi törzstiszt, a sebesültek között; Imorič Antal ezredes, a nemzeti hadak parancsnoka, súlyosan sebesülve fogságba kerűlt. Azonkívül az összes lövegek, az egész vonat és sok élelmi készlet került a győzők kezébe, akiknek vesztesége állítólag több mint 10.000 emberre rúgott. A halottak közt volt a törökök egyik legkiválóbb vezetője, Arnaut és még két más pasa.
[1] Angeli id. h. 60.
[2] Lásd a XVII/33. számú mellékletet.
[3] Angeliid. H. 66: „Für die Türken war den Beginn des Rückzuges das Signal zu um so wüthenderen Angriffen; von drei Seiten drang der Feind in die Stellung ein, wo die Nachhut in heroischem Kampfe die Bewegung der Haupttruppe deckte, die nun den gefährlichsten theil des Weges,durch das eigentliche Lager zu passieren hatte, Beengt durch die Zelte und das sonstige Lagergeräthe, lockerte sich der taktische Verband, die Pferde verwickelten sich in die Zeltstricke, der ganze Tross mit dem zahlreichen Schlachtvieh mengte sich mit denruppen und bemmte deren Bewegung, während der Feind sowohl aus seinem eigenen, als auch den eroberten Geschützten den wirren Knäuel mit einem Hagel von Geschossen überschüttette.” [Veterani's Feldzüge, 148–153. – Wagner, Hist. Leop. II, 272. – Cserey id. m. 231. – Arneth id. m. 164.] A részben az erődített táborban, részben azon kívűl levő keresztény lovasság látván, hogy közbevágásával már mit sem segíthet, futásnak eredt, ellenben a gyalogság utolsó emberig esett el a szekértáborok védelmében. Hogy a menekülő lovasság nagy része elérhette az erdélyi határt, az csak szerencsés véletlennek volt köszönhető. A szultán ugyanis, mialatt serege többi része lassanként teljes egészében belevegyült a harcba, a tatároknak parancsot adott, hogy minden eshetőségre a Temesvár felé vezető visszavonúlási vonal mentén álljanak fel. Ezekre bukkant előnyomúlása közben De Viard ezredes, s nyomban támadásra indúlt ellenük, ami oly váratlanúl találta őket, hogy ellenállásra nem is gondola, rendjük egy-kettőre felbomlott s így teljesen széjjel mállva futottak szerte-széjjel, főleg Temesvár irányában. Így aztán Truchsess altábornagynak sikerült a Vaskapu mentén, ahová a Karánsebesnél álló Pfeffershofen tábornokot előre rendelte, mintegy 4000 embert összegyüjtenie.
| « b) A Frigyes Ágost választófejedelem, illetve II. Musztafa szultán vezette főseregek hadműveletei. | KEZDŐLAP | d) További események a háború befejezéséig. » |