| « a) Erőviszonyok. Hadműveleti tervek. | KEZDŐLAP | c) A szalánkeméni csata 1691. augusztus 19-én. » |
A sereg gyülekezése közben a Csehországban betegen fekvő Badeni Lajost helyettesítő gróf Souches táborszernagy parancsot kapott, hogy a már együtt lévő 15 ezreddel gyorsan induljon el a Dráva felé, minek folytán Souches június 29-én menetét megkezdvén, Pentelén, Földváron, Pakson és Tolnán át Szekszárdra menetelt, ahová a betegségéből felépült Badeni Lajos is beérkezvén, ott július 14-én a Barfuss altábornagy vezette brandenburgiakat, majd Mohácson a császári csapatokat szemlélte meg s ezután előresietett a gróf Sarhemberg Guidó tábornok parancsnoksága alatt már Eszéknél álló elővédcsoporthoz. Itt megtudta, hogy az ellenség Belgrádnál már 30.000 embert gyűjtött össze és hogy a nagyvezír Zimonynál erődített tábort készített. Ezek a hírek arra bírták az őrgrófot, hogy csapatjait összpontosítva, azokkal július 20-án tovább vonúljon Pétervárad felé, ahová a sereg 29-én érkezett meg. Utközben július 22-én megtudta az őrgróf, hogy a Drinápolyban június 23-án elhalt III. Szulejmán szultán helyett annak öccse, II. Achmed foglalta el a trónt.[1]
Péterváradon a sereg július 29-ikétől augusztus 3-ikáig maradt. Itt tudta meg az őrgróf, hogy Titel 120 magyarból és németből, valamint 300 szerbből álló védőrsége szabad elvonúlás feltétele mellett kapitulálni volt kénytelen, de a törökök utóbb az elvonulást csak a magyaroknak és németeknek akarták megengedni, min a védőrség parancsnoka, Tost kapitány annyira dühbe jött, hogy a vele tárgyaló török parancsnokot lelőtte. Ennek persze az lett a következménye, hogy a keresztényeket mind egy szálig lekaszabolták.
Ugyancsak a péterváradi táborozás alatt történt, hogy a törökök 50 egységből álló dunai flotillája Mezzomorto parancsnoksága alatt a 30 vízijárómű felett rendelkező csajkásokat Péterváradig szorította vissza.
Augusztus 4-én a sereg rekkenő hőségben tovább folytatta útját s másnap Szalánkeménig ért, ahol ismét 4 napot töltött. Augusztus 10-én tovább indulva, 12-én a hőség és betegségek által kínzott sereg Zimony alá ért, melynek erődített táborában Köprüli Musztafa nagyvezír időközben már 100.000 embert összpontosított, a mellvédeket pedig 200 löveggel koronázta. A francia táborban mintegy 300 francia tiszt is volt, kiket XIV. Lajos bocsátott a török rendelkezésére, főleg a tűzérségi és hadmérnöki ügyek vezetésére. Kivált a francia tisztek nógatására a nagyvezír eleinte a keresztények megtámadását határozta el, de megtudván, hogy azok is jó nagy számmal vannak, jobbnak látta az ellenség támadását erődített állásában bevárni. Viszont az augusztus 13-án megejtett szemrevételezés az őrgrófot is a támadás kilátástalanságáról győzte meg s így színlelt visszavonúlás által akarta az ellenséget erős állásából kicsalni. Ehhez képest a keresztény sereg augusztus 14-én félórányira visszahúzódott Zimony mellől, majd 16. és 17-én egészen Szalánkeménig hátrált, ahol a Verdnik-hegység déli lejtőin hadállásba helyezkedett. Augusztus 15-ikéig a nagyvezír nyugodtan megmaradt erődített állásában, mert maga is azt hitte, hogy ellenfele csak rövid távolságú, színlelt visszavonúláson töri az eszét, de látván, hogy a keresztények visszavonúlása egészen komoly jelleget ölt, augusztus 16-án ő is megmozdult seregével s mindig keményebben kezdte üldözni a visszavonúlókat.
[1] Hammer-Purgstall id. m. III, 847.
| « a) Erőviszonyok. Hadműveleti tervek. | KEZDŐLAP | c) A szalánkeméni csata 1691. augusztus 19-én. » |